Hűtlenség 2

Akit elhagynak, az rendszerint szomorú, és ráadásul az az érzése, hogy a másiknak igazából nem is lesz jobb az új partnernél. Akit viszont kiválasztanak, az örül az új társnak, és persze hogy meg van róla győződve: az új kapcsolat mindkét félnek jobb lesz. Úgy látszik, nincs ez másképp a politikában sem. Akit a Fidesz elhagyni készül, az a Liberális Internacionálé. A szervezet német alelnöke, Ulrich Irmer kész ténynek tekinti, hogy a Fidesz átpártol az Európai Néppárthoz.

Irmer: Ez már így néz ki, és természetesen rendkívüli módon sajnáljuk. Azt hiszem egyébként, hogy a Fidesz hibát követ el, mert lehetnek bizonyos kétségeink, hogy a konzervatív csoportban hosszú távon jól fogják-e érezni magukat. A Néppárt jóval nagyobb, mint mi vagyunk, ez is az egyik oka lehet annak, hogy a Fidesz átmegy. A Liberális Internacionáléban a Fidesz jelentős szerepet játszott, kérdés, hogy ugyanezt a szerepet ugyanígy megkapja-e a konzervatív pártoknál.

Ha ez kérdés, akkor a jövendőbeli partner megnyugtató választ ad, és tulajdonképpen neki is igaza van, hiszen ez csak nézőpont kérdése. Az Európai Néppárt főtitkára, a spanyol Alejandro Agag szerint a Fidesz súlya nem fog csökkenni a csere után.

Agag: Ha valaki az Európa Parlament legnagyobb csoportjának a tagja, akkor nagyobb a befolyása. Nyilvánvaló, hogy ha valaki egy kisebb csoportban van, akkor a kis csoporton belül nagyobb a súlya, de ha valaki egy sokkal befolyásosabb csoport tagja, akkor a pártnak is sokkal nagyobb a befolyása.

Ezekután az sem meglepő, hogy a liberálisok és a konzervatívok azt is másképp látják, miért vált partnert a Fidesz. A német F.D.P. képviselője, Ulrich Irmer belpolitikai okokat sejt a háttérben.

Irmer: Az a benyomásom, hogy a jobboldalibb spektrumból akarnak választókat magukhoz vonzani, hogy néppárttá szeretnének válni, és talán zavarónak találják a liberális megjelölést. De enyhén rövidlátónak tartom, hogy a Fidesz most ezt a lépést teszi, mert az a benyomásom, hogy a jövőben a liberális pártok, különösen Európában, nagyobb szerepet fognak játszani. Mindenekelőtt arról van szó, hogy Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz a liberális pártok jóval erősebben és szenvedélyesebben támogatják, mint a konzervatívok.

Ami a csatlakozást illeti, ehhez a konzervatívoknak is lesz egy-két szavuk, de maradjunk még a Fidesz és a Liberális Internacionálé viszonyánál. Az említett politikai célokat a Fidesz a Liberális Internacionálé tagjaként is megvalósíthatta volna?

Irmer: A Liberális Internacionálén belül természetesen igen széles a spektrum. Ennyiben semmi gondunk nem lett volna azzal, ha a Fidesz a konzervatívabb körökben igyekezne további választókat nyerni. Ez egyáltalán nem lett volna probléma. Inkább az az érzésem, hogy ez otthon zavarja őket, hogy talán a liberális címke elriasztja azokat a választókat, akiket meg szeretnének szólítani -- mondja Ulrich Irmer, és így folytatja -- Vannak emberek, akik inkább szitokszónak tartják a liberális kifejezést. Egész országok léteznek, amelyekben ez a fogalom elvesztette a hitelét.

Amikor viszont az Európai Néppárt főtitkárát kérdezem a váltás okairól, ő nem úgy látja, hogy kizárólag a magyar belpolitika lenne a háttérben.

Agag: Nem hinném, hogy lehet ilyen határokat vonni. Azt hiszem, alapjában keverednek a nemzeti, európai és globális érvek. Aztán igen fontosak természetesen a magyarországi fejlemények. A Fidesz igen erős néppárttá vált, olymódon, hogy minden polgárnak, az egész lakosságnak kínál megoldásokat, nem csak egy bizonyos csoportnak. Ennélfogva olyan párt, amely a többség felé orientálódik, amely szakmai kormányzást folytat, és ugyanez a helyzet az Európai Néppárt tagjainál is.

Ami pedig az Uniós bővítés támogatását illeti, láthatólag nemes versengés folyik, ki támogat minket jobban. Az előbb a német politikustól már hallhatták, hogy a liberálisok mennyire támogatják a bővítést, de a spanyol néppárt képviselőjének is vannak hasonló érvei.

Agag: Az Európai Néppárt lett a bővítés pártja. Erősen támogatjuk a nyitást Magyarország felé, ezért is úgy gondoljuk, hogy nagyon pozitív a Fidesz közeledése az Európai Néppárthoz.

Szóval, az uniós bővítésben nincs nagy különbség a liberálisok és a konzervatívok között, jegyzem meg a spanyol politikusnak.

