"Kinder statt Inder"

Mielőtt a tárgyra térnék, hadd idézzek egy bon mot-t, egy politikai szellemességet:

Münz: "Inkább a tömegekkel együtt tévedjünk, mint hogy velük szemben legyen igazunk"

-- idézi a vita egyik résztvevője az osztrák szociáldemokraták alapítóját, Viktor Adlert. A jelszó azóta is érvényes, és nemcsak az osztrák szociáldemokratáknál, hanem sok más politikusnál is. A vita, amelyben ez az idézet elhangzott, a bevándorlásról folyik Németországban. Akit hallottak, Rainer Münz professzor, egy demográfus, aki egyébként nemrég már szerepelt a Világórában. Ami a bevándorlási vitát illeti, ez régóta esedékes Németországban. Az ország lakóinak körülbelül 9 százaléka külföldi -- és az országnak nincs bevándorlási törvénye. A szociáldemokrata-zöld koalíció nehezen boldogul az üggyel, miután tavaly a kereszténydemokraták egy meglehetősen külföldi-ellenes kampánnyal nyertek meg egy tartományi választást. Szóval, a dolog kényes, de februárban új fordulatot vett. A számítástechnikai ipar nyomására Schröder kancellár bejelentette, hogy magasan képzett szakembereket hívnak Németországba, Indiából és Kelet-Európából. A kormány külföldi-ügyi megbízottjának, Marieluise Becknek ez nagyon jól jött.

Beck: Nem véletlen, hogy a számítástechnikai iparnak sikerült. Ha meg én jöttem volna a menekültjeimmel, az bután vette volna ki magát. De ez az iparág divatos, modern, a fejlődés és más pozitív képzettársítások tapadnak hozzá, és most ez az iparág szól, hogy munkaerőre van szükség. És hopp, megint megy a bevándorlási vita, de ezúttal egy modernizálási kurzushoz kötődik, és minden lehetségesnek tűnik, ami tavaly nem ment.

Marieluise Beck szavaihoz azért hozzátehetjük, hogy a bevándorlásról azért az idén sem olyan könnyű szót érteni. Egy nappal azelőtt, hogy a kormánybiztos, a demográfus professzor és mások egy berlini klubban elvitatkoztak, ugyancsak Berlinben a sajtó elé léptek a kereszténydemokrata tartományi belügyminiszterek -- hiszen Bajorországban, Szászországban, Hessenben és jó néhány más tartományban azok kormányoznak, akik a szövetségi parlamentben ellenzékben vannak -- és ők bizony a bevándorlás korlátozása mellett tették le a garast. Günther Beckstein bajor belügyminiszter.

Beckstein: Tekintettel a négymillió munkanélkülire, tekintettel a külföldiek magas arányára és az ezzel összefüggő problémákra, most nem az a probléma, hogy további bevándorlókat szerezzünk, hanem az a kérdés, hogyan lehet társadalmilag elviselhető mértékre csökkenteni a bevándorlást.

A kereszténydemokrata belügyminisztereknek kétségeik vannak afelől is, hogy a számítástechnikai ipar gondjai miatt kell-e új szabályokat alkotni.

Beckstein: Azoknak a kiváló embereknek, akik hogy úgy mondjam, Nobel-díj-gyanúsak, biztosan nem érdemes külön szabályokra gondolni. Azokat a tízezreket pedig, akik biztosan nem kapnak Nobel-díjat, nincs értelme beengedni, ha pedig a pillanatnyi munkaerő-szükséglet a kérdés, akkor szintén a mostani jogszabályok szerint kell kiadni a tartózkodási és munkavállalási engedélyeket.

Itt bizony ég és föld a különbség aközött, ahogy a konzervatív belügyminiszterek és a számítástechnikai ipar képviselői látják a helyzetet. Dietmar Müller-Elmau egy jólmenő számítástechnikai cég vezetője. Németországban és külföldön hozott létre fejlesztő-részlegeket. És hogy aztán mi történt?

