Gyilkos vagy áldozat?

Egon Krenz, az NDK második számú vezetője, Erich Honecker utóda az akkor már rövid életű párt és állam élén, a héten ismét bíróság elé került. A vád: több emberen, bűnszövetségben elkövetett emberölés. A "több ember" a berlini fal néhány utolsó halottja, akiket menekülés közben határőrök lelőttek. A "bűnszövetség" a Német Szocialista Egységpárt politikai bizottsága, ahol a sokat emlegetett tűzparancsot jóváhagyták. Hogy egészen pontosak legyünk: magát a tűzparancsot nem találták meg, hanem az elsőfokú bíróság, miután alaposan vizsgálta az NDK-ban uralkodó alárendeltségi viszonyokat a politbürótól a határőrségig, az ítéletben "ideológiai tűzparancsról" szólt, és ennek alapján döntött. Első fokon tavalyelőtt nyáron hoztak ítéletet: Krenz hat és fél évet kapott, két másik pb-tag, Günter Schabowski és Günther Kleiber három évet. Mindhárman felmentésért fellebbeztek, az ügyészség Krenz esetében súlyosbítást kért. Az ügy most került a legfelsőbb bíróság elé.

A héten külföldi tudósítókkal beszélgetve Egon Krenz -- mint tíz év óta, az NDK összeomlása óta mindig -- most is értetlenül állt a történtek előtt. Úgy érzi, hogy a győztesek igazságszolgáltatásának áldozata. Úgy látja, hogy a vádirat tele van gyűlölettel.

Krenz: Csak az a probléma, hogy 9-10 évvel a német egyesítés után miért él még mindig ez a gyűlölet. Úgy értem, a németeknek örülniük kellene, hogy az egység, amelyben már senki sem hitt, létrejött anélkül, hogy egyetlen csepp vér is folyt volna. Ehelyett leszámolás zajlik a világtörténelem egy darabjával -- Krenz itt az NDK-ra gondol, majd így folytatja: -- és ezt a darab világtörténelmet az emberölésre redukálják. De a hidegháborút nem én találtam ki, a vasfüggönyt, a német kettéosztottságot sem.

Krenz védekezésének egyik alapja éppen ez: hogy a NATO és a Varsói Szerződés határán, Berlinben azt hajtották végre, amit Moszkva kitalált. A másik védekezés, és jogilag itt válik érdekesebbé a dolog, hogy senkit sem lehet felelősségre vonni olyasmiért, ami a tett idején és helyén érvényes jog szerint nem volt büntetendő. Csakhogy a német alkotmánybíróság már 96-ban kivételt tett ez alól az elv alól, éppen olyan esetek miatt, amelyekben az NDK magas rangú vezetői szerepelnek. Krenz ezt nehezen veszi tudomásul:

Krenz: Isten őrizz, hogy összehasonlításokat tegyek a fasizmussal, nehogy félreértsenek, de az NDK felelős vezetői az NSZK-ban jogilag most rosszabb helyzetben vannak, mint 1952-ben voltak az akkor még meglévő nácik.

Valójában Egon Krenz-cel nem bánik rosszul a bíróság. Enyhítő körülményeket is figyelembe vettek, például azt, hogy a 89 őszi fordulat hónapjaiban szerepe volt abban, hogy erőszakmentesen zajlott a változás és a határ megnyitása. Ennek egyébként is érdekes szerepe van a perben. Az utolsó halott után, 89 tavaszán az NDK vezetői visszavonták ezt a bizonyos tűzparancsot, majd Krenz, immár főtitkárként, 89 november elején, pár nappal a fal leomlása előtt, még jobban megtiltotta a fegyverhasználatot a határ mentén. Ez tehát egyrészt enyhítő körülmény, másrészt terhelő bizonyíték, azt jelzi ugyanis, hogy Krenz és társai igenis abban a helyzetben voltak, hogy önállóan dönthettek a tűzparancsról.

Az elsőfokú hat és fél év után Krenz szabadlábon várja a jogerős ítéletet, igaz, a személyi igazolványát bevonták, és nem utazhat. Azért feltehetőleg nem lőnének rá a határon, ha mégis külföldre próbálna szökni. Ami egyébként csak feltételezés, mert Krenz nem is akar szökni. Úgy véli, hogy ezzel tartozik mindazoknak, akiket börtönbüntetésre ítéltek olyan bűnökért, amelyeket az NDK-időkben a Krenz által is vallott ideológia és politika nevében követtek el.

Krenz: Én felelős voltam az emberekért, és egy vereség után nem mondhatom és nem is akarom azt mondani, hogy nem ér a nevem. Nem fordíthatok hátat, és nem jelenthetem ki egyszerre az ellenkezőjét annak, amit 89/90 előtt az NDK polgárainak másképp magyaráztam el.

Ezzel a véleményével Krenz kiérdemelte, hogy hívei a héten vörös szegfűkkel fogadják a legfelsőbb bíróság lipcsei épületében (abban a nevezetes épületben egyébként, amelyben egy látványos politikai perben egy híres kommunistát egyszer már felmentettek: Georgi Dimitrovot 1933-ban).

Egon Krenz, aki most 62 éves, vagyis az NDK volt vezetői között feltűnően fiatalnak számít, lélekben felkészült arra, hogy esetleg börtönbe kell vonulnia. Hogy a legfelsőbb bíróság most így dönt-e, esetleg újabb eljárásra utasítja az elsőfokú bíróságot, az bonyolult kérdés. Ha a politikai bizottság tagjait felmentenék vagy enyhe ítélettel bocsátanák őket útjukra, az jogilag és erkölcsileg is kínos lenne, hiszen az egységes Németországban már több embert börtönbe zártak a határon leadott lövések miatt: határőröket és parancsnokokat egyaránt. Nehéz lenne megindokolni, hogy ha a kis halakat megfogják, a nagyokat miért engedik el. Ha viszont börtönbe zárják Krenz-et és társait, akkor más oldalról érkeznének a kifogások. Azt lehetne firtatni, milyen jogi alapon lehet egy megszűnt állam vezetőit politikai döntéseikért felelősségre vonni.

Egy szemrehányás biztosan nem illetheti a bírákat: az, hogy elkapkodták a döntést. A német legfelsőbb bíróság ítélete november 8-ára várható. Egy nappal később lesz a berlini fal leomlásának tizedik évfordulója.

1999. október