A kazah traktorosok

Németország 82 millió lakójából tízmillió körül van azoknak a száma, akik a huszadik század második felében külföldről vándoroltak be. És Németország egyike azoknak országoknak, ahol a legalacsonyabb a népszaporulat. Ha tehát az a kérdés, hogy a csökkenő lélekszámot ellensúlyozhatja-e a bevándorlás, akkor ezzel a kérdéssel Németországban pont jó helyen járunk. A berlini Humboldt Egyetem népességtudományi, demográfiai tanszékének vezetője, Rainer Münz professzor első megközelítésben és úgy általában igennel válaszol a kérdésre.

Münz: A migráció segíthet a munkaerőhiány megoldásában. Erre számtalan példa van, az egyik a Ruhr-vidék iparosítása. Hasonló volt a helyzet Nyugat-Európában a második világháború után. A férfiak egy része elesett a harcmezőn, és a 30-as évek gazdasági válsága miatt pedig kevesebb gyerek született. Így aztán a legtöbb nyugat-európai országban elkezdtek munkaerőt toborozni. Németország ezt kis késéssel követte, eleinte a mediterrán országokból, aztán Jugoszláviából és Törökországból is hívtak embereket.

De ha Münz professzor első válasza után azt hinnénk, hogy ez a megoldás most is alkalmazható, akkor tévedünk. A 60-as, 70-es években Németországban munkaerőhiány volt. Most viszont több mint négymillió a munkanélküli. Rainer Münz, aki kutatásai révén kiismeri magát a magyar viszonyokban is, tud más példát is.

Münz: Ha öregszik vagy csökken a népesség, akkor a migráció hozhat mennyiségi változást. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy fürdőkádat, amelyikből alul lefolyik a víz és fölül utánatöltjük. Csakhogy arra már nincs garancia, hogy a bevándorlók beleillenek a társadalom és a munkaerőpiac szerkezetébe. Jó példa, hogy Magyarországon is küszöbön áll a népesség elöregedése és csökkenése. Mégis nevetséges lenne, ha valaki azt képzelné, hogy egyszerűen telepítsünk le kétmillió kazahot Magyarországon, mert semmi biztosíték sincs, hogy találnának munkát.

Először azt hittem, hogy Münz professzor azért példálózik a kazahokkal, nehogy megsértse valamelyik szomszédunkat. De nem. Ez németországi tanulság. Németország az utóbbi 10-15 évben igen nagyvonalúan engedélyezte a volt Szovjetunióban élő, német származású emberek bevándorlását. Közülük sokan Kazahsztánból érkeztek, és nem mellékes, hogy sokan már generációk óta nem beszéltek németül. Nos, a Kazahsztánból érkezők többsége most munkanélküli. A berlini demográfus professzor tehát így folytatja:

Münz: Egy idősödő magyar traktorost, aki munkanélküli, nem lehet hatékonyan felváltani egy fiatalabb kazah traktorossal, aki szintén munkanélküli.

A téesz és a kolhoz példája után Rainer Münz egyértelműen is kifejti: népgazdasági szempontból csak akkor van értelme a migrációnak, ha az érkezők dolgoznak, társadalombiztosítási járulékot és adót fizetnek, és hasznos termelést végeznek. Ráadásul lehet, hogy erre nincs is szükség. A professzor elképzelhetőnek tartja, hogy az európai társadalmak összezsugorodnak. Akár Magyarország vagy Németország lakossága is. Hogy miért? A professzor abból indul ki, hogy ma már nagyobb a termelékenység.

Münz: Biztosak lehetünk abban, hogy Németország a mai 82 millió helyett 75 millió lakossal is meg tudja termelni ugyanazt a jólétet.

Más szóval: a fejlett országok már nem szorulnak rá a munkaerő-importra, legfeljebb néhány szakmában. És más változások is várhatók.

Münz: Olyan társadalomban, amelyben a népességnek csak 20 százaléka 60 év fölötti, ahogy ez most Európában van, ezután már sohasem fogunk élni. Olyan társadalom felé közeledünk, amelyben a népesség egyharmada 60 évnél idősebb. Ez bevándorlással is így lesz meg anélkül is, mindenekelőtt azért, mert a bevándorlástól nem lesz kevesebb az idős ember. Hacsak nem szerveznénk külön kivándorlási programot az időseknek.

Ennyit az egyik oldalról. A berlini demográfus professzor tehát úgy látja, hogy a fejlett országok problémáira nem megoldás a bevándorlás. De mi a helyzet, ha a másik oldalról nézzük? A harmadik világban hatalmas a nyomás.

Münz: A harmadik világból a legtöbb olyan ember, aki az elnyomástól szenved vagy aki nem tudja eltartani magát, sohasem jut el Amerikába vagy Nyugat-Európába. Rendszerint a középrétegeknek sikerül a kivándorlás, olyan embereknek, akiknek van pénzük, nyelvtudásuk, szakképzettségük. Az emigráció legfeljebb annyiban fizetődött ki a harmadik világ országainak, amennyiben az emigránsok egy része meggyökeresedett Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában és a pénz, amit hazaküldenek, igazi bevételi forrás ezeknek a szegény országoknak.

Ami tehát a készülő ENSZ-jelentést illeti, ez azért fontos, mert idejében felhívja a figyelmet a problémára, arra ugyanis, hogy a fejlett országokba nem szűnik meg a bevándorlás. Egyébként nemcsak Nyugaton, hanem Keleten sem, a jelentés nemcsak Németországgal foglalkozik, hanem hét más országgal, köztük Japánnal és Dél-Koreával is. Más az elmélet, és -- ahogy évek óta láthatjuk -- más a tényleges helyzet.

Münz: Az ENSZ-jelentés figyelmeztetése talán azért hasznos, mert lélekben is, de intézményileg is fel kell készülni a bevándorlásra. Ellenkező esetben csak nőni fog a társadalmakban az idegengyűlölet, az etnikai konfliktus, társadalmi szakadék. És látnunk kell, hogy sok európai ország nincs kellőképpen felkészülve erre a helyzetre, például azért sem, mert etnikai államként fogja fel magát. Az utóbbi időben ezért az etnikai tisztaságért folytattak háborúkat, lásd Boszniát, a horvátországi Krajinát, Koszovót.

2000. január