Fogpótlás

A nyomok Magyarországra vezetnek. Magyarországra is, bár elsősorban a Távol-Keletre. A lényeg, hogy olcsóbb legyen a fogpótlás, mint Németországban.

Mióta a legnagyobb német betegbiztosító, az AOK a nyilvánosság elé állt a botránnyal, az AOK szóvivője a német egészségügy eddigi legnagyobb botrányáról beszél, és azt mondja, hogy a biztosítókat és a pácienseket euróban számolva százmilliókkal károsították meg. Botrányok pedig már eddig is szép számmal előfordultak. A legemlékezetesebb a 94-es szívbillentyű-botrány volt, amikor az orvosok a nemzetközileg szokásos árnál jóval drágábban számolták el a szívbillentyűket. Persze nekik is megérte, hogy összejátszottak a gyártókkal. Ezt a botrányt már csak azért is érdemes felidézni, mert ha az anyagi kár nem is, a büntetőjogi felelősség alaposan csökkent, mire pár év múlva lezárták az ügyet. Ezért emlékeztették az újságírókat a fogorvos-kamara vezetői a héten egy sebtében összehívott sajtótájékoztatón a szívbillentyű-botrányra. Lehet, hogy most is ez lesz a vége: a betegbiztosító ellenőrei legalább kétszáz, de lehet, hogy kétezer fogorvost gyanúsítanak a csalással. Lehet, hogy belőlük is csak néhányan kerülnek a vádlottak padjára?

Pedig ami most kiderült, az könnyen átlátható, de mégis hatékony csalás. A főszereplő a mühlheimi Globudent cég, amely német áron számolt el olcsó külföldi fogsorokat, hidakat és egyéb szájbavalókat. Egyetlen olyan műfogért, amely Németországban 200 euróba kerül, Bangkokban csak 40 eurót számolnak föl, vagyis csak az ötödét. Szintén olcsón dolgoznak a dél-kínai Sencsen fogtechnikusai. A Globudentnél az olcsó fogpótlásokat kétféleképpen számolták el. Vagy olcsón, és akkor a betegbiztosító és a beteg jól járt, vagy úgynevezett komfort-áron, és akkor a biztosító és a beteg ráfizetett. Németországban ugyanis az általános szabály az, hogy a fogpótlás költségén a biztosító és a beteg nagyjából fele-fele arányban osztozik. A számlát a fogorvosok az engedélyezett legmagasabb német árról állították ki, a pénzt át is utalták a mühlheimi cég hongkongi kirendeltségére. Hongkongból aztán a cég megbízottai táskában hozták vissza a készpénzt, és a különbözet húsz százalékát szintén készpénzben, feladó nélküli borítékokban havonta postára adták a fogorvosoknak, vagy - ha csak lehetett - nem is nekik, hanem a házastársuknak.

A csalást nem is vette volna észre senki, ha néhány fogorvos el nem utasította volna az ajánlatot, és be nem jelentette volna a visszásságot a betegbiztosítónál. Amikor a biztosító ellenőrei nyomozni kezdtek, nemzetközi hálózatra bukkantak: a fő beszerzési forrás Kína és Thaiföld volt, de Kanada, Magyarország és Törökország is szerepelt a szállítók között. A magyar fogpótlás persze nem olyan olcsó, mint a kínai, de így is csak feleannyiba kerül, mint a német.

Először is tisztázzuk, mit gondolnak a német illetékesek a magyar kapcsolatról. A csalást az AOK betegbiztosító alsó-szászországi tartományi szervezete leplezte le. Az ottani szóvivő, Oliver Giebel ezt mondja:

Giebel: Találtunk néhány olyan fogtechnikai labort Németországban, amely más országok mellett Magyarországról is szerzett be fogpótlást. Most még nem tudjuk megmondani, hogy ez összefüggésben van-e az elszámolási csalásokkal.

Szóval, most úgy néz ki, hogy a magyarok csak bedolgoztak, és önmagában ez az export természetesen nem büntetendő. Mindenesetre, ha valaki a mühlheimi Globudent cégnek szállított volna, akkor érdemes óvatosnak lenni: a vezetők vizsgálati fogságba kerültek, és nem egyértelmű, hogy a cég mennyire biztos partner.

A botrány kipattanása után a német fogtechnikusok nyomban megragadták az alkalmat, hogy elvegyék a kuncsaftok kedvét az olcsó konkurenciától. Közleményt adtak ki, amely szerint a külföldi fogpótlások károsak az egészségre, még rákkeltő anyagokat is tartalmazhatnak. A pániknak a betegbiztosítók és a fogorvosok is igyekeztek elejét venni. Kérdésemre az AOK biztosító szóvivője ezt válaszolta:

Giebel: Nem szükségszerű, hogy a külföldi fogpótlás rosszabb minőségű. Erről egyelőre nem tudunk mit mondani.

