A prostituáltak munkát vállalnak

Németországban hamarosan törvényessé válik a nyilvánosházak üzemeltetése, és több jogot kapnak a prostituáltak. A parlament a múlt hónapban fogadta el a törvényt, amelynek egyik fontos pontja, hogy a prostituáltak a jövő évtől fogva szabályosan bekerülnek a társadalombiztosításba, ha járulékot fizetnek. Vagyis jogosultak munkanélküli segélyre, orvosi ellátásra és nyugdíjjogosultságot is szereznek. Munkájuk bére szükség esetén bíróság előtt behajtható. A lányok társadalombiztosításra jogosító munkaviszonyba léphetnek - igaz, ez nem pont olyan, mint a rendes munkaviszony, hanem speciális szabályok szabályozzák. A törvény alkotói éppen hogy a prostituáltak kiszolgáltatottságát akarják enyhíteni, és attól tartottak, hogy pont az ellenkezőjét érik el, ha a munkavállalót az általános szabályok szerint a munkaadó - tehát a nyilvánosház tulajdonosa - bármilyen munka elvégzésére utasíthatja, vagyis előírhatja, hogy kinek és milyen szolgáltatást kell nyújtani.

A törvénnyel megszűnt az az ellentmondásos helyzet, hogy éppen azok követtek el bűncselekményt, akik segíteni igyekeztek a lányoknak. Maga a prostitúció eddig sem volt büntetendő, de büntetendő volt a prostitúció elősegítése. Ha tehát valaki úgy akarta enyhíteni a lányok kiszolgáltatottságát, hogy stricik és maffiózók nélküli nyilvánosházat nyitott, akkor ugyanúgy büntetendő cselekményt követett el, mint a büntetést tényleg kiérdemlő futtatók és emberrablók. A kulturált, bűnözésmentes nyilvánosházakat a rendőrség is kedveli, ezért a hatóságok többnyire szemet hunytak. Országos feltűnést keltett viszonyt, amikor tavaly egy volt prostituált, a berlini Felicitas Weigmann, a Café Pssst! tulajdonosa nem érte be a hallgatólagos megtűrtséggel, hanem a nyilvánosság elé állt, hagyta magát beperelni és nyert.

Az év elején a berlini közigazgatási bíróság nagy feltűnést keltő ítélete azzal adott igazat Felicitas Weigmann-nak, hogy - mintegy az új törvényt előkészítve - megállapította: Németországban a prostitúció immár nem számít a közerkölcsöt sértő tevékenységnek. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a megállapítás tömegeket érint: a 82 milliós Németországban állítólag 400.000 prostituált dolgozik, és naponta egymillió kétszázezer ügyfelet szolgálnak ki, bár ezek az adatok természetesen még kevésbé megbízhatóak, mint a statisztika általában.

Az új törvény célja, hogy visszaszoruljon a prostituáltak elleni erőszak és javuljanak a munkakörülmények ebben a szakmában. A törvény azonban nem old meg mindent, főképp azért nem, mert nem vonatkozik a prostituáltak jelentős hányadát kitevő külföldiekre, akik többnyire eleve illegálisan dolgoznak Németországban.

Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a szakmában kialakul egy felső tízezer: a törvény lehetőségeit kihasználva a prostituáltak egy része adót fizető, törvénytisztelő szolgáltatóvá válik, miközben változatlan marad a Kelet-Európából idehurcolt, vagy kábítószerező, vagy más okokból kiszolgáltatott és törvényen kívüli prostituáltak helyzete. Ezt kérdeztem Felicitas Weigmanntól, az immár országos hírű berlini nyilvánosház tulajdonosától.

Weigmann: Éppen itt érezhető a törvény hatása. A bűnügyi rendőrség sokkal jobban meg tudja különböztetni, hol vannak a legális bordélyok. Nem kell arra fecsérelniük az erőiket, hogy olyan helyeken razziázzanak, ahol minden rendben van, és arra koncentrálhatják a nyomozást, hogy hol zajlik emberkereskedelem, hol fordul elő, hogy kínozzák és kizsákmányolják a nőket.