Müller: Áthelyeztük a német központot Amerikába. Ennek egy oka volt. A menekülthelyzet néha összekapcsolódik a számítástechnikai vagy a gyógyszeriparral. Magasan képzett boszniai menekültek dolgoztak nálunk, de éveken át mindig csak hat hónapra kaptak tartózkodási engedélyt. Projekteket vezettek, mi pedig azt mondtuk, hogy ha az emberek nem maradhatnak itt, kedves bajor kormány, akkor mi visszük át a fejlesztőközpontunkat Münchenből Amerikába.

Amit Dietmar Müller-Elmau mond, az az utóbbi hónapokban gyakran hangzik el. A vállalatvezetőknek rengeteg történetük van arról, hogyan mennek el a német szakemberek Amerikába, és arról is, hogy indiaiaknak, fekete-afrikaiaknak annyi kellemetlenségük támad a hivatalokkal is meg a taxisofőrökkel is, hogy Németország helyett Franciaországban vagy Amerikában dolgoznak tovább. Közben -- emlékeznek a jelszóra? -- vannak német politikusok, akik inkább a tömegekkel tévednek, semhogy velük szemben legyen igazuk. A választási kampányban lévő észak-rajna-vesztfáliai kereszténydemokrata vezető, Jürgen Rüttgers ezzel a tömör jelszóval hívta fel magára a figyelmet: "Kinder statt Inder". Gyerekeket indiaiak helyett. Ami azt jelenti, hogy ne külföldi számítástechnikusokat hozzanak be, hanem a hazai fiatalságot képezzék ki. Erről hosszas vita bontakozott ki, az ellenérvek közül most csak egyet idézek: A Kohl-kormányban Rüttgers azokban az években volt tudományügyi, vagy ahogy akkor hívták jövő-miniszter, amikor valamiért elmulasztották a most hiányzó szakemberek képzését. A Rüttgers által indított levelezőlap-küldő tiltakozó akcióhoz hozzászól a már idézett demográfus professzor, Rainer Münz is:

Münz: Rüttgers úr nyilván nehezebben tudna ilyen stílusú választási kampányt folytatni, ha az lenne a levelezőlapon, hogy akarok-e hetvenéves koromig dolgozni, viszont ne jöjjenek bevándorlók. Be lehetne ikszelni. Bevándorlók igen, nem. Hetvenéves korig dolgozni igen, nem. De az egyikre igent kell mondani, csak a másikra lehet nemet.

Ehhez persze részletes magyarázat tartozik, a munkanélküliség és a népesedési folyamatok összefüggéseiről, de végeredmény az, hogy nemcsak a magyar fogy, hanem a német is. És ezzel függ össze, hogy a bevándorlási vita most megint zajlik Németországban. Ebből adtam most egy kis ízelítőt, de mielőtt befejezem, mindenképpen el kell mondanom, hogy a magyar számítástechnikusok, ha Németországba szeretnének jönni, még a konzervatívoknál is támogatásra találnának. A kereszténydemokrata belügyminiszterek, akik, mint hallották, elzárkóznak a külföldiek beáramlásától, úgy foglaltak állást, hogy ha már jönnek, akkor inkább az Uniós tagjelölt államokból jöjjenek. Amiről nekem megint eszembe jutott a Rüttgers-féle jelszó: Indiaiak helyett gyerekek, és azt kérdeztem, hogy ha ez nem megy, akkor az új jelszó: indiaiak helyett közép-európaiak? Mire a belügyminiszterek elmosolyodtak, és Beckstein bajor belügyminiszter kifejtette, miért az Unió küszöbén toporgókra gondoltak.

Beckstein: Ha szükségünk van a szóban forgó munkaerőkre, akkor a mi szempontunkból célszerű, ha mintegy elébe megyünk azoknak, akik belátható időn belül úgyis megkapják a megfelelő lehetőséget. Ha elébe megyünk annak a 2002-es vagy 2005-ös vagy más jognak, attól függően, hogy milyen átmeneti határidők lesznek.

Ami magyarán azt jelenti, hogy ha a szakembereket a német kormány tervei szerint 3-5 évre hívják, akkor mire ez a határidő lejár, addigra a magyarok, csehek, lengyelek valószínűleg úgyis benn lesznek az Európai Unióban, vagy legalábbis olyan közel lehetnek hozzá, hogy nem érdemes hazaküldeni őket. Úgyhogy, aki nyártól jönni szeretne, az már érdeklődhet a német munkaügyi hivatalnál.

2000. április