Náci kémek

Arról, hogy a korai nyugatnémet titkosszolgálatnál, a főnöke nevét viselő Gehlen-szervezetnél hány náci működik, arról már az 50-es évek végén, 60-as évek elején nyilvános vita, vagy mondhatjuk úgy is, propaganda-csatározás folyt a két német állam között. Nyugaton egy százalékot ismertek el, keletről 20 százalékot emlegettek. Erich Schmidt-Eenboom, a titkosszolgálatok egyik fő németországi szakértője, egy bajorországi békekutató intézet vezetője szerint mi az igazság?

Eenboom: A most nyilvánosságra hozott amerikai akták nyilván nem adnak erről teljes képet. A Gehlen-szervezet egykori CIA-felügyelője, Crichfield becslése szerint maroknyian voltak, talán négy-hat ember. Ezt a becslést teljesen hamisnak tartom, a rendelkezésemre álló iratok szerint legalább ötven, de lehet, hogy száz volt magas rangú SS-vezető volt a Gehlen- szervezetben

És ez csak a magas rangú továbbszolgálók száma, mert csak az SS-tisztekről vannak adatok, a köznépről nincsenek.

Eenboom: Mondok Önnek két példát. Hans Sommer 1941-ben SS-főhadnagyként a Birodalmi Biztonsági Főhivatal párizsi kirendeltségénél volt, és hét zsinagógát gyújtatott föl. 1950-ben belépett a Gehlen-szervezetbe, előbb a stuttgarti kirendeltségbe, majd 1954-ben az északi területi szervezet vezetőjévé lépett elő. A másik példa Otto Somann SS-ezredes, aki a biztonsági szolgálat főnöke volt Lotaringiában, a Saar-vidéken és Pfalzban. Ő 53-ben lépett be a Gehlen-szervezetbe, Lover fedőnéven.

Következő kérdésünk: miért talált egymásra a nyugatnémet titkosszolgálat a volt nácik kis csapatával? Politikai okokból? Hiszen akkoriban, a hidegháború éveiben politikailag nagyon is a vonalba illett az antikommunizmus és a szovjetellenesség. Vagy egyszerűen az volt a szempont, hogy hagyjuk a múltat?

Eenboom: Két fő irányzat volt. Az egyik az antikommunista vonal. Ezt jól mutatja Michael Achmetali esete. A világháború idején ő volt felelős a berlini biztonsági szolgálat Wannsee-intézetében a Szovjetunió elleni szabotázs-akciókért, a hadifoglyok kihallgatásáért és ilyesmikért. 46-tól a Gehlen-szervezetben ő hozta létre a különleges alakulatokat, amelyek a későbbi Varsói Szerződés területén voltak bevethetőek. Az antikommunizmus mellett másrészt azt is látnunk kell, hogy a Szövetségi Köztársaságban a társadalom sok területén keresték a szakembereket a Harmadik Birodalomból, mert a Szövetségi Köztársaságban nem néztek szembe a náci múlttal, hanem igénybe vették a Harmadik Birodalom elitjeinek szolgálatait.

Vajon segített-e a volt nácik beszervezésében, hogy zsarolhatóak voltak?

Eenboom: Nem, ez inkább biztonsági kockázat volt, hiszen természetesen a szovjet hírszerzésnek is sok lista került a kezébe a volt nácikról. A náci titkosszolgálatok sok tagja egy ideig orosz fogságban is volt, és a KGB ott megdolgozhatta őket, vagyis a zsarolhatóság mindig rossz pontnak számított. Ezért természetesen megpróbálták fedőnevekkel és az SS-múltjuk leplezésével eltitkolni a náci múltjukat, hogy kevésbé legyenek sebezhetőek.

A korabeli történetekben gyakran előkerül az egyik legnagyobb nyugatnémet kémbotrány főszereplőjének, Heinz Felfének a neve. A Gestapo egykori nyomozójában nem sok öröme tellett a nyugatnémet titkosszolgálatnak, mert egy szép napon kiderült róla, hogy valójában a KGB ügynöke. De ennek éppenséggel nem az volt az oka, hogy bárki zsarolta volna a múltja miatt. Sajátos módon a hitleri időkben beleivódott magatartások közül az Amerika-ellenesség erősebb maradt, mint az antikommunizmus.

