Nem volt rákjuk, mégis levették a mellüket

A 90-es évek közepén 300 nővel fordult elő ez a lidérces álomba illő eset Essenben. A gyanú mostanra igazolódott be, miután egy háromtagú szakértői bizottság újra elővette az eseteket. A fő felelős egy patológus, aki sorozatosan -- egy egyébként igen ritkán előforduló -- daganatot diagnosztizált, de a szerencsétlen ügyekben felelősség terhelhet néhány más orvost is, amiért felületesen vizsgálták meg a nőket, illetve amiért a gyanús körülmények ellenére mégis levették egyik vagy mindkét mellüket. A fölöslegesen megműtött nők közül 62-en tettek feljelentést, de egyelőre kétséges, hogy lehet-e a dolognak jogi következménye. A történet képtelen voltát tovább fokozza, hogy a bizonyítékok jórészt megsemmisültek. A patológus, Josef Kemnitz 1997-ben, amikor már gyanússá vált, öngyilkosságot követett el, mégpedig úgy, hogy felgyújtotta a laboratóriumát, és a szövetminták is elégtek.

Az egyik orvos-szakértő, Ingrid Schreer, aki fényt derített a történtekre, szemrehányásokkal illeti a német orvosok felkészültségét is. A szóban forgó esetekben a téves diagnózis előzménye gyakran az volt, hogy már a szövetmintákat is a szokásos eljárások mellőzésével, találomra vették ki. Ezekután végzetes következményekkel járt, hogy azok az orvosok, akik rosszul végezték a mintavételt, a vétkes patológus hibás diagnózisai miatt mégis mindig igazolva látták a gyanújukat. A szakértő most azt is elmondta, hogy Németországban túl sok olyan röntgenorvos végezhet emlővizsgálatot, akinek kevés gyakorlata van a rák felismerésében. Ezt jelzi, hogy a rendes esetekben, vagyis amikor nem a tudósításunkban szereplő patológus vizsgálja a szövetmintát, 11 mintából 10 mégis negatív, magyarán a röntgenorvosok túl sokszor tévednek. Ilyen körülmények között a szakértő azt mondja, hogy a rákszűrés többet árt, mint használ, és azt ajánlja a német nőknek, hogy csak megbízható orvoshoz menjenek. A rosszul diagnosztizált mellrákokról szóló történet a Süddeutsche Zeitung tudományos rovatában jelent meg.

2000. február