Egy Führer

Konzervatív diákszövetségből a szociáldemokratákhoz. Onnan a szélsőbalos Vörös Hadsereg Frakcióhoz, kis jordániai gerilla-kiképzéssel. Onnan börtönbe. A börtönben sokat olvas, elhatárolódik a szélsőbaltól. Jó ügyvédje van, Gerhard Schröder, akinek a segítségével a 14 éves büntetésből 10 lesz, majd akinek a segítségével visszakapja ügyvédi engedélyét. Schröderre, aki időközben kancellár lett, úgy emlékszik vissza, mint jó barátjára és elvtársára, csakúgy, mint Fischer külügy- vagy Schily belügyminiszterre. De ma már nem találkoznak. Horst Mahler 64 éves ügyvéd mostanában Németország Nemzeti Demokrata Pártjának, az NPD-nek a tagja és fő ideológusa. Miután az NPD-nek, mint a fennálló rend erőszakos megdöntésére törekvő újfasiszta szervezetnek a betiltását néhány hónapja javasolta a kormány és a parlament, Mahler társaságát kevesen keresik. A Berlinben működő külföldi tudósítók körében is szokatlan vita előzte meg, hogy találkozzunk-e Mahlerrel, de végül összejött a beszélgetés. A találkozón ősz szakállú, szemüveges, választékosan fogalmazó, nyugodt, barátságos ember jelenik meg, tipikus német értelmiségi külsővel és öltözékben. Hamar kiderül, hogy nem szereti a zsidókat és a törököket. Ami a zsidókat illeti, nyilván megtette a magáét a szélsőbalos időkben a jordániai kiképzés is, de ezúttal leginkább egy ideológiai és politikai antijudaizmussal kerülünk szembe. És mivel Németországban a törökök vannak jóval többen, a konkrét intézkedések terve körülöttük forog.

Mahler: Itt Berlinben például látható, hogy német lakónegyedek egyre inkább elvesztik német jellegüket, és többé-kevésbé külföldi gettókká válnak. Vagyis etnikumok rendezkednek be. Márpedig Németország a németeké és nem a törököké.

A törököket tehát tisztességes módon, de vissza kell küldeni oda, ahonnan jöttek. Mert ha nincs politikai megoldás, akkor erőszak lesz, azt pedig Horst Mahler ellenzi. De akkor hogyan?

Mahler: Törvényes úton. Úgy, ahogy civilizált országokban szokás. Korlátozni kell a tartózkodási engedélyt, aztán meg kell tárgyalni a kártalanítási szabályokat arra az esetre, ha az embereknek le kell mondaniuk cégeik tulajdonáról, mert visszamennek Törökországba. Ezek a problémák mind rendezhetők törvényes úton. Az érintetteknek kellemetlenségeik lesznek, de a politikának nem az a dolga, hogy lágy habokban gázoljon, hanem hogy keresztülvigye azokat a szabályokat, amelyekre a békéhez szükség van.

Vajon milyen törvények lehetnének ezek - kíváncsiskodom, hiszen német földön volt már példa mondjuk vállalatok kényszerű, ám törvényes eladására, de kiderül, hogy Horst Mahler másra gondol, abból kiindulva, hogy jogilag a Német Birodalom 45-ben nem szűnt meg, csak cselekvésképtelenné vált.

Mahler: Egy német nemzetgyűlés feladata lesz, hogy visszaállítsa a Német Birodalom cselekvőképességét és kinevezze a birodalmi kormányt. Az NSZK-ban elfogadott törvények nem a Német Birodalom törvényei, hanem a megszálló hatalmak által létrehozott képződmény törvényei, amelyekkel egészen jól elvoltunk, de ma már válságba vezetnek. Békés átmenet útján ezeket a törvényeket meg kell szüntetni. Határozott akaratunk, hogy a német néphez tartozást annak a birodalmi és állampolgársági törvénynek az alapján ítéljük meg, amely 1945-ben, a birodalom összeomlásakor volt érvényben - mondja Horst Mahler, hangsúlyozva, hogy nem a nürnbergi zsidótörvényekre, hanem az 1913-as törvényre gondol.

Hogy ennek mennyi alapja van, annak eldöntését bízzuk jogtörténészekre. Hallgassuk Horst Mahler további történelmi leckéjét. A német nemzeti demokraták főideológusa, mint mondja, nem ért egyet a győztes hatalmak által kikényszerített nézettel.

Mahler: Szilárd meggyőződésem, hogy nem Németország robbantott ki ebben a században két világháborút, hanem Németországot támadták meg kétszer, és Németország a saját létéért küzdött. Tudvalevőleg vitatott kérdés, hogy nem Lengyelország volt-e a támadó. A lengyeleket Roosevelt intrikája sodorta abba a szerepbe, hogy provokálják a németeket.

Ezek után már nem is meglepő, hogy amikor a német kultúra, a németség jellemzésére kérjük, Horst Mahler egy lélegzettel két nevet említ: Hitler és Goethe. Hitler vészterhes eltévelyedéseket követett el, nagy tévedései voltak, de azért nem volt minden rossz az ő idejében sem, magyarázza Horst Mahler.

