Marha

Egy kiló csörgőkígyó 96 márka. Vagy ha nem akarunk otthon főzőcskézni, elmehetünk az étterembe. Kétszemélyes grilltál kenguruból, emuból és krokodilból 69 márka. Hogy ez kissé drágább, mint a marhahús? De legalább nem kapunk tőle szivacsos agysorvadást. Meg aztán, a marhahús sem marad olyan olcsó, mint eddig volt. Most nagyon olcsó ugyan, mert senki sem keresi, december végén egy hét alatt felére esett vissza a forgalom. De ha a német kormány hozzálát az új mezőgazdasági koncepcióhoz, akkor drágább lesz a hús. Nemcsak az import kenguru, amely persze ezekben a napokban pusztán színesíti az étlapokat és az újságok gazdasági rovatait, hanem drágább lesz a német marha is. A mostani bajok hátterét leginkább úgy lehet összefoglalni, hogy eddig a hús túl olcsó volt. A fogyasztók persze örültek, látván, hogy a nagy élelmiszerhálózatok egymás alá kínáltak. A termelők pedig kénytelenek voltak alkalmazkodni, és minél olcsóbban termelni. Injekciókkal pumpálták fel, mesterséges takarmánnyal etették az állatokat. De a táp-gyártók is spóroltak. Így aztán a takarmányba belekerült olyasmi is, aminek nem kellett volna.

Hát ennek most vége lesz. Miután a múlt héten lemondott az egészségügyi és a mezőgazdasági miniszter, szerda óta nincs is mezőgazdasági miniszter. Az új minisztert fogyasztóvédelmi miniszternek hívják, és a mezőgazdasággal csak mintegy mellékesen foglalkozik. Ez persze valójában nem így van, a mezőgazdaság továbbra is fontos, de a cégtábla cseréje azt azért jelzi, hogy a kormány megváltoztatta a fontossági sorrendet. Nem tehetett egyebet: a marhavész okozta pánik Németországban elég erős, és lehet, hogy a java még hátra van, brüsszeli illetékesek legalábbis azt pedzegetik, hogy Németországban angliai méretű járványra derülhet fény. Gyanús, hogy Németország csak addig volt mentes az BSE néven emlegetett marha-agybajtól, amíg nem vizsgálták. Amint hozzáláttak a tesztekhez, sorra bukkantak föl a fertőzött állatok. Ezek után az új miniszter azt mondta, hogy nem az ötszázezer paraszt, hanem a 82 millió fogyasztó érdekei fontosabbak. A paraszt-szövetség, amelyet a lapok most Németország legbefolyásosabb lobbyjaként emlegetnek, nagy csatákra készül. Már az sem jósol túl sok jót az agrárlobbynak, hogy az új miniszter, Renate Künast az NSZK történetében az első ezen a poszton, aki nem maga is faluról jött. Elődei, a jóltáplált és tréfáskedvű férfiak, akikhez jól illett a söröskorsó és a gabonapálinka, a német gazdasági csoda megtestesült reklámjai voltak. A törékeny szőke nő már külsejével is kultúrsokkot jelent a parasztoknak - jegyezte meg az egyik napilap, főcímben és igazán a témához illő szavakkal emelve ki a lényeget: ez az a nő, aki levágja a szent teheneket.

A szent tehenek levágása előtt persze a szó szoros értelmében a fölösleges tehenek levágása következik. Ha Németország valóban tartani fogja magát az Európai Unió decemberben és elég nagy csöndben elfogadott irányelveihez, akkor ebben az országban 400.000 fölösleges marhát fognak megsemmisíteni. És ez az a pont, ahol fölrémlik előttünk az évtizedek óta folyó vita az Unió mezőgazdasági támogatási rendszeréről, arról, hogy a tagállamoktól beszedett és Brüsszelben újraelosztott pénzekből vagy azért támogatták a parasztokat, hogy ne termeljenek, vagy azt a termelést támogatták, amelynek jó része eladhatatlan volt. Ugye emlékeznek a sokat emlegetett brüsszeli vajhegyekre? Most Schröder német kancellár a marhavész okozta nagy fölébredés után a héten azt mondta, hogy a német mezőgazdasági politika évtizedeken át hibás volt. A minisztercsere óta az új irányvonal az, hogy nem a nagyüzemi tömegtermelést kell támogatni, hanem azt, aminek a végén jó minőségű, marhavésztől és egyéb egészségre káros dolgoktól mentes élelmiszerek kerülnek az üzletek pultjaira.

Ezzel kapcsolatban aztán érdekes adatok kerülnek nyilvánosságra. Például az, hogy a bio-, öko- és hasonló címkékkel ellátott mezőgazdaságról nemcsak a kis gazdaságok juthatnak eszünkbe, hanem nagyüzem is gazdálkodhat ilyen módszerekkel. Azt is megírják a német lapok, hogy a volt NDK-ban, a megmaradt téeszekben vagy újjászervezett nagyüzemekben igen jól áll a bio-gazdálkodás. Néhány keletnémet tartományban már meg közelítették a bio-gazdálkodásnak azt a 10 százalékos arányát, amelyet az új mezőgazdasági, illetve pardon: fogyasztóvédelmi miniszter célul tűzött ki.

A számok azt is mutatják, hogy a mezőgazdasági lobby erős ugyan, de a mezőgazdaságban egyre kevesebben dolgoznak. A nemzeti összterméknek már csak 3 százalékát adja a mezőgazdaság, a foglalkoztatottak 1,3 százalékának munkájával. Talán ezért is láthatta elérkezettnek az időt a kancellár arra, hogy megszüntesse az eddigi helyzetet, amelyet úgy jellemeztek, hogy a mezőgazdasági minisztérium a mezőgazdasági lobby meghosszabbított karja. Most azt olvasom mindenütt, hogy ez volt az utolsó gazdasági ág, amelynek saját minisztériuma volt. És végül: a számok azt is mutatják, hogy a németek kissé elaludtak. Az Európai Unió két évvel ezelőtt szabad kezet adott a tagállamoknak az ökologikus mezőgazdaság támogatásában. A hollandok, a dánok, az osztrákok, az olaszok már előbbre is tartanak - vetik a kormány szemére a német lapok, olyannyira, hogy Ausztriában már el is éri a tíz százalékot a bio-gazdálkodás.

Befejezésül a komoly és konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung csütörtöki számát szeretném idézni. A hatalmas fotó egy bio-gazdaságban készült egy tehénről, a képaláírás pedig így szól: a minisztercsere nyomán ez a marha láthatólag megkönnyebbült és immár bizakodva tekinthet a jövőbe.

2001. január