És ha már szóba került a Stasi: mi volt a helyzet az NDK-ban?

Eenboom: Óriási a különbség. A szakirodalom mindössze három olyan esetet ismer, amikor a náci titkosszolgálat tagjai hasonló posztra kerültek a korai NDK-ban, és közülük is kettőt elbocsátottak, miután lelepleződött a múltjuk. Az NDK - szovjet irányítással - elsősorban illegális kommunista pártmunkásokból építette fel a titkosszolgálatait, és a földalatti munka is adott olyan tapasztalatokat, amelyeket a titkosszolgálatnál hasznosítani lehetett.

Vagyis: a háború után német földön nácik nélkül is lehetett titkosszolgálatot működtetni.

Eenboom: Ha megnézzük a hidegháború történetét, akkor a keletnémet titkosszolgálat sokkal hatékonyabb és sokkal jobb volt, és ezt elsősorban a kommunista funkcionáriusok révén érte el. Természetesen az is szerepet játszott, hogy az első években nagyon feszes szovjet irányítás és védnökség érvényesült.

Ezt a kép azonban árnyaltabbá válik, ha érdeklődünk annál a hivatalnál, amely a Stasi iratait gondozza, ismert nevén a Gauck-hivatalnál. Ott azt mondják, hogy főállásban valóban nem alkalmaztak nácikat, de besúgóként, vagy ahogy itt mondják: nemhivatalos munkatársként ők is a Stasi szolgálatára álltak. Henry Leide a hivatal rostocki kirendeltségének tudományos munkatársa, és sok témánkba vágó iratot tanulmányozott át.

Leide: Abból kell kiindulnunk, hogy 1950 és 1980 között 600.000 nemhivatalos munkatárs dolgozott a Stasinak, de hogy közülük hánynak volt náci múltja, azt nem tudom megmondani.

Ezt meg is érthetjük: 600.000 titkos ügynök titkos múltját valóban nem könnyű tudományosan feldolgozni. De általában azért megkérdezhetjük, miért csak társadalmi munkában, miért nem főállásban alkalmazták azokat, akik a hitleri rendszerből az NDK-ba kerültek?

Leide: Ennek káderpolitikai okai voltak. A Stasi tudta, hogy a nyugatnémet titkosszolgálatról is szereztek információkat az oda beszivárgott orosz ügynökök, ezért a maga részéről szerette volna elkerülni, hogy a saját soraiban olyan emberek legyenek, akik a múltjuk miatt zsarolhatóak. Másrészt az is magától értetődik, hogy a Stasi alapító nemzedékének egészen más volt a politikai háttere, mint a nyugatnémet titkosszolgálatok munkatársainak. Harmadszor pedig: nem akarták, hogy ilyen emberek elrontsák a kifelé mutatott antifasiszta képet. Nem akarták meghiúsítani a saját propagandájukat.

Hát igen, egy antifasiszta titkosszolgálatban nem kerülhetnek előtérbe a volt fasiszták. De a jó szakemberekre mégis szükség volt, még ha csak külsősként is. Hogyan győzték meg őket?

Leide: Nagyon ritkán fordult elő, tulajdonképpen csak egyetlen esetet ismerek, amikor valakit a náci múltja miatt zsarolással szerveztek be. Az általam ismert többi esetben önként működtek együtt a Stasival. Ennek több oka is lehetett. Nyilván a Harmadik Birodalom titkosszolgálati apparátusának szakértői így érvényesülhettek újra. Aztán azt sugallták nekik, hogy ezzel jóvátehetik, amit elkövettek. És végül az érvek közé tartozott a pénz is.

Jó, ezek az észérvek, és ebben a szakmában ezek sokat számítanak. De hogyan érezték magukat a volt nácik a volt illegális kommunisták alkalmazásában?

Leide: Jól megértették egymást, ha helyesen értelmezem az iratokat. Voltak, akiket kitüntettek, pénzjutalmat kaptak. Bizonyos értelemben az együttműködés politikamentes volt. Lehet, hogy ez hátborzongatóan hangzik, de azt hiszem, végső soron csak azt a munkát végezték, amit korábban megtanultak.

2001. május