A szcientológia Németországban

Ha hivatalos német értékelésre vagyunk kíváncsiak a szcientológiáról, elég fellapoznunk az alkotmányvédelem, vagyis a politikai titkosszolgálat éves jelentését. Az újfasiszták és a szélsőbaloldaliak, a külföldi titkosszolgálatok és az iszlám szélsőségesek társaságában a szcientológia is évek óta bekerül a könyvbe, mint olyan szervezet, amely veszélyes lehet a német alkotmányos berendezkedésre nézve. A kormány a parlamentben legutóbb tavaly novemberben erősítette meg, hogy ezt a szervezetet továbbra is veszélyesnek tartja - bár a képhez hozzátartozik, hogy a német kormány nem tudott arról, hogy a szcientológusok Németországban bármi olyasmit elkövettek volna, ami büntetendő. Azt azonban a kormány továbbra is indokoltnak tartja, hogy a politikai rendőrség figyelje a szcientológusok tevékenységét.

Az alkotmányvédelem a szcientológusok kiadványaiból azt a következtetést vonja le, hogy olyan civilizációt szeretnének bevezetni, amelyben a ma Németországban alkotmányosnak számító emberi jogokból nem részesülne mindenki, hanem csak azok, akik a szcientológusok normái szerint kiérdemlik. Az alkotmányvédelem egyúttal mintegy kollégaként üdvözölheti a szcientológusokat: az éves jelentés közli, hogy a szervezet saját, törvényen kívül álló titkosszolgálatot tart fenn, amely nemcsak információkat gyűjt, hanem megelőző, sőt büntető intézkedéseket is alkalmaz.

Végső soron azonban a szcientológia az alkotmányvédelem értékelése szerint nem jelent nagy veszélyt. Mint a jelentés írja, a szervezet létszáma alig változott, kevés új tagot tudott toborozni, és a legtöbben hamar el is hagyták. A szcientológiát népszerűsítő vándorkiállítások kevés látogatót vonzottak - állapították meg a német titkosrendőrök. Az alkotmányvédelem végkövetkeztetése: a szcientológia céljai miatt mégis szükség van arra, hogy továbbra is figyeljék tevékenységét és hatását a közvéleményre.

Azok közé, akik szintén figyelnek, tartozik a berlin-brandenburgi evangélikus egyház megbízottja, Thomas Gandow lelkész. Tőle tudtam meg például, hogy - eltérően az Egyesült Államoktól, ahol a szcientológiát egyházként ismerik el - Németországban hogyan csökkentik a szcientológia befolyását ott, ahol a legfontosabb odafigyelni, a gazdaságban. A módszer, amelyet a kormány is támogat, az, hogy szerződéskötés előtt nyilatkozatot íratnak alá az állami megrendelésre pályázókkal. A szcientológusok - magyarázza Thomas Gandow - a vállalataiknál saját ideológiájukat és technikájukat akarják alkalmazni, minden az alapító Hubbard nevéhez fűződő irányítási elméleten alapul. Elterjedt tehát, hogy a pályázókkal aláíratják, hogy nem alkalmazzák ezt a technikát. Ha hihetünk beszélgetőpartnerünknek, akkor a szcientológusok ezzel saját csapdájukba esnek.

Gandow: A szcientológusok hazudhatnak, ha azt kérdezik tőlük, hogy szcientológusok-e. De a saját mércéjük szerint bűn, mégpedig egyfajta licenc-sértés, ha felhasználják ugyan a Hubbard-féle technológiát, de nyilvánosan letagadják. Valahogy úgy, ahogy a Benetton-boltra is ki kell tenni a cégért, vagy ha valaki Coca-Colát árul, akkor nem használhat Pepsi-Colás poharat. A szcientológusoknál ez úgy van, hogy ha letagadják a Hubbard-féle igazgatási technika alkalmazását, akkor a belső törvényeik szerint a gyilkosságnak megfelelő bűnt követnek el. Egészen bolond dolog, de a nyilatkozatot emiatt nem írhatják alá.

Mint megtudom, ezzel a nyilatkozattal Franciaországban is próbálkoznak. De ha ez ilyen egyszerű, miért nem terjedt el máshol is?

Gandow: Az amerikai külügyminisztérium erős nyomást gyakorol - legalábbis a Clinton-kormány idején ez így volt -, hogy más országok viselkedjenek megértően a szcientológusok iránt. Európában Franciaország és Németország eddig ellenállt ennek a nyomásnak.

Tegyük hozzá, hogy Európa - mint sok minden másban - ebben sem egységes. Svédországban az egyházakhoz hasonló vallási közösségként ismerték el a szcientológiát. Ami elég nagy különbség például ahhoz képest, hogy Németországban a legfelsőbb munkaügyi bíróság haszonszerzésre irányuló üzleti vállalkozásnak minősítette a szcientológiát. Amerikából viszont időnként bírálatok érkeznek Németország címére a szóban forgó nyilatkozat miatt. Ezt az amerikai kereskedelmi minisztérium 99-es éves jelentése a német-amerikai kereskedelem akadályozásának minősítette, mások egy kisebbség üldözéséről beszélnek és a náci időket emlegetik. Gandow lelkész úgy érvel az amerikaiakkal szemben, hogy itt nem az emberek meggyőződését vizsgálják, hanem másról van szó.

