Bevándorlási vita

Berlin valószínűleg a világnak az a városa, ahol a legképzettebbek a takarítónők. Évek óta nem ritkaság, hogy diplomás lengyel nők takarítanak jobb berlini családoknál, és természetesen pár nap alatt megkeresik az otthoni fizetésüket. Ha pedig valakinek mondjuk asztalosra lenne szüksége, előbb-utóbb talál valakit, aki ismer egy lengyelt. Berlintől nagyjából egy órányira van a lengyel határ, de a távolság nem is számít. Nyugatnémet szőlősgazdák már hosszú évek óta nem tudnának szüretelni a lengyelek nélkül.

Vajon mi fog változni, ha a lengyelek, csehek és persze a magyarok pár év múlva hivatalosan is az Európai Unió tagjai lesznek? A téma a levegőben van, mert hamarosan befejezi munkáját a kormány által megbízott - egyébként egy ellenzéki politikus által vezetett - szakértői bizottság, amely Németország új bevándorlási politikáját dolgozza ki. És bár ez nem bevándorlás, a vitába mindig belekeveredik a munkaerőáramlás az Unió keleti bővítése után. Rémképekben nincs hiány. Múlt vasárnap a Welt am Sonntag olyan számokat közölt, hogy az Unió leendő tagállamaiból akár hatmillióan is Nyugatra mennének, sőt, ha szabad lenne a munkaerő-áramlás, a románok egynegyede külföldön próbálna szerencsét. Ezek hatalmas számok, és a lap által idézett egyik intézet, a berlini DIW elnöke, Klaus Zimmermann meglehetősen bosszúsan határolta el magát a vasárnapi lap adataitól. A héten - egy éppen ezzel foglalkozó tanácskozás szünetében - kérdeztem meg tőle, miért vannak Németországban ennyire különböző számok forgalomban.

Zimmermann: A számok azért nem különböznek olyan borzasztóan, legalábbis rövidtávon nem. A legtöbb szakértő abból indul ki, hogy az első években körülbelül 300.000 ember áramlik Nyugat-Európába, ennek a legnagyobb része, körülbelül kétharmada, vagyis 200.000 ember Németországba. Legfeljebb abban térnek el a vélemények, hogy az áramlás rövidebb vagy hosszabb ideig tart majd. Én úgy gondolom, hogy nem kell túlozni, a munkaerő-vándorlásban olyan emberek vesznek részt, akiknek egy része hazatér, és nem terheli meg annyira a munkaerőpiacot.

A berlini gazdaságkutató elismeri, hogy a határmenti övezetekben a kis- és középvállalkozóknak lehet gondjuk a keleti konkurenciával, de ez elkerülhetetlen. Más a helyzet a munkaerővel.

Zimmermann: A munkaerő-vándorlás nagyon hasznos a német gazdaságnak, hiszen a munkaerőpiac több részén már ma is azért imádkozunk, hogy jöjjenek jól képzett szakemberek. És bizonyára vannak olyan, alacsonyabb képzettséget igénylő ágazatok is, ahol nem találunk olyan németeket, akik elvégzik a munkát.

Másképp látják ezt a munkavállalók képviselői. Illetve, eddig nagyon másképp látták, most már árnyaltabb a szakszervezetek álláspontja. A héten Heinz Putzhammer, a német szakszervezeti szövetség egyik elnökségi tagja állt a sajtó elé, egyebek mellett e szavakkal:

Putzhammer: A szakszervezeti szövetség viszonylag nehéz helyzetben van, mert egyrészt tisztán látjuk, hogy a következő években egyre több bevándorlóra van szükségünk, másrészt most a nagy munkanélküliség és az Európai Unió bővítése miatt nagy túlkínálat van munkaerőből, még akkor is, ha egyes területeken és egyes ágazatokban lassan hiányozni kezd a munkaerő.

Nagy zavarában a szakszervezeti szövetség ugyanazzal a vitatható fogalmazással talált operálni, mint a jobboldali pártok. Heinz Putzhammer száján is kicsúszott, hogy vannak hasznos és haszontalan külföldiek.

Putzhammer: Azt hisszük, hogy azoknak az embereknek, akikre szükségünk van, és akikre már most szükségünk van, tisztességes körülmények között kell itt élniük.

Feltételezhetjük, hogy a német szakszervezetek nemcsak azért védik a "hasznos" külföldi munkavállalók egyenjogúságát, mert ezt így illik, hanem nyilván azért is, mert nem szeretik azokat a munkavállalókat, akik a szervezett dolgozók bére alá kínálnak.

