Embrionális állapotok

Kísérletezhet-e német orvos zsidó embrióval? Mivel a kérdés nem a rossz emlékű 40-es évekre vonatkozik, hanem napjainkra, a válasz valószínűleg "igen" - és sietek megjegyezni, hogy ez a kérdés ráadásul témánk szempontjából mindenképpen az egyszerűbben megválaszolható kérdések közé tartozik.

A genetika bonyolult tudományából két - szakértők szerint egyébként nem is a leglényegesebb - kérdés foglalkoztatja a német közvéleményt, mióta nemrég a parlament megtartotta első nagy vitáját a genetikáról. Az egyetlen konkrét eredmény, hogy eredmény nincs: ebből nem lesz törvény a jövő őszi választásig. A vélemények túlságosan is eltérnek, mégpedig nem is a párthatárok szerint. A képviselők frakciókényszer nélkül szólhattak hozzá.

Az egyik nagy kérdés: a preimplantációs diagnosztika, röviden PID, magyarul a beültetés előtti kórisme. Ez a gyakorlatban - legalábbis egyelőre - nagyon kevés embert érint, de olyan etikai kérdéseket vet föl, amelyekre nincs egyértelmű válasz. Arról van szó, hogy a mesterséges megtermékenyítés bizonyos eseteiben még az előtt, hogy az embriót beültetnék az anyaméhbe, meg lehet vizsgálni, nem fog-e a gyerek súlyos genetikai rendellenességgel születni. A módszer ellenzői nyomban a szelekció szót használják, márpedig az életre érdemesek és nem érdemesek szelekciója szörnyű emlékeket idéz a német történelemből. A kereszténydemokraták helyettes frakcióvezetője, Maria Böhmer ezt így fogalmazta meg egy interjúban:

Böhmer: Ha embriókat válogatnak ki, mert attól tartanak, hogy sérült gyermek születhet belőlük, akkor ez szelekció, és kétségeim vannak, hogy aztán korlátozni lehet-e az ilyen eseteket.

A kereszténydemokraták frakcióvezetője pedig a parlamentben a tőle egyébként megszokott határozottsággal ezt mondta:

Merz: Hol a határ? Ki dönti el? Ki szavatolja, hogy a PID-vel nem tűnik el minden határ a szelekció elől?

A konzervatív táborból mások viszont igen gyakorlati szempontra hívták fel a figyelmet. A német abortusz-szabályok - érthető módon - lehetővé teszik, hogy ha a terhesség elején súlyos károsodás mutatható ki a magzatban, akkor az anya, ha akarja, elvetethesse a gyereket. Márpedig, ha ez így van, mondta Jürgen Rüttgers, a kereszténydemokraták észak-rajna-vesztfáliai tartományi elnöke...

Rüttgers: Akkor meg kell fontolni, hogy könyörületes dolog-e arra kényszeríteni egy anyát, hogy előbb fogadja be az embriót, aztán pedig esetleg vetesse el a magzatot.

Kérdés persze, hogy a leendő anyák valóban ezt tartanák-e könyörületesnek, valóban elutasítanák-e az embriót, ha súlyos fejlődési rendellenesség rejtőzne benne. Idézek egy adatot a vita után tömegével megjelent hosszú újságcikkekből. Eszerint, ha a terhesség közben, a magzatvízből súlyos genetikai elváltozást mutatnak ki - és ez már a tudomány mai állása mellett is szinte rutinnak számít - nos, az ilyen esetekben Németországban az anyák 95 százaléka elveteti a magzatot. A többség tehát nyilván nem érez magában annyi lelkierőt, amennyi egy testileg vagy lelkileg sérült gyermek felneveléséhez kétségkívül kell.

De ilyen gyerekek mégis születnek, sokan közülük fel is nőnek. És sokan közülük joggal méltatlankodnak az ilyen gondolkodásmód miatt. Úgy érzik, hogy az ő, talán sérült, talán korlátozott, de mégis meglévő és élhető életüket vonja kétségbe az, aki még születésük előtt kiválogatná a rendellenességet magukban hordozó embriókat. Úgy érzik, hogy ha a módszert már az ő születésük előtt alkalmazni lehetett volna, akkor ők talán ma nem élnének, és ezt ők igazán nem szeretnék.

Nem teszi egyszerűvé a döntést az sem, hogy a tudomány gyorsan fejlődik. Eddig világszerte még mindössze 500 esetben alkalmazták a PID-t, csupa olyan esetben, ahol a leendő anyák családjában már előfordult genetikai rendellenesség. Ma arról van szó, hogy az elkerülhető megpróbáltatásokat elkerüljék. De mi lesz, ha egyszer az eljárás rutinná válik, és a szülők aszerint válogatnak az embriók között, hogy melyik gyerek lesz szőke és kékszemű? Ez persze csak példa: a kutatók azt mondják, hogy a hajszín vagy akár az intelligencia nem pusztán egyetlen géntől függ, az ilyesmi nem is mutatható ki az embrióból, nem úgy, mint azok a súlyos rendellenességek, amelyekről szó van.

