Éberség

"Kedd óta egyfolytában ezen nevetek" - nyilatkozta a nemzeti demokraták egyik tartományi vezetője. Nem könnyű dolog tartós mosolyra bírni egy betiltás előtt álló szélsőjobboldali párt főembereit, de a német belügyi szervek megpróbálták a lehetetlent és sikerült nekik.

Az előzményekről annyit érdemes felidézni, hogy Németország Nemzeti Demokrata Pártja, az NPD az alkotmánybíróság elé került, miután - a Szövetségi Köztársaság történetében példa nélkül álló módon - együtt és egybehangzóan a párt betiltását indítványozta az ország három vezető testülete, a kormány és a parlament mindkét háza. A párt politikailag jelentéktelennek mondható: a legutóbbi országos választáson három tized százalékot szerzett. Betiltását azonban politikai üzenetnek szánta a kormány és a parlament, azt üzenve, hogy Németországban egyetlen parlamenti párt sem tűri el a szélsőjobboldali, antiszemita, idegenellenes, a parlamenti demokrácia erőszakos felszámolására irányuló mozgalmakat. Voltak ugyan jogi és politikai ellenérvek arról, hogy a párttilalom ritkán alkalmazott fegyvere ezúttal alkalmas eszköz lesz-e, de az indítvány az alkotmánybíróság elé került. Bizonyítékként ládaszámra vitték az iratokat, az alkotmánybírák mindent elolvastak, és februárra tűzték ki az első tárgyalási napokat.

A héten derült ki, hogy a sok ládányi iratban legalább egy időzített bomba is ketyegett. A bomba a héten, szinte véletlenül robbant föl. Kiderült, hogy az egyik tanú, akinek antiszemita kijelentései az NPD alkotmányellenességét lettek volna hivatottak alátámasztani, évtizedeken át a politikai rendőrség beépített embere volt. Az alkotmánybíróság el sem kezdte mérlegelni, hogy ilyen esetben valaki inkább államellenes szélsőségesnek vagy inkább az állam szolgálatában álló társadalmi munkásnak számít-e, hanem nyomban felfüggesztette az eljárást arra az időre, amíg újból átvizsgálják a teljes bizonyítási anyagot.

Az ellenzék persze támadja Schily belügyminisztert, a belügyminiszter a parlament színe előtt kért bocsánatot az alkotmánybíráktól, de az ügy mérsékelten használható ki pártpolitikailag. Azért sem, mert az NPD betiltásának ötlete eredetileg az ellenzék jobbszárnyáról, Beckstein bajor belügyminisztertől származik. A bajor konzervatív párt, a CSU továbbra is tartja magát a néhai Franz Josef Strauss alaplevéhez, amely szerint a CSU-tól jobbra már nem lehet politikai erő. Ami lényegében azt jelenti, hogy a középtől a jobboldal pereméig mindenkit a CSU ernyője alá vesznek, de aki annyira jobbra van, hogy nem fér be egy demokratikus pártba, azt már nem politikai, hanem rendőri ügynek tekintik.

A német tégla-botrány tehát nem annyira politikailag, mint inkább rendőrileg érdekes. A bűnügyi és a politikai rendőrség örök dilemmája, hogy miképpen férkőzhet be a bűnözők és a szélsőségesek közé. Mostanában, az Amerika elleni támadás után például rengeteg szemrehányást kaptak a titkosszolgálatok, amiért nincsenek beépülve az arab szélsőségesek közé. Erre tessék, most az a baj, hogy a politikai titkosrendőrség - amely Németországban az alkotmányvédelem névre hallgat - túlságosan is beépült az újfasiszták közé. Ebből ráadásul nem most van először baj.

Türingiában tavaly májusig az NPD tartományi szervezetének második embere rendszeresen pénzt kapott a tartományi alkotmányvédelemtől. A pénz pont jól jött arra, hogy fenntartson egy szélsőséges internetes honlapot és finanszírozza a Türingiai Honvédelem névre hallgató különítményt. Történt mindez azután, hogy szintén Türingiában, a tartományi alkotmányvédelem főnökének le kellett mondania, mert kiderült, hogy pár év alatt 25.000 márkát fizettek egy szélsőségesnek, aki a pénzből reklámanyagokat rendelt az NPD-nek.

És ha csak pénzről lett volna szó... 99-ben Wismarban, 93-ban Solingenben, 81-ben Hannoverben olyan újfasiszták gyújtogattak vagy robbantgattak, akik az alkotmányvédelemmel is kapcsolatban álltak. A bíróság előtt az összekötő tisztek egyik-másik esetben elismerték, hogy a beépített ember bizony kicsúszott az irányításuk alól. Nem csoda, ha a mostani botrány kapcsán a német parlamentben többen azt sürgetik, hogy helyezzék hatékonyabb parlamenti ellenőrzés alá az alkotmányvédelmet.

Egyes sajtóértesülések szerint az alkotmányvédelemnek akár száz beépített embere is lehet az NPD-ben, ami elég sok, ha azt vesszük, hogy az egész párt kicsi, nagyjából hatezer tagja lehet. A Spiegel legfrissebb száma azt írja, hogy az NPD egyik tartományi szervezetében az elnök és az alelnök is tégla. Mondhatjuk úgy is, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában az újfasiszta pártszervezet az alkotmányvédelem irányítása alatt áll. A két beépített ember közül az egyik a most lelepleződött tanú. Ő az NPD egyik alapító tagja. Nem tagadja, hogy évtizedeken át rendszeresen találkozott a titkosrendőrséggel, és havi 600-800 márkás tiszteletdíjakat kapott. Ő azt mondja, hogy ez után rendesen adózott, a maradékot pedig befizette a pártpénztárba.

Az alkotmánybíróság és a belügyminisztérium most tehát újra átvizsgálja a párt betiltásáról szóló beadványt, nincsenek-e benne további olyan tanúk és bizonyítékok, amelyek mondhatni állami megrendelésre, állami pénzből készültek. Az NPD közben egyrészt örül, mert megerősítve látja jogi védekezésének egyik oszlopát, azt, hogy ők alapjában békés párt, csak az alkotmányvédelem, a sok agent provocateur sodorja őket erőszakos szervezet hírébe. Másrészt az NPD picit ideges, terjed a gyanakvás: vajon melyik pártvezetőről derül még ki, hogy ügynök?

A német politikai elit bízik abban, hogy a botrány ellenére az NPD-t végül mégis betiltják. A sajtóban azonban olvasható más megoldás is: nincs is szükség a párt betiltására. Elég, ha az alkotmányvédelem visszavonja az ügynökeit, és a párt máris működésképtelenné válik.

2002. január