Putzhammer: A szakszervezetek jól tudják, hogy tagságukban helyenként komoly fenntartások vannak a bevándorlással szemben. Ez nem is csoda, tekintettel az itt uralkodó nagy munkanélküliségre és tekintettel azokra a félelmekre, amelyek az Európai Unió keleti bővítésével összefüggésben alakultak ki. Ezért a bevándorlás szabályozását feltétlenül össze kell kötni a felvilágosítással.

Megkérdeztem a szakszervezet országos elnökségi tagjától, hogy nem lenne-e jobb a félelmek hangoztatása helyett az általa is említett felvilágosítással eloszlatni a félelmeket, már csak azért is, mert az előrejelzések szerint nem fenyeget túl nagy munkaerő-roham kelet felől.

Putzhammer: A német szakszervezeti szövetség úgy gondolja, hogy nem pusztán félelmekről van szó, hanem a valóságos, igen nehéz helyzet következményeiről. A felvilágosítás tehát nem elég. A kormány is jobban tenné, ha nem propagandát folytatna az uniós bővítés mellett, hanem konkrétan tenne valamit, hogy többé-kevésbé elfogadható helyzet alakuljon ki- utasítja vissza a magyar tudósító jámbor óhaját a német szakszervezeti vezető, részben arra hivatkozva, hogy a korábbi déli bővítéssel, a spanyol és portugál csatlakozással szemben most nagyobbak a jövedelmi különbségek a régi és az új tagállamok között, részben pedig arra, hogy a nyugati országrésztől eltérően a keletnémet gazdaság nem elég erős, ezért a lengyel és cseh konkurencia túl nagy terhet jelentene.

Mit mond erre a szakszervezeti véleményre a berlini gazdaságkutató intézet, a DIW elnöke?

Zimmermann: Ezek a félelmek léteznek, így aztán kézenfekvő az ötlet, hogy átmeneti intézkedésekkel valamennyire ellenőrzés alatt próbálják tartani a helyzetet. De a német szakszervezeteknél nagyon változóban van a hangulat, ahogy egyébként általában a német társadalomban is.

Akárhogy is van, a német kancellárnak és szociáldemokrata pártjának oda kell figyelnie arra, mit mondanak a szakszervezetek. Különösen, ha a szakszervezetek mellett a konzervatív ellenzéket is foglalkoztatja a külföldi munkaerő beáramlása. Stoiber bajor miniszterelnök éppen csütörtökön közölte Münchenben Romano Prodival, a brüsszeli bizottság elnökével, hogy további intézkedéseket vár Brüsszeltől, mert a leendő tagállamokban csak tizedakkora béreket fizetnek, és ilyen versenyelőnnyel nem engedhető meg, hogy az új tagállamok cégei megjelenjenek majd szolgáltatásaikkal. Stoiber külön gazdasági programot sürgetett Németország határmenti területeinek, amelyek közül természetesen a maga hosszú cseh határával Bajorország az egyik.

Egyelőre nem tudni, hogy az ellenzék felhasználja-e ezt a kis külföldi-ellenességet a választási kampányban. Németország jövőre választ új parlamentet. Schröder kancellár nyilván az ellenzék vitorlájából akarta kifogni a szelet, amikor decemberben maga javasolta azt a hétéves korlátozást, amelyet időközben Brüsszelben is elfogadtak. Ha ez megvalósulna, akkor az uniós csatlakozás ellenére a lengyelek, csehek, magyarok hét évig nem dolgozhatnának nyugaton. De ha a gazdasági szakértőre, Klaus Zimmermannra hallgatunk, akkor nem kell ennyire komolyan vennünk a dolgot.

Zimmermann: Azt hiszem, a németországi vitában fontos fordulatot hoz, ha túl leszünk a választáson. A hétéves átmenet, amelyről pillanatnyilag szó van, az én szememben csak választási kampánytéma. Utána eleve azt tervezik, hogy megvitatják az időszak lerövidítését, feltéve, hogy egyáltalán bevezetik. Arról van szó, hogy a politikának természetesen ügyelnie kell arra, hogy a polgárokkal megértesse, mit csinál. A politika ezért igyekszik időt nyerni, hogy jobban el tudja fogadtatni szándékait. Ebben alapvetően nincsen semmi rossz.

2001. április