Kisvárosi kis szélsőjobb

Ha a polgármester nem figyelmeztetett volna idejében, akkor azt mondanám, hogy istenhátamögötti helyen járunk. De Peter Schauer, Schwedt városának első embere mindjárt az elején közölte, hogy Németországnak nem itt van a vége, hanem éppen ellenkezőleg: itt kezdődik. Nézőpont kérdése. Mindenesetre Kelet-Németország legkeletebbi részén, az Odera mentén a két szomszéd város, Schwedt és Angermünde nem tartozik a tíz évvel ezelőtti német egyesítés egyértelmű nyertesei közé. A munkanélküliség ezen a környéken jóval húsz százalék fölött van. Aki teheti, elköltözik, a lakosság rohamosan csökken. Schwedtben, az egykori szocialista minta-városban ezrével bontják le a panellakásokat. És ami nagyon fájó pont: a szélsőjobb felbukkanása a mindennapokban. Schwedt és Angermünde Brandenburg tartományban fekszik, és ez tartomány az alkotmányvédelmi hivatal éves jelentése szerint azok közé a helyek közé tartozik, ahol a legmagasabb az egy főre eső szélsőjobboldali bűncselekmények száma. A schwedti és az angermündei polgármester aggódik a városok jó híréért. Becsületükre legyen mondva, hogy ha a megoldást nem találták is meg, nem is dugják a fejüket a homokba. A héten Angermündében, a lerobbant volt sörfőzdében, amely most kultúrházként szolgál, vitaestet rendeztek a két polgármester, a rendőrség és mások részvételével, a helybéli fiatalok és néhány külföldi újságíró jelenlétében.

Viszonylag hamar szóba került a legutóbbi eset, amely felborzolta a kedélyeket. Thomas Melzer bíró arról beszélt, hogy már-már mintha megnyugodott volna a helyzet, és erre, tessék, mi történik:

Melzer: Nagypénteken fiatalok egy erőszakos csoportja itt, Angermündében megtámadott és összevert három oroszországi német bevándorlót. Ez megint olyan eset, amely bekerül az országos lapokba, és rontja a város hírét.

Hát igen, a német újságok valamiért már csak olyanok, hogy megírják az ilyen eseteket. De a terem hátsó csücskében egy fiú többet tud, mint amit az újságok megírtak.

Fiú: Azt akartam még mondani az oroszokról, akiket megvertek, hogy ez csak a következmény volt. Előtte az oroszok vertek meg néhány nácit.

Erre kiderül, hogy Melzer bíró, ez a csöndes, szemüveges fiatalember is többet tud a háttérről.

Melzer: Valóban úgy van, hogy előtte is voltak nézeteltérések. Az ügy még nyomozati szakban van, nincs az asztalomon, csak azt tudom, hogy volt előzménye. Ezzel kapcsolatban általában is meg kell mondanom, hogy Angermündében különösen, Schwedtben valamivel kevésbé, problémát jelent a bevándorlók integrációja. Attól tartok, hogy ez a probléma rosszabb lesz, ha nem ismerjük föl és nem teszünk ellene valamit. Különösen a fiatal bevándorlóknál az a helyzet, hogy a szüleik vagy nagyszüleik hozták ide őket, gyakran akaratuk ellenére. Az, hogy egyre kevésbé tudnak beilleszkedni, sérti a büszkeségüket, ez nagy csalódottságot okoz, fokozza az érzékenységüket. Oda kell figyelni, nehogy eszkalálódjon a helyzet.

Amit a bíró mond, azt máshol is hallottam már. A volt Szovjetunióból érkező németek, akik korlátozás nélkül jöhetnek és azonnal megkapják az állampolgárságot, a legnehezebben beilleszkedő bevándorlók közé tartoznak. De ami az angermündei és schwedti fiatalokat a zsúfolt és homályos teremben leginkább foglalkoztatja, az nem az orosz-német, hanem a német-német ellentét. Ezen az estén a fiatalok láthatólag azok közül kerülnek ki, akik fenyegetve érzik magukat a szélsőjobbtól. Fölemlegetik, hogy az ifjúsági klubokban a nácik vannak többségben, és feltűnik, hogy a teremben sem a rendőr, sem a bíró, sem a polgármester nem tiltakozik a nácik emlegetése ellen, még ha ők maguk kerülik is ezt a szót. A schwedti polgármester, Peter Schauer egésze este a hallgatóság civilkurázsiját igyekszik élesztgetni, és emlékezteti a fiatalokat, hogy az ifjúsági klubok egyesületi formában működnek.

Schauer: Mindig azt hallom, hogy a jobboldaliak vannak többségben. Mindig ugyanez a téma. Erre csak egy megoldás van: lépjetek be az egyesületbe, gondoskodjatok róla, hogy az egyesület másmilyen politikát folytasson.

