Oroszok Berlinben

Van egy kis biztosítási ügyünk itt Berlinben. Amikor a múltkor valaki egy kicsit belehajtott a parkoló autónkba, egy tanú megvárt a helyszínen. Mint kiderült, orosz volt. Nemsokára azt is megtudtuk, hogy a károkozó meg egy másik Berlinben élő orosz. Hamarosan eljutottam az illető biztosítójához is, amely egy berlini cég, német alkalmazottakkal. A hangzatos Fekete-tenger és Keleti-tenger Rt névre hallgat, és a levélpapír alján, ahol a cégvezetők szerepelnek, szintén csupa orosz név áll.

De ez inkább csak a véletlen műve. Berlinben mindig is voltak oroszok, most is vannak, de azért nem túl sokan. A majdnem három és félmilliós fővárosban sok a külföldi. Ha azokat is beleszámítjuk, akik időközben megkapták az állampolgárságot, félmillióan is lehetnek. A német nagyvárosok közül Berlinben él a legtöbb külföldi. Az oroszok ebből húsz-huszonötezren lehetnek. És mindjárt hozzá kell tennem, hogy az "orosz" inkább gyűjtőnév, ugyanúgy, mint valamikor a "szovjet" volt. Az egyszerűség kedvéért ebbe a kategóriába sorolják többek között az ukránokat, csecseneket, grúzokat is, no meg a zsidókat, akik közül néhányan kissé meg vannak lepődve, mert odahaza az oroszok zsidóknak mondták őket, itt meg a németek oroszoknak tartják őket.

Egy félreértést mindjárt el kell oszlatnunk: Berlinben nincs orosz maffia. Ezt elég határozottan mondja a rendőrség illetékes osztályának egyik vezetője, Harald Chybiak, és meg is indokolja, hogy miért.

Chybiak: Nem zárhatom ki, hogy vannak itt orosz csoportok bizonyos mellékzöngékkel, vagy hogy az orosz szervezett bűnözéshez tartozó személyek Berlinben tartózkodnak, de -- legalábbis számunkra láthatóan -- nem követnek el olyan bűncselekményeket, mint a FÁK államaiban. Feltételezem, hogy Németország és Berlin inkább a bűnös úton szerzett pénz befektetésének helyszíne. Talán az export-import területen elkövetett adóbűntettek jelentenek kivételt.

A rendőrségi tapasztalatokból kiderül, hogy az oroszok bűncselekményei többnyire saját köreikben maradnak, a németek inkább csak az autólopásokat veszik észre. A dolog hátteréhez tartozik, hogy Németországban többéves tapasztalat szerint a legfejlettebb maffia egyébként is az Európai Unión belülről jön, nevezetesen a klasszikus helyszínről, Olaszországból.

Utána kell járnunk egy másik közkeletű előítéletnek is, és ezt nem tudjuk teljesen megcáfolni. Berlin, sőt talán egész Európa legnagyobb és legelegánsabb luxusáruházában, a KaDeWe-ben az oroszok gyakori és nagyvonalúan költekező vendégek. Az nem igaz, hogy a személyzet emiatt már oroszul tanul, de a portás tud oroszul, és ahol az áfa-visszatérítést intézik, ott is beszélnek oroszul. Egyébként nincs feltétlenül szükség a tüzetes anyanyelvi segítségre. Hogy miért?

Tauer: Mert nagyon pontosan tudják, mit akarnak, mégpedig kifejezetten a márkás termékeket keresik. Ez a vevőkör egyértelműen egyre fontosabb nekünk a forgalom szempontjából.

Persze, ne tessék gyanakodni, nem igazoltatják vagy nyelvvizsgáztatják a vevőket. Van egy egészen egyszerű módja annak, hogy az áruház statisztikát készítsen, honnan jönnek a külföldi vevők.

Tauer: Megkapjuk az elszámolásokat az áfa-visszatérítésekről, onnan látjuk. Az Európai Unión kívüli vásárlók közül tehát az oroszok a legerősebbek, aztán a lengyelek.

