Árak és bérek

Ha azt kérdezik, hogy mennyit keresel, akkor a nettót vagy a bruttót mondod? - kérdezem ravaszul berlini barátomat, mire a válasz: egyiket sem. Németországban nem társalgási téma, hogy ki mennyit keres. De ha mégis, akkor az éves bruttó jövedelem az összehasonlítási alap. Azért a bruttó, mert itt a személyi jövedelemadó családi alapon megy, a házaspárok és élettársak kedvezőbben adóznak, a nettó jövedelmek összehasonlítása tehát már a családi állapotot is tükrözné. Annyiban azért hasonlít a helyzet a magyarországira, hogy újságíró barátomnak, aki egyedülálló és gyermektelen, vagyis ugyanúgy kedvezmények nélkül adózik, mint Magyarországon szinte mindenki, a fizetésének nagyjából a felét viszi el az adó és a társadalombiztosítás. És azért az éves jövedelmeket hasonlítják össze, mert a havi fizetéshez mindenféle juttatások adódnak hozzá. Végeredményben az átlagos éves jövedelem 13 - 13 és fél havi fizetésnek felel meg.

Hogy ezek a jövedelmek mekkorák, arról nem szeretnék túl sok számot mondani. Az alkalmazottaknál a havi bruttó átlagkereset átszámítva hat-hétszázezer forintnak felel meg. Szemléletes lehet még a szokásos vásárlóerő-mérési módszer: miért hány percet kell dolgozni. Az átlagos ipari munkás egy liter normálbenzinért négy, egy kiló kenyérért 10, egy félliteres üveg sörért három percet dolgozik. Ez a bizonyos félliteres sör a boltban 130-160 forintnyi márkáért kapható, ami egyúttal mutatja azt is, hogy a magyar és a német viszonyok között a nagy különbség nem az árakban, hanem a bérekben mutatkozik. A magyar és a német árak lassacskán eléggé megközelítették egymást. Ami Németországban sokkal drágább, az a lakbér, a közlekedés és a legtöbb szolgáltatás.

Hogy munkásnak, alkalmazottnak vagy köztisztviselőnek lenni jobb-e, azt pusztán a jövedelmek alapján nem könnyű eldönteni. A köztisztviselők seregét négy csoportra osztják, és ennek megfelelően alakulnak a fizetések is, kezdve az egyszerű szolgálat olyan tagjaitól, mint a bírósági teremszolga, egészen a kiemelt szolgálat felső végén az államtitkárig. Német sajátosság, hogy a köztisztviselő fogalma meglehetősen tág, ide tartoznak például a rendőrök is. Hogy ki melyik fizetési osztályba kerül, az a képzettségtől függ, és ezek a kategóriák csak mérsékelten átjárhatóak. Ami a fizetéseket illeti, a skála 2.500 márkától a 18.000 márkás államtitkári fizetésig terjed, vagyis valahol az átlagbér felénél kezdődik, és elég szépen fölmegy, de az olló nem nyílik olyan nagyra, mint a piacgazdaságban, ahol a magasabb beosztású vezetők persze jóval többet vihetnek haza havi 18.000 márkánál. A fizetések összehasonlítását azonban megnehezíti, hogy nettóban a köztisztviselők jobban kereshetnek, mert nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetniük, de ha betegek lesznek, államköltségen mégis jobb ellátásban részesülnek. Az is számít, hogy a köztisztviselők nyugdíjrendszere jóval kedvezőbb. A mai, munkanélküliséggel küszködő világban az is fontos, hogy a köztisztviselőknek gyakorlatilag nem lehet felmondani, nyugdíjig biztos az állásuk.

Az előnyökért cserébe a köztisztviselőknek le kell mondaniuk egyebek mellett arról, hogy szakszervezetük tárgyalhasson a munkafeltételeikről. Míg máshol a munkaadók és a munkavállalók kötnek szerződést a bérekről és munkafeltételekről, a köztisztviselőknél ezt törvény vagy rendelet szabályozza. A köztisztviselők nem is sztrájkolhatnak.

Amikor arról érdeklődtem, létezik-e Németországban olyan kiemelt főtisztviselői kar, amilyet a magyar kormány tervez, a közalkalmazottak szakszervezeténél valaki megjegyezte: "luxus-tisztviselők"? A német viszonyok meglehetősen mások. Ami a pénzt illeti, a magas fizetésű minisztériumi tisztviselőknek már most is külön fizetési osztályaik vannak a táblázatban, és miután a felső határ, amelyet már említettem, 18.000 márka, vagyis havi bruttó két és fél millió forint körül van, itt nem égetően szükséges a még kiemeltebb fizetés. A vagyonnyilatkozat itt ismeretlen, ilyet legfeljebb akkor lehet kérni, ha valaki gyanúba keveredett, egyébként mindenkinek a vagyoni viszonyai az adóhivatalra tartoznak. Az ugyancsak a német és a magyar viszonyok különbségéből adódik, hogy a magyar kormány tervében szereplő ötéves rendelkezési állomány itt nem értelmezhető, hiszen a köztisztviselőknek általában nem lehet felmondani, vagyis szóba sem kerül, hogy a közigazgatásban egy kormányváltás után ki marad a helyén és ki nem. A politikai államtitkárnak megfelelő pártemberekre pedig az érvényes, hogy ha új kormány jön, akkor őket nyugdíjazni lehet, mégpedig kellemesen elviselhető nyugdíjjal.

2001. március