Mahler: Ha Haider azt mondja, hogy példamutató volt az akkori politika a munkanélküliség ellen, akkor nemzetközi támadásban lesz része és mindjárt visszakozik. Pedig az a politika persze hogy példamutató volt. Ezt Roosevelt is utánozta, csak nem sikerült neki. Ezeket a dolgokat differenciáltan kell szemlélni, mert különben mivel magyarázható, hogy ez a nép hirtelen erőre kapott és ilyen határozottsággal viselt háborút. Ez nem egyetlen őrült műve volt, hanem nagy erők szabadultak föl, ezzel komolyan és differenciáltan kell foglalkozni, nem pedig az egészet elítélni.

Horst Mahler persze hangsúlyozza, hogy Hitler korának gyermeke volt, és ő maga óvakodna olyan bűnök elkövetésétől, mint a hódító háború. A rossz emlékezetű Lebensraum szó, az élettér el fog hangzani a beszélgetés közben, de Horst Mahler ma úgy látja, a németek jól ellehetnek ott is, ahol most vannak. Őt az sem bántja, hogy fogy a német, 82 millió helyett előbb-utóbb csak 40-50 millióan lesznek, de nem baj, inkább legyenek kevesebben ebben a szép országban, mint hogy bevándorlókat fogadjanak be. Akkor most Horst Mahler elhatárolódik-e a hitlerizmustól vagy sem? A leleményes újságírók tarsolyában persze ott az ellenőrző kérdés: Mahler szerint léteztek-e a gázkamrák, és ha nem, akkor ki találta ki őket? A szög azonban csak egy picit bújik ki a zsákból: Mahler ügyvéd, és jól tudja, hogy Németországban büntetik az úgynevezett Auschwitz-hazugságot.

Mahler: Képzeljék el elméletben azt a lehetőséget, hogy bizonyos dolgokat megkérdőjeleznék. Ezt nem tehetem, mert ezt büntetik, és nem nyilatkozom mindaddig, amíg erről nem lehet szabadon vitatkozni. Már csak szolidaritásból is azok iránt, akik börtönben ülnek, mert kifejtettek egy bizonyos véleményt, amely arról szól, hogy Auschwitzban nem volt megsemmisítés gázkamrákban, bár ezek az emberek sohasem tagadták, hogy zsidó életet semmisítettek meg. Amíg ez a vita nem szabad, addig semmit sem mondok.

Ugye világos? Talán élhetünk a gyanúperrel, hogy Horst Mahler más kérdésekben, például amikor mozgalmának erőszakmentességéről beszél, szintén tekintettel van arra, hogy a Nemzeti Demokrata Párt betiltását már vizsgálják, és minden, amit mond, felhasználható ellene. Amíg azonban nincs szó erőszakról, addig Horst Mahler szabadon véleményt nyilváníthat, és szavaiból sajátos állam álma bontakozik ki. A kiindulás az, hogy pártok most csak a pénz érdekeit képviselik, és ezzel a közjó ellen vannak. A korrupt parlamentarizmussal szemben a megoldás az amúgy is megszüntetendő liberális-kapitalista rendszer részét képező pártrendszer felszámolása. Jogos a kérdés, hogy ha a pártokra nem lesz szükség, akkor az NPD is megszűnik-e, de gondolkodás nélkül érkezik a válasz: persze, ha majd kész lesz az a társadalom, akkor az NPD-re sem lesz szükség. Nem hallottuk ezt már valahol? De figyeljünk inkább. Milyen lesz az a rendszer, amelyben nem lesznek pártok? Sajátos monarchia lesz.

Mahler: Ez a legjobbak uralma lesz. Olyan hivatalnokok működnek majd, akik értenek az államhoz, valahogy úgy, ahogy a sebész ért a vakbélhez. Ez a hivatalnoki testület javaslatokat fog tenni, és a nép a pártbürokraták által előterjesztett listát megerősítve kiválaszt valakit az állam élére, és aztán ez az államfő jelöli ki a kormányt, amely tehát nem függ majd a parlamenttől, de a nép természetesen ellenőrzi. A parlament nem olyan lesz, mint ma, hanem a nép választott képviselőinek gyülekezete, akiket 15 évre választanak, és az első öt évben államigazgatást és törvényhozást tanulnak, hogy aztán meghozzák azokat a törvényeket, amelyeket a nép szeretne.

A megfelelő emberek által megfelelően kiképzett, majd tartósan a parlamentben ülő népképviselők gondolata, a négyévenkénti választás izgalmainak kiiktatása, a hivatalnoki testület uralma sem tűnik egészen eredetinek. Spanyol kolléganőnk fel is kiált: hiszen ez olyan, mint náluk volt Franco idején. Mások arra gyanakodnak, hogy az uralkodó igazából a nagy vezér lenne, de nem.

