"Mosódeszkafejű" és "láncos kutya"

Hogy ez valami vidám dolog vagy éppen sértés, az attól függ, honnan nézzük. Akik az alternatív berlini napilap, a "taz" hasábjain olvasták tavaly nyáron, azoknak a többsége arra gondolhatott, hogy szatíra van a szeme előtt. Az egyik berlini kerületi bíróság a napokban viszont úgy döntött, hogy becsületsértésről van szó, ezért 2100 márka pénzbírságot szabott ki a szerzőre. De mielőtt a szófejtésbe bonyolódnánk, föl kell idéznünk az előzményeket.

Tavaly júliusban Berlinben tüntetők zavarták meg a sorkatonák központi eskütételét, amelyet egyébként történelmi helyszínen, a német ellenállás emlékhelyén tartottak. A tüntetők részben zavaró adókat helyeztek el virágcsokrokban, és belesípoltak az ünnepi beszédbe. Egy fiatalember esernyővel táncolt. Az ernyőn ez a felirat volt látható: "Tucholskynak igaza van." Németországban ez nem szorul különösebb magyarázatra: a pacifisták gyakran idézik a két háború közötti német írónak, Kurt Tucholskynak azt a mondatát, amely szerint a katonák gyilkosok. Hosszú és nagy feltűnést keltő bírósági eljárás után pár éve már alkotmánybírósági határozat mondja ki, hogy ez a mondat büntetlenül idézhető, a katonáknak ezt bizony el kell tűrniük. Ennyit az esernyős táncról és a zavaró adókról. A fő attrakció ugyanis az volt, hogy az eskütétel előtti ünnepélyes pillanatokban hat félmeztelen nő rohant a katonák közé. Semmi kétség, sikerült elterelniük a katonák és a közönség figyelmét. A hölgyeket tábori vadászok vették üldözőbe, majd némi rohangálás után elfogták őket.

Az esetet maga a kancellár, Gerhard Schröder is kommentálta, azzal a tréfás, ám politikailag kétségkívül nem teljesen korrekt megjegyzéssel, hogy "nem mindig a legjobb alakú lányok vetkőznek". A meztelen igazság másokat is kommentárra késztetetett, köztük a későbbi alperest, Wiglaf Droste humoristát. Schröder és a tábori vadászok megkapták tőle a magukét. Schrödert a szerző az ország fő mosódeszkafejének nevezte, és a tábori vadászokat ugyancsak mosódeszkafejűnek, valamint láncos kutyának minősítette. A kancellár annyiban hagyta a dolgot, az effajta piszkálódás az ő pozíciójában foglalkozási ártalomnak mondható, Schröder leginkább csak akkor kapja fel a vizet, ha a magánéletében nem hagyják békén. Ám zokon vette a szatírát egy őrnagy, a lipcsei 701-es tábori vadász zászlóalj parancsnoka, így került az ügy a bíróság elé.

De mit is jelentenek ezek a kifejezések? A láncos kutya magyarázata egyszerű -- és nem az, amire a magyar hallgató gondolna. A vonatkozó nyelvtörténeti munkák szerint a német tábori vadászokat az első világháború óta hívják így, ez a szótárszerkesztők által is feldolgozott katonai zsargonhoz tartozik, a német katonahumor más hasonló megnyilvánulásaival együtt, olyanokkal, amelyeket a per kapcsán a legnagyobb német napilapban olvastam, de a mi rádiónkban a vasárnapi ebéd közben nem idézhetek. A szóban forgó elnevezés első fele onnan ered, hogy a tábori vadászok láncot viselnek a nyakukban, a második fele pedig onnan, hogy szökevényekre és egyéb gyanús elemekre vadásznak. A mértékadó német szótár, a Duden egyik szerkesztőjének a tárgyalásra készített szakvéleménye szerint a "láncos kutya" lekicsinylő, de nem sértő kifejezés. A mosódeszkafejjel már gondok vannak. Az alperes által szakértőnek megidézett nyelvész szerint ez a szó sehol sem található. Nem csoda: maga a humorista találta ki. Ennélfogva nem lehet tudni, mit jelent, és ha nem tudni, mit jelent, azt sem tudni, hogy sértő vagy -- ami enyhébb fokozat -- lekicsinylő-e. A humorista, Wiglaf Droste a bíróság előtt azzal védekezett, hogy ha akarta volna, akkor tényleg megsértette volna a tábori vadászokat. Védekezésül ráadásul nagyjából negyven szakvéleményt terjesztett a bíróság elé, többnyire humoristáktól és karikaturistákról, ám a bírónő úgy döntött, hogy a bíróságnak nincs szüksége úgynevezett szakértőkre annak megítéléséhez, hogy mi humoros és mi nem. A peres felek véleménye pedig a tárgyalóteremben is teljesen ellentétes maradt. A felperes ügyvédje az inkriminált szavak használata miatt kegyetlen keménységgel vádolta a humoristát, aki viszont a maga részéről a bíróság színe előtt azokat a tábori vadászokat nevezte visszataszítónak és becstelennek, akik meztelen nőkre támadtak. Az alperes egyúttal kijelentette, hogy aki sértve érzi magát, de mégsem jelenik meg a tárgyaláson, az egy utolsó. A zsúfolásig telt teremben a közönség tapsol, a bírónő kilátásba helyezi, hogy kiürítteti a termet.

Az ítélet tehát végül pénzbüntetés. Egy berlini lap kommentárja: "A politikai kultúra (és különösen a szatíra) szempontjából megnyugtató, hogy vannak emberek, akik könnyen és gyorsan megsértődnek. Droste szempontjából kevésbé. 2100 márka büntetés, ügyvéd, perköltség, és hamarosan a fellebbezés. Ez még sokba kerülhet." Egy másik berlini lap pedig az ügy egészen más oldalára világított rá, azt írván, hogy ha ezek után a hadseregben a felperes őrnagy normája lenne a nyelvi mérce, akkor a sorkatonák a kiképzőtiszteket naponta bíróság elé citálhatnák.

2000. október