Globális korrupció

Tele vannak a hírek korrupciós botrányokkal, és ez jó hír - írja a korrupció ellen küzdő nemzetközi szervezet, a Transparency International elnöke, Peter Eigen. Azért jó hír, mert azt jelzi, hogy a korrupcióra ma már felfigyelnek, az ilyesmi nem marad titokban. Mindez egy újdonságszámba menő kötet, a Globális Korrupciós Jelentés bevezetőjében olvasható. A berlini székhelyű Transparency International a 90-es évek eleje óta évente közzéteszi a világ országainak korrupciós indexét. Ezen a listán Magyarország egyébként évek óta az első és a második harmad határán - mondhatjuk úgy is, hogy a közepesen korrupt országok mezőnyében - tanyázik. Pár éve ezenkívül azt a listát is közzéteszik, amely azt mutatja, hogy a fejlett országok közül melyik mennyire hajlamos külföldi partnerek megvesztegetésére. Ezekhez a szám-sorokhoz társul a Berlinben tegnap bemutatott új kiadvány-sorozat, amely mostantól fogva rendszeresen felméri és jelentés formájában elemzi a korrupciót.

Van mit elemezni. A bevezetőben, az olvasó érdeklődésének felkeltésére ezek az esetek szerepelnek: Mexikóban Fox elnök megválasztása jelezte, hogy az embereknek elegük van a sok évtizedes korrupcióból. Németországban, Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban is botrányok mutatták, hogy aggasztó a korrupció a pártok és a választási kampányok finanszírozásában. Néhány fejlődő országban ugyanakkor a korrupció elleni harc ürügyén politikai ellenfeleikkel számolnak le a kormányok.

Ha mindez világjelenség, akkor Magyarország sem hiányozhat. Kellemetlen, hogy - mint hónapok óta a német sajtóban is oly sokszor - röviden szerepel, hogy Magyarország júniusban felkerült a pénzmosás elleni küzdelemben nem jeleskedő országok feketelistájára. A háttér, hogy elsősorban a hamarosan megszűnő névtelen takarékbetétekről van szó, ezúttal sem szerepel. Részletesen szó esik viszont a közbeszerzés állapotáról. A jelentés forrásai olyan adatok, amelyek már korábban nyilvánosságra kerültek. Például magyarországi beruházók véleményét felmérve az amerikai kereskedelmi kamara azt nehezményezte, hogy a magyar közbeszerzési törvény szubjektív, titkos, nem teszi lehetővé sem a győztes ajánlat ellenőrzését, sem a szerződés teljesítésének figyelemmel kísérését. A jelentés idézi az Európai Unió brüsszeli bizottságát is, amely bírálta az autópálya-építkezések kiírásának körülményeit. A Transparency International jelentésében szerepel, hogy akadnak, akik bírálják, hogy FIDESZ-közeli cégeket választott ki a Magyar Fejlesztési Bank, de a jelentés ugyanúgy idézi Orbán Viktor válaszát is, amely szerint a kiválasztásnak ez a módja lehetővé tette, hogy nem korrupt, magyar vállalkozók nyerjék meg a pályázatot.

A közép- és kelet-európai fejezetben általánosságban az szerepel, hogy még a viszonylagos sikertörténetnek számító országok is -Magyarország mellett például Csehország vagy Észtország - jelentős korrupció közepette jutottak előbbre a gazdaság átalakításában. A jelentés azt is megállapítja, hogy az uniós csatlakozás küszöbén álló országok nagyobb késztetést éreznek a korrupció elleni harcra, de még előttük is nagy kihívások állnak.

Ha a fejlett Nyugaton nézünk körül, akkor azt láthatjuk, hogy Németország előkelő helyre küzdötte föl magát az első korrupciós világjelentésben, és ezt a Helmut Kohl nevéhez fűződő pártpénzügyi botránynak köszönheti. Ugyancsak komoly bajokat sorol a jelentés az Egyesült Államokból. Külön fejezet is foglalkozik a pártfinanszírozással, és ebből az derül ki, hogy igazán használható receptet a korrupció ellen küzdő nemzetközi civil szervezet szakértői sem tudnak ajánlani. Ott is van korrupció, ahol a pártok állami támogatást kapnak, és ott is, ahol magán-adományokból működnek a politikusok, és az adományoknak felső korlátot szabtak. Úgyhogy csak jámbor óhajokat olvashatunk: talán az ENSZ-nek kellene nemzetközi normákat kidolgoznia. De ehhez az is kellene, hogy minden országban független és erős szervezet ellenőrizze a pártpénzügyeket. De hát most az a helyzet, hogy egyes országokban a törvények betartásáért felelős szervezetek nem a megoldáshoz, hanem magához a problémához tartoznak - állapítja meg az első korrupciós világjelentés.

2001. október