További, sokat vitatott kérdés, hogy vajon a lányoknak megéri-e adót és tb-járulékot fizetni, vagy mégis jobban járnak, ha feketén dolgoznak.

Weigmann: Bőven lesznek ilyenek, attól tartok. De ez minden más szakmában is így van, és a prostitúció ráadásul olyan szakma, ahol nem sok számlát állítanak ki, tehát kézenfekvő, hogy a feketemunka gyakoribb, mint olyan szakmákban, ahol minden számlára megy.

Nemcsak az adófizetés vagy feketemunka dilemmája foglalkoztatja a lányokat, hanem az is, hogy ha a nyilvánosság előtt szabályos vállalkozóként szerepelnek, akkor mégsem tekintik őket olyan szolgáltatónak, mint másokat, például nehezen nyithatnak vállalkozói bankszámlát, nem könnyen kötnek velük biztosítást.

Weigmann: A közerkölcsbe ütköző szerződések semmisek. Ha egy prostituált biztosítást kötött, akkor ezt leplezni kellett, és foglalkozásnak azt adta meg, hogy például társalkodónő vagy masszőr. Mindenki tudta, miről van szó, de ha egy biztosítási esemény kapcsán kiderült, mivel foglalkozik a nő, akkor a biztosítást föl lehetett mondani, úgy, hogy a befizetett díjakat sem adták vissza. Ez persze végzetes lehetett egy betegbiztosításnál, ahol a nők hatalmas adóssággal kerültek szembe. Ez most meg fog szűnni, a nők prostituáltként is köthetnek biztosítást, és bankszámlájuk is lehet, ezzel a bank nem vállal nagyobb kockázatot, mint bárki másnál.

Most a lányoknak joguk lesz munkaviszonyt is létesíteni. Nem kötelező, de lehet. Vajon hogy néz ki majd ez a munkaviszonya ott, ahol Felicitas Weigmann a tulajdonos?

Weigmann: Mint munkaadónak, ezentúl az lesz a kötelességem, amiért eddig megbüntethettek volna. Maguk a munkaszerződések úgy nézhetnének ki, hogy a nők például alapbért kapnak, és aztán jutalékos alapon dolgoznak, például vendégenként vagy óránként. Mint egy ügynök vagy egy biciklis küldönc, vagyis mint minden olyan helyen, ahol az embereket motiválni kell, hogy ha többet dolgoznak, akkor többet is keresnek. Ezeken a helyeken hasonló munkaszerződések érvényesek, mint amilyeneket én tervezek kötni a prostituáltakkal.

Hozzátehetjük, hogy a szomszédos Hollandiában, ahol körülbelül egy éve legalizálták a prostitúciót, egyelőre vegyesek a tapasztalatok. Az ottani prostituáltak egyik érdekvédelmi szervezete szerint csökkent a lányok kiszolgáltatottsága, és ha mégis rosszul bánnának velük, inkább megvédhetik magukat. Érdekes következmény, hogy munkanélküli nőket a munkaközvetítő hivatal most, a legalizálás után immár a szex-iparba is kiközvetít Hollandiában. Eredmény, hogy van már olyan nagybank, amelynél a prostituáltak is nyithatnak számlát. Ha önálló szakszervezetük még nincs is, de a prostituáltaknak az egyik szakszervezetben már munkacsoportjuk van. A holland tapasztalatok is azt mutatják azonban, hogy a jogi szabályozás nem változtat a külföldről behurcolt lányok helyzetén. Őket kemény bűnözők dolgoztatják, emberhez méltatlan körülmények között. Európai Uniós becslések szerint évente 125.000 nőt csempésznek Kelet-Európából Nyugatra. Ez az embercsempészet többnyire jól felfegyverzett orosz és albán maffiózók kezében van. Hollandiában tehát a parlament következő dolga az lesz, hogy ezekben a hetekben a leánykereskedelemmel is foglalkozni kezd.

2001. november