Haiderizálódás?

Jörg Haidert Németországban többnyire nem szeretik. De hogy ebből mi következik -- arról eltérnek a vélemények. Az első napok ijedelme után mintha lassan felülkerekedne az a megfontolás, hogy Ausztriával, az Európai Unió teljes jogú tagjával ezután is együtt kell működni. Joschka Fischer külügyminiszter továbbra is azt mondja, hogy a néhány nappal ezelőtti Uniós döntés az új osztrák kormány elszigeteléséről helyes és szükséges. Fischer elődje, Klaus Kinkel viszont így nyilatkozott a Deutschlandfunk rádiónak:

Kinkel: Szerintem is teljesen csúnya, aggasztó és sajnálatos dolog, hogy az FPÖ és Haider most beszáll az osztrák kormányba. Másrészt az a véleményem, hogy az európai reagálás kiegyensúlyozatlan, egyáltalán nem diplomatikus, sőt, merem állítani, hogy nem okos dolog és majdnem hisztérikus vonásokat mutat.

Figyelemreméltó, hogy a mostani kormány egyik tagja, Walter Riester munkaügyi miniszter, amikor csütörtökön külföldi tudósítóknak nyilatkozott, szintén nem értett egyet teljesen Ausztria elszigetelésével. Még ha a munkaügyi miniszter nem különösebben illetékes is a külügyekben.

Riester: Ez biztosan olyan folyamat, amelynek a demokraták nem örülnek különösebben -- és magam biztosan nem örülök neki --, de azt hiszem, hogy egy nagyon ideges külpolitika, amely odáig megy, hogy megfenyegeti az osztrákokat, nincs kedvező hatással az osztrák belpolitikai folyamatokra.

A német álláspont hátteréről a két nagy párt, a kormányzó szociáldemokraták és az ellenzéki kereszténydemokraták parlamenti külpolitikai szóvivőit kérdeztem. Az mindkettőjük szavaiból kiderült, hogy Jörg Haiderről nincs jó véleményük. A kereszténydemokrata Karl Lamers ezt a jellemzést adta:

Lamers: Haider urat jobboldali populistaként jellemezném. A probléma az, hogy minduntalan olyan náci jelenségekre hivatkozik, amelyek viszonylagossá teszik a nácizmus szörnyűségét. Akár ez a szándéka, akár nem, semmi esetre sem szabad megengedni, hogy ezzel bármilyen formában elérjen valamit. Ez magyarázza az Európai Uniós tagállamok reakciójának hevességét. Amit viszont az Uniós állam- és kormányfők szemére lehet vetni, az az, hogy rosszul mérték föl Haider jelentőségét, mértéktelenül túlbecsülték őt is, és Ausztria jelentőségét is az Unió fejlődésében.

Karl Lamers azt is megjegyezte, hogy Haidert nem érdemes összehasonlítani más országok politikusaival.

Lamers: Ő nagyon osztrák figura, aki ebben a formában máshol nem képzelhető el. Tudjuk, hogy éppen a populistáknak mindig nagyon erős nemzeti színezetük van, és nem hasonlíthatóak össze minden további nélkül egy másik ország populistáival. Éppen az a sajátosságuk, hogy csak a megfelelő nemzeti háttér előtt érthetőek meg. Természetesen el tudom képzelni, hogy Magyarországon kire gondolna, de minden összehasonlítás félrevezető, ezért tartózkodnék tőle.

A szociáldemokraták külügyi szóvivőjének, Gerd Weiskirchennek hasonló a véleménye Jörg Haiderről.

Weiskirchen: A legkevesebb, amit Jörg Haiderről el lehet mondani, hogy jobboldali populista, nacionalista, idegen-ellenes, kiszolgálja a gyűlölködést és megpróbálja ezzel megszerezni a politikai hatalmat.

Egy dologban teljes volt az egyetértés a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata politikus között: a sokat emlegetett párhuzam, amely szerint Hitler is demokratikus választáson jutott hatalomra, és lám, mi lett belőle -- nos, ez a párhuzam ma nem érvényes. Gerd Weiskirchen, a szociáldemokraták külpolitikusa:

Weiskirchen: A veszély jelei felismerhetőek, de nem hiszem, hogy a veszély közel van. Más az európai konstelláció, mint a 20-as, 30-as években volt. Van Európai Uniónk, van egy olyan szoros integrációnk, amely elég erős ahhoz, hogy a szélsőségeket visszatartsa, így azoknak nincs esélyük, hogy a hatalom központjába nyomuljanak. Azt hiszem, hogy ez a mechanizmus működik, és a demokrácia elég erős, hogy elhárítsa a veszélyt.