Az embriók kiválogatásának ezekre a kérdéseire most - a német törvényhozókhoz hasonlóan - nem tudunk választ adni. De könnyen megeshet, hogy az élet - a tudományos kutatás, sőt az üzlet - előbb adja meg a maga válaszait. Kellemetlen feltűnést keltett, hogy ugyanazon a napon, amikor a voltaképpen fennkölt parlamenti vita folyt Berlinben, váratlan hír érkezett Izraelből, Wolfgang Clement észak-rajna-vesztfáliai szociáldemokrata tartományi miniszterelnök látogatásáról. A beültetés előtti kórisme mellett a másik nagy kérdésről, egy nagyon kísérleti stádiumban lévő kísérletről, az embriókból vett törzssejtekről volt szó. Ebben történetesen az egész világon három helyen jutottak valamire: az amerikai Madisonban, Szingapúrban és Haifában. Üzleti, jogi és szabadalmi okok folytán a németeknek a legcélszerűbb a három lehetőség közül az izraeliekhez fordulniuk. És Clement, még a német kutatási minisztérium számára is váratlanul, megállapodott a haifai egyetem kutatóival, hogy egy bonni intézettel közösen kutathatnának. Bonnban ugyanis elég jól állnak a törzssejt-kutatásban, de a német törvények most olyanok, hogy Németországban nem szabad törzssejtet kivenni embrióból. Külföldről importálni szabad, odahaza előállítani nem. Itt meg kell jegyeznem, hogy a bevezetőben föltett kérdés nem volt egészen pontos: a német kutatók nem embriókkal kísérleteznének, hanem csak olyan törzssejtekkel, amelyekből már nem lehet ember. Ehhez persze embriók kellettek, amelyekből kivették a törzssejteket, és Izraelben ennek nincs se vallási, se törvényi akadálya. Hogy miért, az hosszabb történet lenne. Maradjunk inkább a bonni kutatóknál. Ők csak jót akarnak. Miniszterelnökének haifai látogatása után Oliver Brüstle docens nem győzött nyilatkozni, miért fontosak a törzssejtek:

Brüstle: A nagy reménységünk az, hogy ezekből a törzssejtekből beültethető sejteket állítsunk elő a legkülönfélébb célokra, például idegrendszeri sejteket a Parkinson-kór vagy a szklerózis multiplex kezelésére. Ezekből az embrionális törzssejtekből elvben az emberi test bármilyen sejtjét elő lehet állítani.

Oliver Brüstle-nek már valóban sikerült ezzel a módszerrel szklerózis multiplexet gyógyítani - egereken. Nem meri állítani, hogy embereken is sikerülne, de természetesen szeretné megpróbálni. Clement miniszterelnök pedig szeretné, ha a tartomány a sokat ígérő tudományos és üzleti ágazat, a bio-technológia egyik fellegvárává válna. Csak sajnos nem volt elég diplomatikus húzás a parlamenti vita napjára tenni a Bonn-Haifa együttműködés bejelentését. Mert közben a berlini parlamentben például ez hangzott el a kisebbik koalíciós párt, a zöldek egyik tekintélyes politikusától, Andrea Fischertől:

Fischer: Nagyon megnehezíti a helyzetünket, hogy a döntéseinkben nem lehet egyedüli mérce, hogy gyógyítani akarunk. Ha ugyanis a gyógyítás lenne az egyedüli mérce, akkor megszűnne minden olyan határ, amelyet meg lehet és meg kell vonni, hogy tiszteletben tarthassuk mások jogát az élethez.

És sok igazság van ebben is, de az ellenkezőjében is. Lehet-e aszerint válogatni az életek, a születendő életek - vagy a születés esélyétől megfosztott embriók - között, hogy kire vagy mire lehet szükség mások gyógyulásához? A vitában előkerült egy megtörtént eset, és a kereszténydemokraták elnöke, Angela Merkel egyáltalán nem volt biztos abban, hogy mi a helyes válasz.

Merkel: Ha valakinek van egy sérült gyermeke, ha valakinek - ahogy ez Amerikában megtörtént - van egy halálra ítélt gyermeke, és talán azért szeretne második gyermeket, mert egy egészséges gyermeket remél, és ez a második gyermek talán hozzájárul ahhoz, hogy az elsőt megmentsék - akkor nehezemre esik ezt határozottan elutasítani.

És - hogy kellő távolságot tartsunk a túl egyszerű ítéletektől - még egy idézet a kereszténydemokrata pártelnöktől, a parlamenti vita után egyik sajtóértekezletről:

Merkel: Az, hogy mindannyian feltétlenül elköteleztük magunkat a keresztény emberkép mellett, sohasem azonos egy konkrét politikai programmal, ezt mindig is mondtuk.

A keresztényi álláspont szóba került a szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder felszólalásában is:

Schröder: Azt hiszem, a gyógyítás és a segítség etikája ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint a teremtés tiszteletének etikája. És nem látom, hogy olyan helyzetben lennénk, amikor ez a kettő kizárná egymást.

Ez jellegzetesen Schröder-magatartás: nem elkötelezni magunkat, amíg kivárjuk a kompromisszum idejét. Egy lehetséges kompromisszum a következőképpen nézhetne ki. Lehet, hogy Németországban indokolt esetben engedélyezik a beültetés előtti embrióvizsgálatot. Ha engedélyezik, akkor lesznek beültethető embriók, és lesznek kiválogatott, mondhatni maradék embriók. Utóbbiakat kár lenne megsemmisíteni, föl lehetne használni kutatási célokra, nem kellene külföldi embriók után járni. És ha így lenne, a kutatóknak nem kellene azzal a váddal szembenézniük, hogy kutatási célra embriókat tenyésztenek, hiszen csak az orvosi célra amúgyis összegyűjtött embriókat használják fel. És akkor lehetne kutatni, és megtalálhatnák a gyógymódot a Parkinson-kórra és a szklerózis multiplexre, és gyárthatnának infarktus utáni javításhoz új szívsejteket, beültetésre és akkor szép új világ lenne. Persze, egy feltétellel: ha előbb a parlamentben törvényt hoznak róla.

2001. június