Hitlernet

Tessék ráklikkelni a www.hitler.de honlapra! Az eredmény: náciknak csalódás (esetleg gondolkodás), másoknak megnyugvás. Egy kis internetes cég, a mainzi Erodata tavaly több mint egy tucatnyi ilyen címet foglalt le, abban a reményben, hogy ezzel is tehet valamit a fiatalok butítása ellen. A kézenfekvő náci címek egy antiszemitizmus-ellenes honlapra irányítják az érdeklődőket. Ez másoknak is eszükbe jutott: www.nazis.de címen működik a párbeszéd fóruma, amely megpróbálja érvekkel meggyőzni azokat a nácikat, akik erre kaphatók. Van, ahol egyáltalán nem érdemes próbálkozni: a domain-neveket adminisztráló Denic már tavalyelőtt örökre törölte a www.heil-hitler.de és hasonló címeket.

Amíg pusztán Németországról van szó, addig nincs is baj. A német jog szerint uszításért büntethető az, aki szélsőjobboldali tartalmakkal tölti meg az internetet. Csak az a baj, hogy ez a jogszabály alig alkalmazható. A német újfasiszták amerikai szolgáltatóknál bérelnek tárhelyet. Büntetlenül, mert történelmi okoknál fogva az Egyesült Államokban egészen máshol vonják meg a véleményszabadság határait, mint Németországban. Hogy pontosak legyünk: Amerikában a szélsőséges véleményre is vonatkozik a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadsága. Egy ismert német náci, Gerhard Lauck még azt a szemtelenséget is megengedte magának, hogy Amerikában lefoglalja a www.bundesinnenministerium.com címet (amely persze nem azonos a német szövetségi belügyminisztérium igazi címével), és ez alatt a cím alatt tegye elérhetővé náci pártjának oldalait. Otto Schily belügyminiszter mindaddig hiába tiltakozott Washingtonban, amíg jogászai meg nem találták a kiskaput. Arra hivatkoztak, hogy a német belügyminisztérium gazdasági tevékenységet is folytat, és üzleti érdekeit sérti, ha visszaélnek a nevével. Az más, mondták az amerikaiak, ha nem a vélemény, hanem az üzlet szabadságáról van szó, akkor nincs pardon. Lauck persze más címeken továbbra is zavartalanul folytathatja a német náci propagandát Amerikán keresztül. Tavaly olyan hírek is elterjedtek, hogy a német titkosszolgálat műszaki eszközökkel próbálná megbénítani a náci tartalmaknak otthont adó amerikai szervereket, de a belügyminisztérium hevesen cáfolta, hogy ilyen törvénytelen eszközökhöz nyúlnának. Az viszont tény, hogy egy évvel ezelőtt a "Radio Wolfschanze" hiába helyezte internetes adását amerikai szerverre, a német rendőrség házkutatást tartott az alsó-szászországi műsorkészítőknél, őrizetbe vette őket, és véget vetett a műsornak.

A németek korlátozott sikereket érnek el az amerikai kiskapuk bezárásában. Idén áprilisban a legnépesebb tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában az illetékes hivatal a tartomány internet-szolgáltatóit kötelezte arra, hogy Lauck oldalait - más hasonlókkal együtt - tiltsák le. Néhány szolgáltató bírósághoz fordult. Több más tartomány egyelőre vár, hogy jogilag tisztázódjon, szabad-e ilyesmire kötelezni a szolgáltatókat. Egyébként is kérdéses, mennyire nyúlhat bele egy állam a teljesen nemzetközi világhálóba. Mit szólnánk - tette föl a kérdést egy kommentárban a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung -, ha olyan országokban is bíróilag üldöznék a külföldről érkező és az ottani kormány által politikailag elítélendőnek tekintett tartalmakat, mint például Kína, Zimbabwe vagy Irán?