Agag: Mi vagyunk a legerősebb csoport az Európai Parlamentben. Ez számít, mert körülbelül négyszer akkorák vagyunk, mint a liberális csoport. Meggyőződésünk szerint nagyon keményen dolgozunk. Természetesen mások is nagyon keményen dolgoznak és ez is nagyon kedvező, de azt hisszük, hogy a mi elkötelezettségünk nagyon erős.

Az Európai Unió felé vezető úton tehát a Fideszt eddig is támogatták testvérpártjai és ezután is fogják. A nyugat-európai pártvezetők szavai alapján abban sincs okunk kételkedni, hogy a pártközi kapcsolatokban is marad a támogatás, bár a forrásokat természetesen átcsoportosítják. A német liberálisok alapítványa, a Friedrich Neumann Stiftung eddig sokat segített, és az alapítvány elnöke, Otto Lambsdorff személy szerint is közismerten nagy támogatója volt a Fidesznek és Orbán Viktornak. Ezután ez a segítség máshová megy.

Irmer: Ez biztosan az SZDSZ-re összpontosul. A Fidesz nem várhatja el, hogy liberális alapítvány támogassa, ha azt mondják, hogy a konzervatívokhoz mennek.

Ha viszont a konzervatívokhoz mennek, akkor onnan számíthatnak segítségre. Ez akkor derül ki, amikor az Európai Néppárt főtitkárát arról kérdezem, hogy a pártok kiválasztásával mennyire igyekeznek befolyásolni egyik-másik ország belső viszonyait.

Agag: Nem, nem, egyáltalán nem. Az egyes országok belpolitikájában mindig nagyon semleges álláspontra helyezkedünk. Ami viszont a pártjainkat illeti, amennyire csak lehet, igyekszünk támogatni őket a politikai kampányokban ellenfeleinkkel, a szocialista pártokkal szemben, de nagyon semlegesek maradunk, ha a belügyekbe való beavatkozásról lenne szó.

A magyar hallgató könnyen kitalálhatja: a belpolitika azért került szóba, mert pár éve Magyarországon elég nagy visszhangja volt a kereszténydemokrata párt eltanácsolásának az Európai Néppártból. A magyar közvélemény akkor tanulta meg a holland Wim vanVelzen-nek, Agag: Az igazat megvallva, ez a konkrét eset talán évekkel ezelőtt történt, és nincsenek róla információim.

Azóta más magyar pártok tagságáról van szó. Hogy melyik párt hogyan áll, azt maga a főtitkár sem tudta fejből, külön utána kellett néznie, de végül kialakult a pontos kép. Az MDF most megfigyelő, de tagságra törekszik. Megfigyelők a Surján László vezette kereszténydemokraták is, de azzal a megállapodással, hogy ez megszűnik, amint tag lesz a Fidesz. A Fidesz hivatalos jelentkezését most várják, és ha megérkezik, legkésőbb az Európai Néppárt januári kongresszusa előtt döntenek mind a három magyar párt, az MDF, a Fidesz és az FKGP tagfelvételéről. Az asztalon ugyanis ott van a kisgazdák kérelme is, azt első olvasásban már tárgyalta is az Európai Néppárt politikai bizottsága.

Az efféle jövés-menés nem mindennapos ugyan, de nem is példátlan. Mindkét beszélgetőpartnerem említette a portugál szociáldemokratákat, akik ugyancsak a liberálisoktól mentek át az Európai Néppártba, egyébként akkor, amikor ők adták a miniszterelnököt Lisszabonban. A cseh ODS viszont a konzervatívoktól költözött át a liberálisokhoz. Az ilyesminek legtöbbször belpolitikai oka van -- jegyezte meg Ulrich Irmer. A tagság összetételében aztán kizárásokkal vagy elutasításokkal is lehetnek változások, bár ez ugyancsak ritka. Úgy látszik, Portugáliában nagy a mozgás, mert a konzervatívok pár éve kizárták a Portugál Néppártot, mégpedig azért -- megint csak az Uniós elkötelezettség tanúi vagyunk --, mert ez a párt politikailag ellenezte a maastrichti szerződést. Emlékezetes eset, amikor a liberálisoknál a kizárás sorsára jutott az osztrák Szabadságpárt, miután -- ahogy Ulrich Irmer mondja -- Haider átvette a hatalmat. Az orosz Zsirinovszkijt pedig, akinek pártja csak nevében liberális, eleve föl sem vették, pedig megkörnyékezte őket. A Liberális Internacionálé német alelnöke azonban hangsúlyozza, hogy a Fidesz esetében semmi ilyesmiről nem volt szó.

Irmer: Semmiféle problémánk nem lett volna, mindig rendkívül elégedettek voltunk a Fidesz-szel. Az utóbbi időben lehetett hallani egy pár dolgot, hogy egy kicsit megtámadták volna a sajtószabadságot Magyarországon, vagy valami ilyesmi. De ezt nem tudom egyértelműen megítélni. Hogy a Fidesz olyan irányba ment volna, amely nekünk nem tetszett volna, ez egyáltalán nem konkretizálódott olyan mértékben, hogy azt mondtuk volna, ez aggasztó és valamiféle intézkedést kellene tennünk.

2000. szeptember