A 30-as évekkel vont párhuzam ellen a CDU-frakció külpolitikai szóvivője, Karl Lamers is hevesen tiltakozott:

Lamers: Ez az akkori és a mostani történelmi helyzet teljes félreértése. Annak idején a külföld, főleg a Nyugat vagy nem vagy későn vagy rosszul reagált. De aki azt hiszi, hogy ma ugyanolyan helyzet előtt állunk, vagyis Haider ante portas, ahogy akkor Hitler ante portas, az nem tesz mást, mint utólag próbálja bepótolni az ellenállást vagy azt a politikát, amely akkor lett volna helyes, de elmulasztották. Nem élünk 1933-ban, tényleg nem. Aki így gondolkozik, az nem ismeri fel Európa erejét. Még ha Ausztria olyan politikát is akarna folytatni, mint amilyet most feltételeznek róla, akkor sem járna sikerrel.

Magyar szempontból fontos kérdés, hogy az osztrák kormányváltozás miatt késhet-e az Unió bővítése és a magyar csatlakozás. Ebben már nem teljes az egyetértés a bal- és a jobboldalon. A kereszténydemokrata Karl Lamers megnyugtat minket, mondván, hogy az európai ügyekben az osztrák kormányprogram megfelel annak, amit a Néppárt és Wolfgang Schüssel, az eddigi külügyminiszter képviselt.

Lamers: Ha Haider megpróbálná ezt leállítani, akkor megbukna a kormány. Ezt a leendő kancellár, Schüssel egyáltalán nem engedheti meg magának, és ezt Haider úr is tudja. Azt is pontosan tudja, hogy az ő jövője nem ettől függ. Ne felejtse el, hogy Haider már kétszer látványosan megbukott, mindkét alkalommal olyankor, amikor Európa vagy az euró ellen szavazott a népszavazáson.

A szociáldemokrata Gerd Weiskirchen viszont -- bár végig feltételes módot használ -- nem zárja ki teljesen, hogy az Unió bővítése váratlan fordulatot vehet, Haider esetleg leállíthatná a folyamatot.

Weiskirchen: Meg tudná tenni. És Magyarországnak ez veszélyes lenne. Haider arra ösztönözhetné pártját, hogy veszélyes kurzust kényszerítsen rá a bécsi jobboldali kormányra. Ha megvalósulna mindaz a jóslat és szenvedély, amit Haider az Európai Unió bővíthetőségével szemben megfogalmazott, akkor az nagyon riasztó lenne a tagjelölteknek, és veszélybe sodorhatná a bővítést. Ezt meg kell akadályoznunk.

Ami az Európai Uniót illeti, a német kommentátorok most persze nem a bővítésről töprengenek, hanem arról az egészen új fejleményről, hogy az Európai Unióban nemcsak a gazdaság, a piac és hamarosan a pénz közös, hanem immár megszűnőben van különbség a kül- és a belügyek között, legalábbis ami a tagállamokat illeti. Ennek vannak előnyei is. Több kommentátor is úgy látta, hogy immár európai szinten lehet elszigetelni a szélsőségeket, hasonlóan ahhoz, ahogy eddig egy-egy országon belül tehették meg a hagyományos pártok, hogy nem állnak szóba a szélsőségekkel. Mások azonban a dolog árnyoldalait vették észre: a demokratikus ausztriai választási eredmény után a brüsszeli nyomást kommentálva a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung "Brüsszel-doktrína" címmel írt vezércikket. Az írás fel is idézte a Brezsnyev-doktrínát -- vagyis azt, amikor annak idején egy másik központban, Moszkvában nem engedték az eltérést a központi irányvonaltól. Végül is, mit lehet tenni Haider ellen? A CDU-frakció külpolitikai szóvivője nem titkolja, hogy pártjának ebben különös felelőssége van.

Lamers: Mindent meg fogunk tenni, hogy megerősítsük Wolfgang Schüsselt és a Néppártot az olyan problematikus irányzatokkal szemben, amelyek esetleg a Szabadság Párttól vagy Haider úrtól indulnak. Biztosak vagyunk abban, hogy ennek az a legjobb módja, ha azt mondjuk neki, sőt ezt már meg is mondtuk: bízunk benned és a Néppártban, és mögötted állunk. Ezt a politikát kellett volna folytatnia az Európai Uniónak is

-- mondja a CDU külügyi szóvivője, és a maga részéről a testvérpárt támogatását helyezi kilátásba a szociáldemokraták vezető külpolitikusa is.

Weiskirchen: Nekünk is segítenünk kell, hogy Ausztrián belül elég erős legyen a védekezés a szélsőséges veszély ellen. Nagyon bízunk az osztrák szociáldemokrata pártban és azokban, akik Bécs utcáin most kinyilvánítják, hogy világosan látják a veszélyt, amit Haider jelent.

2000. február