Szabályos prostitúció

Németországban a prostituáltaknak sok partnerük van. Az egyik az adóhivatal. Ennek a technikai részleteire hamarosan visszatérek, a dolog politikai jelentőségét viszont az adja, hogy ennek fontos szerepe van a készülő törvényben. Amikor a nagyobbik kormánypártnál, a szociáldemokratáknál érdeklődtem, megtudtam, hogy igazságtalannak tartják, hogy a prostituáltakat megadóztatják ugyan, de miközben elvesznek tőlük, nem adnak nekik. Nem teszik lehetővé, hogy részük legyen a társadalombiztosításban. Ha egyszer lesz valami a törvényből, olyan megoldás kerül bele, amely a prostituáltak tevékenységét a mostani jogi helyzethez, az eltűrt, nem büntetendő státushoz képest másképp minősíti. Ha nem is munkaviszonyként, de valamilyen biztosításra jogosító tevékenységként. Erről persze vita folyik, és a szociáldemokrata frakció család- és nőpolitikai szóvivője, Hildegard Wester ezt a vitát képmutatónak tartja.

Wester: A prostituáltak szolgáltatásai nem lennének lehetségesek, ha a férfiak nem igényelnék. Ennyiben ez társadalmi probléma, amely tulajdonképpen nyomasztó, és a róla folyó vita képmutató. Sok férfi van, aki igénybe veszi a szolgáltatásokat, de azzal kapcsolódik be a vitába, hogy ez ne legyen elismert tevékenység. Én fontosnak tartom -- mondja a szociáldemokrata szóvivő --, hogy munkaviszonynak megfelelő formában ismerjük el a prostituáltak tevékenységét -- amivel nem azt akarom mondani, hogy ezt kívánatos tevékenységnek tartom.

A törvény még igen kezdeti stádiumban van. Most az a helyzet, hogy jogilag nem büntetendőnek, de a jó erkölcsbe ütközőnek tartják a prostitúciót. Ez például azzal a hátránnyal is jár, hogy a lányoknak nincs jogalapjuk a szolgáltatás ellenértékének követelésére. Ezt már illetékes helyről tudom, mert érdeklődtem a Hydra nevű berlini egyesületnél, amely a prostituáltak találkozó- és tanácsadó helye. Kis túlzással mondhatnám, hogy a prostituáltak szakszervezete. Megtudtam, hogy ami a Magyarországon vitatott megoldásokat illeti, Németországban, hála a szövetségi rendszernek, tartományonként eltérő a helyzet, vagyis német példa szinte mindenre és az ellenkezőjére is akad. Vigalmi zóna ugyan nincs, mert a németek ezt fordítva oldják meg: ha van valami, az tilalmi övezet. Ilyen sok helyen van, de pont Berlinben nincs. A Hydra egyesület munkatársa, Regine Laaser mondja:

Laaser: Berlin az egyetlen város, ahol nincsenek tilalmi övezetek, és a nagyvárosban ezzel jók a tapasztalataink. A prostitúció így kevésbé feltűnő. A nők bárhová odaállhatnak, és ezáltal nehezebben foghatók meg, például a futtatók által. Ahol vannak övezetek, ott ki kell telepíteni őket, vagy egy pályaudvar környékére szállítani, és akkor az a környék elég csúnya lesz.

A másik kérdés a nyilvántartás. Ez is eltérő. Bajorországban például regisztráltatniuk kell magukat, jelentkezniük kell a rendőrségnél, rendszeres orvosi vizsgálaton kell megjelenniük, és maguknál kell tartaniuk az igazolást, hogy nincs HIV-fertőzésük. Ahogy északabbra haladunk Németországban, úgy enyhülnek ezek a szabályok. Berlinben is megszűnt a nyilvántartás, és ennek előnye is van. Ha a lányok névtelenül járhatnak orvosi vizsgálatra, akkor inkább elmennek. Ez azért szempont, mert sok az illegális külföldi vendégmunkás, és ők csak akkor mennek orvoshoz, ha nem kell igazolniuk magukat.

Ahol ez a munka olyan, mint a többi, az az adóhivatal. Németországban a lehetséges hétféle bevétel közül az adóbevallásban ezt az "Egyéb bevétel" rovatba lehet, illetve kell írni. És ahogy a berlini pénzügyi főigazgatóságon megtudtam, érkeznek is ilyen adóbevallások. Az adóellenőrzés persze nem egyszerű. Helmut Matthian, az adóhivatal szóvivője:

Matthian: A probléma annak a megállapítása, hogy milyen üzemi bevételeik és milyen üzemi kiadásaik vannak.

És ezt hogyan állapítják meg?

Matthian: Először is abból indulunk ki, hogy mindenki tisztességesen adózik, a prostituáltak is. Aztán előfordulhat, hogy pénzforgalmi vizsgálatot tartunk. Megnézzük az illető életmódját. Ha valamire költött, azt valahol meg is kellett keresnie. Hasonlóképpen megbecsüljük az üzemi kiadásokat is.

Az adóhivatalban elismerik, hogy mindez nem könnyű, de ez nem csak a prostituáltaknál van így.

Matthian: Hát igen, a bevételi oldalon ugyanaz a problémánk, mint minden olyan üzletágban, ahol nagy a készpénzforgalom. Egy prostituált se fog pénztárgépet használni. De, mint minden adózásra kötelezettnél, először is abból indulunk ki, hogy az igazat vallotta be.

A szóvivő hozzáteszi, hogy minden szakmában és rétegnél előfordul, hogy nem mindenki vallja be rendesen az adóját. Ide tartozik az is, hogy a magyar helyzettől eltérően a német adóhivatalok nem határozzák meg az egyes szakmák minimális bevételét. Mindent összevetve, ami a prostitúciót illeti, az adózás az, amit -- úgy látszik -- nem kell külön szabályozni.

Matthian: Még ha büntetendő lenne is a prostitúció, Németországban az sem lenne akadálya az adóztatásnak.

1999. december