Mahler: Éppen hogy nem a Führer-elvről van szó. Az lesz az uralkodó, akit a maihoz képest egészen másképp kiképzett hivatalnoki testület az illető szakmai pályafutásának megfigyelése alapján javasol.

Erre valaki megjegyzi, hogy ez olyan, mint amikor a bíborosok pápát választanak, és Horst Mahler rábólint: igen, valahogy úgy. Mindenesetre a választásnak ez a módja a Vatikánon kívül manapság máshol nemigen terjedt el.

Horst Mahler, mint a bevezetőben említettük, a terrorista szélsőbalról került az NPD-hez, amelyet erőszakos szélsőjobboldali szervezetként akár be is tilthatnak. De ha Horst Mahlert kérdezzük, ő azt mondja, nem tud mit kezdeni a jobb-bal besorolással. Ami a szocializmust illeti, Marxszal nem ért egyet, de a kizsákmányolást elítéli, és van néhány keresetlen szava korunk nagy és joggal vitatott jelenségéről, a globalizációról is.

Mahler: A globalizált gazdaság a népek halálát jelenti. Nem is kell tennünk semmit, hanem ennek a rendszernek a belső dinamikája fog összeomláshoz vezetni. Én nem spekulálok erre, pusztán lehetségesnek tartom. Ehelyett olyan gazdaságot kell újrateremteni, nem csak Németországban, amely a népközösségen, a saját magukat közösségként megtartó népeken alapul. A terület, amelyen egy nép él, nem üzem, amely üzemgazdasági nyereségmaximálási alapelvek szerint működtethető, hanem egy nép élettere.

De a Lebensraum kifejezés senkit se tévesszen meg - Horst Mahler az NPD-t baloldali pártnak tekinti.

Mahler: Mert a szociális kérdést helyezi a középpontba, és azt mondja, hogy ez csak egy népközösség kereteiben, egy népgazdaság alapján oldható meg. Az NPD tagjai antikapitalisták, anitiglobalisták. Ennyiben olyan álláspontok felé fordultak, amelyeket mi képviseltünk 68-ban. Tisztelettel meg szeretném jegyezni, hogy nem tartozom azok közé, akik Madeleine Albright nyakába borulnak és megcsókolják. Azok közé sem tartozom, akik felelősek a nemzetközi joggal ellentétes szerbiai támadó háborúért. Ha már arról van szó, szerintem ezeket az embereket lehet renegátoknak vagy jobboldaliaknak nevezni. Ők egykori barátaim és elvtársaim, akik szerintem elárulták az akkori ügyet, a nép ügyét, mert részesedni akarnak a hatalomból, amit nekem nem lehet a szememre vetni

- mondja Mahler, és ebben bizonyára igaza van: belátható időn belül aligha kerülhet bármilyen hatalom közelébe.

Hogy kik a renegátok és árulók, azt magunktól is kitalálhatjuk, de Horst Mahler meg is nevezi őket: a mai német kormány három első emberéről van szó, mindhárman a 68-asok nemzedékéből: Joschka Fischer, Gerhard Schröder, Otto Schily.

Ha a német alkotmánybíróság elfogadja azt, amit elsők között Otto Schily belügyminiszter javasolt, akkor néhány éven belül az NPD-t akár be is tilthatják. Nem tesz jót az NPD-nek, hogy a hét elején ért véget egy per Wuppertalban nyolc, jórészt fiatal ember ellen, azzal a váddal, hogy bottal, tűzoltókészülékkel, gázpermettel megtámadták azt a békés csoportot, amely koszorút helyezett el az ottani koncentrációs tábor emléktáblájánál. A támadók egy kivételével az NPD tagjai, részben helyi vezetői voltak. Két év három hónapot kapott az NPD egy kisvárosi önkormányzati képviselője. Hat másik vádlott büntetése 10 és 18 hónap között van. Az ítélet indoklása külön kitért arra, hogy NPD-funkcionáriusok együttműködtek erőszakos bőrfejűekkel, valamint arra is, hogy a történtek a nemzetiszocialista időkre emlékeztetnek, és a demokráciának védekeznie kell. Egy kicsit ez az ítélet is megnehezíti a gyakorló ügyvéd, Horst Mahler dolgát, amikor Mahler a párt-tilalomról szóló eljárásban, az alkotmánybíróság előtt képviseli majd a pártot.

Az idézetek, amelyeket az imént Horst Mahlertől hallottak, a tragédia és a komédia közötti keskeny határon mozognak. A kettő közötti különbség nem is annyira a szavakban és gondolatokban rejlik, hanem a körülményekben. Amíg mindezt egy háromtized százalékos, és az állami tilalom határán egyensúlyozó párt emberétől halljuk Németországban, addig ez inkább érdekes kuriózum. Ha nacionalizmussal, idegenellenességgel, Európa-ellenességgel és tekintélyuralmi törekvésekkel harminc százalék közelébe lehet jutni Európa másik szélén, az megint más. És a kettő között is mindenféle előfordulhat.

2001. január