A szabadidő haszontalan eltöltése

Télen korán sötétedik, és egy vasárnapi kirándulás után furcsa érzés volt visszaautózni Berlinbe. Csöndes, néptelen kisvárosok, sehol egy teremtett lélek. Váratlan, de nem megalapozatlan gondolat: mit lehet itt esténként csinálni? A kérdésre nem sokkal később a Berlint körülvevő tartomány, Brandenburg alkotmányvédelmi hivatalában, egyszerűen szólva a politikai titkosrendőrségen hallottam. A tartományi alkotmányvédelem főnöke, Heiner Wegesin a szélsőjobboldali veszélyről beszélgetett külföldi tudósítókkal.

Wegesin: Gondjaink vannak a szabadidős kínálatokkal Brandenburgban, ebben a kisvárosi, falusi, vidéki tartományban. Ebben a vákuumban aztán az jelenti a szabadidő eltöltését, hogy fiatalok összeverődnek, bizonyos fajta zenét hallgatnak, nagyon nagy szerepet játszik az alkohol. Némiképp leegyszerűsítve: ez a vákuum veszélyes, mert a szervezetlen, erőszakos, fiatalkori szélsőjobboldaliság tölti ki. Azzal a veszéllyel is szembe kell néznünk, hogy ez a szélsőjobb ifjúsági kultúra később esetleg a hétköznapi kultúra részévé válik.

Nem sokkal az interjú után, történetesen éppen tegnapelőtt hozta nyilvánosságra a tavalyi országos statisztikát a német belügyminisztérium. Eszerint 2000-ben minden eddiginél több - kis híján 11.000 - szélsőjobboldali bűncselekményt regisztráltak, és ezen belül az erőszakos cselekmények, vagyis gyilkosságok, testi sértések, merényletek száma is nőtt. Nem tudni, hogy a riasztó számok azt mutatják-e, hogy tényleg garázdábbak lettek a szélsőségesek - vagy csak a statisztika változott, mert nyár óta országos vita folyik, és a polgárokban több a civilkurázsi, több szélsőségest jelentek föl, a rendőrök meg többet járőröznek. Brandenburgban és a legtöbb keletnémet tartományban évek óta különösen rossz a helyzet. Az idegeneknek többször akkora esélyük van arra, hogy megtámadják őket, mint ha Nyugaton mennének emberek közé. És ehhez Berlin tőszomszédságában nem feltétlenül kell színes bőrűnek lenni.

Wegesin: Még az is előfordult, hogy például berlini iskolai csoportokat támadtak meg, vagy bárkit, aki nem abból a faluból való volt. A legprimitívebb előítéletekről van szó, amelyeknek ráadásul nincs reális alapjuk. Brandenburgnak két és fél millió lakosa van, és ebből ötvenezer a külföldi. De mégis ez a vezérmotívuma azoknak a fiataloknak, akik jól odacsapnak. Ez gyakran hétvégén történik, este vagy éjszaka, vagyis jellegzetes szabadidős magatartás - mondja az alkotmányvédelem főnöke.

Akkor ez most szélsőjobboldaliság, vagy a szabadidő haszontalan eltöltése? A tartományi alkotmányvédelem fő elemzője, Jörg Millbrat azt mondja, hogy ideológiának nevezhető nyomokat csak a fiatalok egy kis részénél lehet tetten érni.

Millbrat: De szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a fiatalok nem jelentéktelen része, talán egyharmada is azon a véleményen van, hogy a német felsőbbrendű nemzet. Akikben ezek a gyűlölködések és előítéletek élnek, azok még nem szélsőjobboldaliak, de legalábbis fogékonyak rá, és nagyon hamar azokká válhatnak.

Az alkotmányvédelem veszélyesnek tartja a skinhead-koncerteket. A dalszövegek csöpögnek az uszítástól, a szervezés ugyanakkor kiváló kaland. A fiatalok mobiltelefonon, SMS-ekkel mozgósítják társaikat, próbálják kicselezni a rendőröket. A tartományi alkotmányvédelem főnöke, Heiner Wegesin szabadkozik a kifejezésért, de mégis ezt mondja:

Wegesin: Sokaknak ez egyfajta perverz szórakozás. Nem terrorizmus, hanem perverz szórakozás. Szórakozni akarnak, és ez történetesen abból áll, hogy az alkoholtól és a zenétől fölajzva erőszakosan élik ki a tompa politikai gondolataikat. Ettől a dolog nem lesz szebb vagy jobb. De ezek nem politikai fanatikusok, akik egész életüket az ügynek szentelik. Dolgozni járnak. Itt, Kelet-Németországban általában nagyon magas a munkanélküliség, de ezekben a körökben nem számottevően nagyobb a munkanélküliek aránya, mint a nem szélsőséges fiatalok között. Ezek az emberek pénzt akarnak keresni, meg akarnak maradni az állásukban, és ezt a szabadidejükben csinálják.

