Írók bújtatása

Fél év alatt 34 írót és újságírót öltek meg, 22-en eltűntek, ötöt elraboltak, 60-at megvertek, 164-et bebörtönöztek. Ezek a nemzetközi P.E.N. klub legfrissebb adatai, és ami a börtönt illeti, a német kulturális miniszter, Michael Neumann megjegyzi, hogy a szóban forgó országok közül sok helyen a börtön is gyakorlatilag a halálos ítélettel egyenértékű. Németország tehát segít, nem utolsósorban a mindig visszatérő indok, a történelmi felelősség miatt. A náci időkben sok üldözött művészt fogadtak be külföldön, sőt nemcsak befogadták őket, hanem az emigrációban alkothattak is. Berlinben úgy látják, hogy emiatt Németországnak még ma is élen kell járnia az üldözött művészek befogadásában. A programot úgy hívják, hogy "Writers in Exile" -- nyilván, hogy külföldön is értsék: "Írók száműzetésben". Egyelőre öt írót bújtatnak Németországban. Két kurdot, két iránit és egy algériait. A származási hely hallatán nem is olyan meglepő, hogy nevüket biztonsági okokból titkolják az újságírók előtt -- bár a miniszter hangsúlyozta, hogy az állami pénz felhasználását ellenőrző parlamenti bizottság tudja, kikről van szó. A pénzből berendezett lakást kapnak az üldözöttek. A német P.E.N. illetékes alelnöke, Elsbeth Wolffheim nyilván tudja, miért kéri, hogy a támogatás összege is maradjon bizalmas. Németország, úgy látszik, még nem tart ott, hogy az üldözött külföldiek megsegítésére szánt pénz ne keltsen irigységet. Ami a pénzt illeti, az állami támogatás nem fog elfogyni, de német kormány azt is szeretné, ha később alapítvány támogatná a száműzetésben élő írókat. A miniszter ebben számít a könyvkiadók segítségére is, bár -- mint mondta -- nem feltétlenül olyan drámai formában, mint Salman Rushdie esetében. Amikor Salman Rushdie-t a Sátáni Versek miatt halálosan megfenyegették, hirtelen olyan népszerű lett a könyv, hogy egy német kiadónak több mint egymillió márka hasznot hozott. Ezt a pénzt egy másik angol nevű segélyakció, a "Writers in prison", a "Bebörtönzött írók" javára fordították. Ami most a Németországban száműzetésben élő írókat illeti, kérdésemre Elsbeth Wolffheim, a német P.E.N. alelnöke nem tagadta, hogy ezeknek az íróknak nem könnyű az új környezetben dolgozniuk.

Wolffheim: Akit a börtönben megkínoztak, az nem tud azonnal leülni írni, még akkor sem, ha itt biztonságban van.

A másik probléma, hogy a messziről jött írók el vannak zárva saját olvasóközönségüktől. Elsbeth Wolffheim azonban egy algériai író példájával igazolja, hogy ma már ez nem leküzdhetetlen akadály.

Wolffheim: Ennek a szerzőnek van egy nagy előnye: néhány írása rajta van az interneten. Vagyis hazájában is olvashatják. Az internettel egészen új lehetőségek nyíltak meg. Az írók nincsenek elvágva, nem az íróasztalfiókjuknak írnak, mint a náci időkben sok német író a száműzetésben.

2000. január