Határozottabbak voltak a fogorvosok. Felelőtlen pánikkeltésnek minősítették a fogtechnikusok kampányát. Persze, itt is szerepet játszik a piaci verseny. Németországban sok a fogtechnikus, sok a fogorvos, és egymással is konkurálnak. A fogtechnikusok ferde szemmel nézik, hogy a fogorvosi rendelőkben is vannak fogtechnikai laborok. Ha viszont az ő üzletüket rontják, akkor a fogorvosok sem vágnak jó képet a dologhoz. A sajtótájékoztatón az egyik fogorvos nem éppen hízelgően emlegette a fog-turizmust, vagyis azt, amikor a magas térítési díjaktól visszariadó páciensek külföldön csináltatják meg a fogaikat, mondjuk Mallorcán vagy Magyarországon. De amikor fölfedtem a kilétemet, nyomban megenyhültek, és az egyik országos fogorvos-szervezet alelnöke, Jürgen Fedderwitz kijelentette:

Fedderwitz: Semmi kétségem sincs afelől, hogy a magyar kollégák ugyanazon a szakmai színvonalon állnak, mint a németek. Ez talán már abból is látszik, hogy mivel itt nem vesznek föl minden jelentkezőt, a német fogorvos-hallgatók egy része a budapesti Semmelweis Ignác egyetemen végzi az első szemesztereket. Már csak ezért is óvakodnák, hogy bármit is mondjak.

A fogturizmussal csak az a baj, hogy ha utókezelésre, javításra lenne szükség, akkor vissza kell utazni Magyarországra. De később, már kikapcsolt mikrofon mellett azt is megtudtam, hogy az árak között akkora a különbség, hogy a német páciensnek talán még többszöri oda-vissza utazással is megéri valamelyik nyugat-magyarországi rendelőt fölkeresnie. A tapasztalt német fogorvos már csak azért sem csodálkozik ezen, mert Svájcból pedig ugyanilyen okokból Dél-Németországba járnak át fogat csináltatni a takarékosabb betegek. És hogy ne legyen kétség a külföldi fogpótlások minősége felől, a sajtótájékoztatón azt is fölidézték, hogy a hazai árak a német hadsereg illetékeseinek szemében is magasnak tűntek, ezért fontolóra vették, hogy a hadsereg biztosítottainak Lengyelországból rendeljenek fogpótlást. A betegbiztosítók között is akad néhány, amely már korábban is pártolta a külföldi olcsóbb, de nem rosszabb fogpótlásokat.

A botrány tehát nem a külföldi beszerzés ténye, és nem is az import fogpótlások minősége miatt robbant ki. A botrány az, hogy pár száz vagy pár ezer fogorvos összejátszott a fogpótlások importőrével, és végső soron milliókat tettek zsebre. Mondom, nem ez az első botrány, legföljebb nagyobb az eddigieknél. Egy hírügynökségi összefoglaló ezt a sorozatot tette közzé:

• 1987: 480 röntgenorvos túlszámlázása miatt 15 millió euró kár.
• 1994: a szívbillentyű-botrányban több százmillió eurós kárt okoz, hogy főorvosok és gazdasági igazgatók drágán veszik a szívbillentyűket és szívritmus-szabályozókat. Hétéves vizsgálat után az 1.500 gyanúsítottból tizet ítélnek el.
• 1997: ugyanez szívkatéterekkel, 2000-ben kontaktlencsékkel
• 1999: egy orvos, egy gyógyszerész és egy gyógyszergyár összejátszik, és elhunyt biztosítottak nevére kiállított recepteket számolnak el a biztosítóval.

Vajon mi az oka a sorozatos botrányoknak? Először egy rövid válasz az AOK biztosító szóvivőjétől, Oliver Giebeltől:

Giebel: Meggyőződésem, hogy egyszerűen a pénz szaga vonzza az embereket. Pénz mindig kell, és ahol van pénz, ott van csalás is. Ezt valószínűleg sohasem lehet száz százalékosan kizárni.

Ugyanerről érdeklődtem, amikor a héten az ismert korrupció-ellenes civil szervezet, a Transparency International német szekciójánál jártam. Anke Martiny alelnöktől azt kérdeztem, hogy talán a német egészségügy rendszere rosszabb, mint más országoké? A válasz meglepően kevéssé harcias a korrupció ellen harcoló szervezet egyik vezetőjétől.

Martiny: Angliában, ahol az egészségügy tényleg egészen másképp van megszervezve, és a biztosítottak számára lényegesen olcsóbb is, szintén vannak ilyen botrányok. Ott az állam külön, nagy létszámú hivatalt állított föl a csalások ellen. Amerikában is vannak ilyen botrányok. Egyszerűen az a helyzet, hogy ha a kötelező biztosítás miatt több millió embertől - bármilyen pénzben számoljuk is - havonta többmilliárd folyik be, amit aztán újra elosztanak, akkor ez egy hatalmas fazék, amelyből végtelenül sok ember vesz ki pénzt, és ez önmagában a korrupció melegágya. Németországban különösen áttekinthetetlen a rendszer, ezért van az is, hogy a gyárak különösen sok pénzt keresnek a gyógyszereikkel és gyógyászati segédeszközeikkel. De ezekkel a gondokkal más országok is küzdenek. Magyarországon az egészségügyben sokkal több problémát okoz a korrupció, mint nálunk - mondja a Transparency International német szekciójának alelnöke.

2002. december