Valóban nincs politikai veszély? Németországot történelmi példák intik arra, hogy vigyázni kell a szélsőjobbal. A politikai rendőrség után megkérdeztem egy evangélikus lelkészt is. Rolf Wischnath jól ismeri a helyzetet. Ő az elnöke a politikai és civil szervezetekből álló akciószövetségnek, amely az erőszak, a szélsőjobboldal és az idegengyűlölet ellen szerveződött Brandenburgban. Főállásban pedig a cottbusi egyházkerület főgondnoka, vagyis elsőszámú egyházi vezetője.

Wischnath: Nagyon vonakodnék elfogadni a hasonlatot a weimari köztársasággal. Kelet-Németországban nem olyanok az állapotok, hogy holnap valamilyen hatalomátvételre kellene számítanunk. Az úgynevezett nemzetileg felszabadított övezetek is nagyon ritkán fordulnak elő a valóságban. Ami előfordul, és ami aggasztó és fenyegető, az az, hogy nap mint nap megtámadnak embereket. Ennek azonban politikai szinten nincs megfelelője, nem gyarapodnak a szélsőjobboldali pártok vagy csoportok. Még ott is, ahol elérték az öt százalékos parlamenti küszöböt, a politika mindennapjaiban nagyon gyorsan a jelentéktelenségbe süllyedtek, ezt itt, Brandenburgban látjuk a legjobban.

És mit gondol az szélsőjobb elleni akciószövetség vezetője az alkotmányvédelemnek a szabadidő eltöltésével kapcsolatos elméletéről?

Wischnath: Van igazság ebben az érvelésben. Ez abból is látszik, hogy az ilyen cselekmények főleg hétvégeken történnek, pénteken, szombaton, és többnyire alkoholos állapotban. De látni kell az alapvető különbségeket is. Ezek nem egyszerű kocsmai verekedések. Itt az utóbbi időben száz ember meghalt. Nézze, én Nyugat-Németországból származom, és 90-ig ott éltem. Azt kell mondanom, hogy ha ott annak idején ilyesmi történt volna, mondjuk baloldalról, akkor bevezették volna a rendkívüli törvénykezést.

Hogy miképpen lehet a fiatalokat jobb útra téríteni? Németországban a rendőrség most már jobban odafigyel, az újságok és a politikusok igyekeznek nem a szőnyeg alá söpörni az ügyet, a civil szervezetek aktivizálták magukat, de a gyökerek túl mélynek látszanak. Ha az előbb a politikai rendőrségen azt hallottuk, hogy a fiataloknak talán egyharmada is felsőbbrendű nemzetnek tartja a németeket, Rolf Wischnath evangélikus lelkész arra hívja fel a figyelmünket, hogy a fiatalok maguk mögött tudhatják a szüleiket is.

Wischnath: Valóban szép számmal akad felnőtt közönség, és ezek a felnőttek cinikusan, gyakran anélkül, hogy bevallanák, belenyugszanak a fiatalok szélsőjobboldali akcióiba és erőszakos cselekedeteibe. Ilyen emberek egyébként majdnem mindegyik párt hívei között akadnak.

A szélsőjobboldal, az idegengyűlölet tavaly nyár óta sokkal jobban foglalkoztatja a német politikát és sajtót, mint korábban. Végső soron - ahogy az imént Rolf Wischnath utalt rá - a szélsőjobb kategóriába sorolható bűncselekmények halálos áldozatainak száma az utóbbi évtizedben Németországban megközelítette a százat. Ilyenkor időnként előkerül a kérdés: és a szélsőbal? Németországban ez nem is légből kapott kérdés, hiszen a Vörös Hadsereg Frakció még a 90-es évek elején is követett el merényletet. Mára azonban megváltozott a helyzet. A brandenburgi alkotmányvédelem főnöke, Heiner Wegesin ezt mondja:

Wegesin: A szélsőbaloldal elszigetelődött. Mára megváltozott a helyzet, és azt mondanám, hogy főleg a keleti tartományokban, de általában egész Németországban a szélsőjobboldal az elsőszámú téma. Ami a szélsőjobboldaliakat illeti, ha valaki nem a megfelelő külsővel, nem a megfelelő időben, nem a megfelelő helyen bukkan föl, és ott nem a megfelelő emberekkel akad össze, ez már elég lehet ahhoz, hogy bizonyos területeken megtámadják polgártársainkat. Mint derült égből a villámcsapás. Ennyiben a veszély mindennaposabb, mindenhol ott lappang.

2001. március