Erre többen elmagyarázzák a polgármesternek, hogy próbálkoznak, de ez nem olyan könnyű, mint ahogy a tanácsházáról nézve látszik.

Lány: Ha az arányokat nézzük, akkor mi megjelenünk tízen, és ott ül 30-40 ember. Semmit se tudunk elérni és öt perc múlva megint kinn vagyunk.

Vannak elszántabb fiatalok is. Egy alacsony, szemüveges fiú, kigombolt kockás ingben, láthatólag a nácik kitartó ellensége.

Fiú: Ezek a szociális munkások részben inkompetensek. Gyakran előfordul, hogy az ember mit sem sejtve bemegy az ifjúsági klubba, és hangos náci zene bömböl a hangszórókból. Ha megkérdezem a szociális munkást, azt mondja: jé, ez tilos?

Majd megemlít egy tavaly októberi esetet, amikor náci rendezvény volt az egyik klubban. A polgármester kicsit csodálkozik.

Schauer: Én erről semmit sem tudtam, más se tudott róla. Ha klub vezetősége nem jelenti nekünk, akkor sajnálom. Akkor a ti dolgotok, hogy szóljatok. Akkor én azonnal reagálok.

A fiú csak erre az alkalomra vár, hogy segíthessen a polgármesternek. Odasettenkedik hozzá, és amint a polgármester leteszi a mikrofont, a fiú ragadja magához, hogy biztosan szóhoz jusson:

Fiú: Igen, akkor átadom Önnek ezt a dokumentumot, hogy a jövőben talán segítsük a munkáját ezen a területen. Azt hiszem, jó hasznát tudja venni.

A polgármester szó nélkül hagyja a szemtelenséget, és valóban elkezdi böngészni a brosúrát. Mint utóbb a fiútól megtudom, újsághírek és saját interjúk alapján összegyűjtötték a részleteket a szélsőjobboldali erőszakról, a helyszínek és időpontok megjelölésével. A polgármester elmélyülten olvasgat, majd később, amikor megint nála van a mikrofon, csak annyi kifogást emel a füzettel szemben, hogy azért azt is belevehették volna, amikor ő szervezett ellentüntetést.

Lassan véget ér az este, a fiatalok félelmei ugyanúgy megmaradnak, mint a polgármesterek és a rendőrök óvatos derűlátása. A hangulatot nem befolyásolja, hogy nincsenek itt azok, akikről szó van. Ez egyébként nem magától értetődő. A schwedti színház intendánsa mesélte, hogy náluk is vannak nyilvános viták a szélsőjobbról, és előfordult, hogy az érintettek jólnevelt, jólfésült képviselői megjelentek. Igaz, nem léptek föl támadóan, hanem csak csöndben és sokatmondóan figyelték, ki szólal föl ellenük. Legalábbis az intendánsnak ez volt az érzése. Kisvárosban egy kis csoport is elég ahhoz, hogy mások ne érezzék jól magukat. De hogy hányan vannak és mennyire veszélyesek, arról a kívülálló, akár német, akár külföldi riporter nehezen alkothat megbízható képet. A kedd esti vitában Thomas Melzer bíró, akit már idéztünk, azt mondta, hogy csak néhány főkolomposról van szó, a többiek buta fiatalok, akik hagyják magukat vezetni. Egy másik szakértő, Justus Werdin, a közeli Greiffenberg lelkipásztora, aki a börtönben ülő fiatalokkal is foglalkozik, a következő szavakkal igyekezett megvilágítani a jelenség hátterét:

Werdin: Ne felejtsük el, hogy a nevelés és az oktatás az NDK-ban ellenségképekre épült. A gyűlölet és az ellenségeskedés elég kemény magja volt a nevelésnek. Nem mondom, hogy az erőszak, amit most tapasztalunk, automatikusan következik ebből. De egyelőre nem sikerült elérnünk, hogy a fiatalok kommunikatív módon ítéljék meg az őket körülvevő világot, hanem továbbra is a konfrontáció érvényes. Ehhez adódik hozzá, hogy a fordulat és a német egyesítés az itteni embereknek azt jelentette, hogy az egész világképük összeomlott. A győztes NDK oldaláról átcsúsztak a vesztesek padjára -- mondja a lelkész.

Az ehhez hasonló történelmi magyarázatok nem teljesen újak, de vigyázni kell velük, mert az ilyesmi kényes dolog. Valamikor tavaly egy tekintélyes nyugatnémet kriminológus azzal magyarázta a keletnémet fiatalok bűnös hajlamait, hogy az NDK-időkben túl korán és erőszakkal kényszerítették őket bilire bölcsődés korukban. Volt is felháborodás keleten.

2000. május