Stílus

Az abszolút rekordot azóta sem tudta megdönteni senki: a csúcsot Herbert Wehner tartja, akit a parlamentben 58-szor utasítottak rendre. Wehner igen tekintélyes politikus volt. 49-től 83-ig egyfolytában képviselő, Az 50-es, 60-as évek nagy debattőre, a szociáldemokraták frakcióvezetője a Bundestagban. Archív tévéfelvételeken, újságok hasábjain rendre felidézik heves beszédeit. Az idézetek között ilyenek szerepelnek, mint például: "Tudja, hogy Maga egy disznó?". Vagy, ami még szebb: "Ha Magára néz az ember, elmegy a kedve a gyerekcsinálástól" - mondta Wehner a keresztényszocialista Michael Glosnak, aki egyébként kétségkívül nem egy férfiszépség. A konzervatívok egymás közti vitáiból pedig a többi között megőrizte a parlamenti jegyzőkönyv azt a mondatot, amellyel a keresztényszocialista Franz Josef Strauss lombozta le a kereszténydemokrata Heiner Geißlert: "Geißlerből nem lesz védelmi miniszter, előbb lesz Rita Süssmuthból szépségkirálynő". Ami ráadásul elég igazságtalan volt Rita Süssmuth-tal, a parlament későbbi kereszténydemokrata elnökével szemben.

A legismertebb parlamenti kötekedés Joschka Fischertől származik, abból az időből, amikor még tornacipős parlamenti képviselő volt, nem pedig öltönyös külügyminiszter. Joschka ezekkel az azóta is rengetegszer idézett szavakkal fordult a Bundestag akkori elnökéhez, a keresztényszocialista Richard Stücklenhez: "Engedelmet kérek, Elnök Úr, Ön egy seggfej". Ez a kifejezés, az "Arschloch" kétnapos parlamenti tilalmat jelentett, de az összesítésben, 12 rendreutasítással Fischer meg sem közelíti a klasszikus Wehnert.

Ha valaki nem emlékezne ezekre a történelmi mondatokra, akkor emlékeztetik rá. A német sajtónak mindig van oka az ilyen történelmi visszapillantásra. Legutóbb pár hónapja vontak sértegetési párhuzamokat, amikor a szociáldemokraták helyettes frakcióvezetője, Ludwig Stiegler azt találta a polgári pártok fejéhez vágni, hogy elődpártjaik felelősek voltak Hitler hatalomátvételéért. Az utóbbi évek további sértődéseihez tartozik, amikor a zöld környezetvédelmi miniszter, a közismerten szabad szájú Jürgen Trittin egyszerűen skinhead-nek minősítette a kereszténydemokraták egyébként valóban kopasz főtitkárát, Laurenz Meyert. Meyer viszont akkor nyúlt alaposan mellé, amikor olyan politikai plakátot tárt a sajtó elé, amelyen Schröder kancellár három nézetben, bűnözőként volt lefényképezve. A felháborodás hatására a plakát már el sem jutott az utcákra. Mindkét eset többé-kevésbé őszinte bocsánatkéréssel zárult.

Az még bőven belefér a német politikai illemtanba, hogy a politikusok ellenfeleik rovására viccelődjenek. Tavaly márciusban, amikor a CDU népszerűsége a mélyponton volt, és a pártban végeláthatatlan viták folytak, hogy ki legyen a kancellárjelölt, Schröder kancellár ezt mondta a konkurenciáról:

Schröder: A lehetséges pártelnökök és kancellárjelöltek száma állandóan nő. Mivel a taglétszám ezzel egyidőben csökken, ez oda vezethet, hogy mindegyik párttag egyúttal kancellárjelölt is.

A német parlamentben megszokottnak számít a heves szónoklat, a közbekiabálás és a határozott szóhasználat. Rövid ízelítők a múltheti bevándorlási vitából. Kerstin Müller, a kisebbik koalíciós partner, a Zöldek frakcióvezetője:

Müller: Önök szociális elégedetlenséget szítanak ebben a társadalomban, ezért felelőtlen a magatartásuk.

Otto Schily szociáldemokrata belügyminiszter:

Schily: Páni félelmet éreznek a konszenzustól. Menekülnek a felelősség elől. És bizonyságot tesznek technikaellenességükről, mivel nem tudják leszerelni a deszkákat a fejük elől.

A deszka a fej előtt nagyjából a szemellenzőnek felel meg.

Szintén nemrég történt, hogy a parlament egyik gazdasági vitájában egy ellenzéki képviselő hatalmas piros vasúti lámpával közeledett a kormány padsoraihoz, de Schily belügyminiszter elhajtotta őt. A célzás arra vonatkozott, hogy az ellenzék szerint Németország a sereghajtó az európai gazdaságban, németül a sereghajtót "Schlusslicht"-nek mondják, ez a vonatok zárófénye.

Végül, ide kívánkozik egy rövid részlet abból az interjúból, amelyet 2000. júliusában a szabad demokraták nagy öregje, Lambsdorff gróf adott magyar újságíróknak:

Lambsdorff: Nekünk is vannak politikai ellenfeleink, itt is vannak kemény viták. De a Zöldek vagy a szociáldemokraták nem az ellenségeim. Politikai ellenfelek, versenytársak. Vitatkozunk, meg akarjuk győzni a választókat. De a legcsekélyebb gátlásom sincs azzal szemben, hogy a legtöbbjükkel este megigyak egy sört, és józanul, emberi módon kezeljem őket.

2002. március