Gandow: Valójában nem azt kérdezik, hogy valaki egy szektához tartozik-e, hanem azt, hogy egy bizonyos igazgatási technikát alkalmaz-e. Ezt pedig meg szabad kérdezni. Természetesen nem egyeztethető össze a személyiség szabad kibontakoztatásával, hogy valakinek az alkalmazását vagy egy üzleti szerződés megkötését a partner vallásától tegyék függővé. De ha van itt mondjuk egy pékségünk, akkor mondhatjuk, hogy a mi elveinkhez hozzátartozik, hogy rendszeresen kezet mosunk. Ha erre valaki azt mondja, hogy nem, én ezt nem teszem meg, mert más technikát alkalmazok, akkor az illetővel nem lehet mit kezdeni.

Beszélgetőpartnerünk a technikavédelmi nyilatkozat elterjedésének tulajdonítja, hogy Németországban a szcientológia gazdasági ereje az utóbbi tíz évben csökkent. Szavaiból kiderül, hogy az amerikaiakat ez azért is foglalkoztathatja, mert korábban a szervezet működtetéséhez szükséges pénz jórészt Európából és nem Amerikából származott. De ne feledjük, hogy a visszaesésben hatékony szerepet játszik az a tény is, hogy a kormány felhatalmazása alapján az alkotmányvédelem odafigyel, másrészt Németországban van példa arra is, hogy lakásbérlők összefogtak a szcientológusok ingatlanspekulációban utazó cégei ellen, vagy a beszervezett tagok hozzátartozói is színre léptek.

Élek a gyanúperrel, hogy Thomas Gandow azért ilyen szigorú a szcientológusokkal szemben, mert egy nagy történelmi egyház lelkészeként nem szereti a konkurenciát. De ő hangsúlyozza, hogy nem erről van szó: az evangélikus egyházból senki sem lép át oda. És, mint nem győzi hangsúlyozni, a szcientológia nem is egyház. Nézzük meg tehát, mi is számít egyháznak Németországban. Mint megtudjuk, a vallási közösségek három formában működhetnek. Az egyik az informális kis közösség, mondhatni azok az emberek, akik a konyhaasztal mellett összegyűlnek. A leggyakoribb forma az egyesület. Ez Németországban amúgy is nagyon gyakori. A futballklubok, lövészegyletek és a legkülönbözőbb társadalmi egyesületek mellett a legtöbb egyház is ebben a formában működik. A csúcs, ha a közösség az államtól megkapja a közjogi testület státusát. Ez ugyanaz a jogi forma, mint a nagy történelmi egyházaké, és lehetővé teszi az egyházi adó szedését. Hogy az állam milyen alapon minősít? A döntés nem központi hatáskör, hanem a tartományoké. A feltételek pedig így szólnak:

Gandow: A tartomány lakosságának legalább egy ezrelékét kel tömöríteniük, és alapszabályuk, általános helyzetük alapján tartósnak kell bizonyulniuk. Eddig az volt a gyakorlat, hogy legalább egy emberöltő óta fenn kell állniuk. Ez talán 30 év, ami nem túl hosszú idő. Természetesen fontos az is, hogy a hit révén erős szervezet legyen, ne pedig olyan mozgalom, ahol a guru vagy a vezér minden nap más nyilatkoztat ki. Eleinte az is szempont volt, hogy a szervezetek hasonlítsanak a történelmi egyházakra.

Mindebből következik, hogy ha nem is közjogi társaság, hanem csak egyszerű egyesület formájában, de egyházat szinte bárki alapíthat és működtethet. Hogyan lehet megkülönböztetni az igazi egyházat a gyanús szektáktól? Thomas Gandow azt mondja, hogy egyedileg kell vizsgálódni. Önmagában a szekta nem jelent rosszat, annál is kevésbé, mert sok történelmi egyház is úgy kezdte, hogy leszakadt egy vallási közösségről, eltávolodott egy egyházi tanítástól. Thomas Gandow szerint főleg a guru vagy vezér elven működő szekták gyanúsak.

Tiszteletlenül közbevetem, hogy a legfőbb egyházi vezető szerepe akár a római katolikus egyházban is meghatározó, mire Gandow lelkész ugyancsak nem túl tapintatosan megjegyzi, hogy ő, mint mondja, "szerencsére" nem katolikus, majd kifejti, szerinte mi a lényeg. A római katolikus egyház is erősen hierarchikus ugyan, de a vezetői igény csak az egyházra vonatkozik, míg a guruknál totális.

Gandow: A guru gyakorlatilag Isten fölé helyezi magát. A pápa viszont - ahogy a titulusa is jelzi - Krisztusnak földi helytartója, de nem a főnöke.

Végső soron hogyan alakul Németországban az egyházak és a rossz értelemben vett szekták aránya?

Gandow: Úgy számoljuk, hogy 500 vallási közösség van Németországban, és ezek közül 20-30 sorolható a problémás esetekhez. Hogy miért? Egyrészt a vezér-elv miatt, másrészt aszerint, hogy milyen módon toboroznak, és ki marad meg tagnak. Azt meg kell követelnünk, hogy a toborzás teljesen nyíltan történjen, senkit se szervezzenek be titkos eszközökkel, nehogy aztán az illető egy olyan csoportban találja magát, amelyikbe tulajdonképpen nem is akart bekerülni.

Beszélgetésünk végszava az, amit a vallásszabadságról mond Thomas Gandow evangélikus lelkész, a berlin-brandenburgi egyházmegye szekta-ügyi megbízottja.

Gandow: Európában a vallásszabadságot a vallási és állami szervezetek túlhatalma elleni harcban vívták ki. Ez emberi jog. Nem egy szervezet szabadsága, hogy azt csináljon, amit akar, hanem az egyes ember szabadsága, és úgy gondolom, ezt meg kell védenünk, akár az ettől eltérő amerikai felfogással szemben is.

2001. április