Önként persze bármelyik internetes cég alkalmazhat szűrőket. Az egyik legnagyobb portál, az amerikai Yahoo több mint egy éve közölte, hogy távol tartja ajánlatából a gyűlöletkeltésre alkalmas oldalakat. Itt némi nyomás is közrejátszott: a Yahoo nem sokkal az után döntött így, hogy egy francia bíróság kötelezte a francia portált: szakítsa meg a kapcsolatot az amerikai anyacégen keresztül addig elérhető náci kegytárgyakhoz. Erre a célra külön szoftvert telepítettek az árverésre felkínált tárgyak felülvizsgálatára. Hasonló szűrőt alkalmaz a legnagyobb internetes árverési portál, az e-bay. Az egyik felháborodott német felhasználó közszemlére tette mulatságos és bosszantó tapasztalatait. Például, ha a vásárló azt pötyögi be, hogy "Nazi", akkor nulla találatot kap. De ezzel nemcsak a szélsőjobboldali próbálkozókat riasztották el, hanem például azokat is, akik művészeti albumokat kerestek volna a római nemzeti múzeumról, a Museo Nazionale-ról. (Mellesleg nemcsak politikai, hanem erkölcsösségi szűrő is van, ezért az internetes árverésen a tájékozatlan érdeklődők rókafark-fűrészt sem találnak, és sose jutnak ahhoz a könyvhöz, amelyben Micimackó barátja, Füles elveszíti a farkát...)

Kicsit egyszerűbb a helyzet, ha nem az internetről, hanem az országon belüli szélsőjobboldali propagandáról van szó. A német jogban is szerepelnek a tiltott önkényuralmi jelképek. Az újfasiszta tüntetéseket a bíróságok rendszerint engedélyezik (a gyülekezési és a véleménynyilvánítási szabadság határai itt sem szűkek), de a rendőrség ellenőrzi, nem kerülnek-e közszemlére horogkeresztek, náci birodalmi zászlók. A náci felvonulások szokásos koreográfiájához tartozik, hogy a szélsőjobboldaliakat rosszkedvű rendőrök választják el az ellentüntetőktől, akik gyakran többen vannak, és akik között gyakran megjelennek a szélsőbaloldaliak is. Utóbbiak, mivel nem férnek hozzá a szélsőjobboldaliakhoz, rendszerint a rendőrökkel verekszenek. Nem ritka a civil ellentüntetés sem, akár a helyi polgármesterek részvételével. A polgári akciók időnként meghiúsítják, többnyire pedig jelentéktelenné teszi a náci felvonulásokat. Az utcán a rendőröktől körülzárt és az ellentüntetőktől kifütyült nácik kevésbé tűnnek félelmetesnek, mint az esti tévéhíradók rutinosan megvágott képein.

Az önkényuralmi jelképek tilalma nem terjed ki bármire. Egyértelműen tilos a horogkereszt, a jellegzetes SS-betűkombináció, a karlendítés, a "Heil Hitler és a "Sieg Heil" köszöntés, a Horst-Wessel-Lied éneklése, illetve - a BTK 86. paragrafusa szerint - általában a zászlók, jelvények, egyenruhák, jelszavak és köszöntések alkalmazása, akár eredetiben, akár hasonló formában. Az utóbbi években kellemetlen vita folyik bírák és ügyészek körében, hogy tilos-e a tartományok nevét viselni kis háromszögletű jelvényeken. Vannak bírák, akik szerint a Hitler-Jugend és a Bund Deutscher Mädel egykori területi jelvényei ma már annyira ismeretlenek, hogy a hozzájuk hasonló emblémák nem veszélyeztetik a vonatkozó paragrafusban szereplő politikai békét. Nem lehet jogi eszközökkel fellépni például az ellen, hogy a nácik kedvelik a Lonsdale feliratú dzsekiket és pólókat, mert így a hátukon vagy keblükön viselhetik Hitler pártjának, az NSDAP-nak majdnem összes betűjét. (Az angol cég nem örül a dolognak, mert a német piacon emiatt csökken a forgalma: aki nem rasszista, az nem vesz Lonsdale cuccokat. A cég honlapján látható, hogy támogatják a szélsőjobb elleni német akciókat.) Bennfentesek tudják, hogy a német ábécében elfoglalt hely alapján a H-nak a 8 és az A-nak az 1 felel meg. De ennek alapján még nem lép működésbe az igazságszolgáltatás, már csak azért sem, mert nem biztos, hogy minden egyes 88-as szám a Heil Hitler kódja, és csak a nagyon rosszindulatúak állíthatják, hogy a liberális FDP azért a 18 százalékot reklámozza választási céljáként, mert Adolf Hitlerre gondol.

2002. július