De ne keverjük össze a dolgokat, maradjunk azoknál, akik Berlinben élnek. Említést érdemel, hogy közülük már az első perctől fogva statisztikailag nem is külföldiek azok, akik azon az alapon jöttek Berlinbe, hogy német őseik voltak. Ők - akár oroszok, akár valamelyik távoli volt szovjetköztársaságból valók - még akkor is tősgyökeres németnek számítanak, ha egy kukkot sem tudnak németül. Hogy akkor honnan tudni, hogy németek? Régi papírok alapján. És hogy ilyen papírokat hogyan lehet szerezni? Lehet, hogy a dédpapa megőrizte, de az is lehet, hogy nemrég vásárolták jó pénzért. Állítólag németországi bevándorláshoz a szovjet utódállamokban arról is lehet papírt kapni, hogy valaki német, vagy arról is, hogy valaki zsidó. A berlini tartományi kormány külföldieket segítő hivatalában az egyik illetékes, Frau Bayer is hallott ilyen esetekről

Bayer: Természetesen. Ki ne ismerné a viszonyokat a szétesett Szovjetországban. Nem lehet kizárni, hogy megesik egy és más. De hogy eloszlassuk az itt élő zsidók körüli gyanút, a külföldi-hivatal jó ideje ellenőrzi a papírokat, akár az illetők lakóhelye szerinti anyakönyvi hivatalokban is.

Hát igen. Ekkorát változott a világ. Jobb zsidónak lenni Németországban, mint nem zsidónak Oroszországban vagy Ukrajnában. A berlini zsidó hitközségnek tehát már külön beilleszkedési bizottsága van. Ennek a vezetőjét, Julius Schoeps történészt kérdeztem.

Schoeps: A berlini zsidó hitközségnek 1989-ig körülbelül hatezer tagja volt. A szám mára több mint kétszeresére emelkedett. Ez az orosz zsidók bevándorlásának köszönhető.

Julius Schoeps nem tagadja, hogy a létszámnövekedésnek árnyoldalai is vannak.

Schoeps: A hitközségben egész sor konfliktus alakult ki. Itt van mindjárt a nyelv. Gyakran oroszul folyik a beszélgetés, és a régiek ezt nem értik. Vagy vita van a hitközség újságja körül. Az orosz nyelvű térségből bevándorlók azt várják el, hogy legyen orosz kiadás is, a régiek viszont azt mondják, hogy aki itt akar integrálódni, az tudjon németül beszélni és olvasni.

Megtudom egyébként azt is, hogy Berlintől eltérően néhány volt NDK városban, például Halléban vagy Magdeburgban ilyen viták nincsenek. Ott úgy lett megint zsidó hitközség, hogy már mindenki eleve oroszul beszél.

De ami témánkat illeti, az oroszok története Berlinben ennél szerteágazóbb. Az egyik fejezet például 94-ben ért véget: akkor távoztak az utolsó orosz katonák Berlinből, amelynek keleti szektorában a háború után évtizedekig az ő kezükben volt a főhatalom. Történetünk újabbkori fejezetei egyébként is a szovjet típusú szocializmussal függnek össze: az első nagy menekülthullám a húszas években érkezett Berlinbe, mint a fiatal Szovjetunióhoz legközelebbi biztonságos nyugati nagyvárosba. Akkoriban százezrek érkeztek, elsősorban nemesi családok, üzletemberek, értelmiségiek. Köztük olyan neves írók, mint Ehrenburg vagy Nabokov. És hogy még egy ismert nevet mondjak: Gorbacsov. A Gorbacsovok ugyancsak a húszas években érkeztek, és a nemesi család vállalkozó kedvű tagjai nyomban hozzáláttak a saját nevüket viselő vodka főzéséhez. A Wodka Gorbatschow azóta is ismert berlini márka. A nevezetes tíz évvel ezelőtti határnyitás után a kelet-berliniek meg is éljeneztek minden olyan nyugat-berlini emeletes buszt, amelyen a Gorbatschow-vodka reklámja volt látható. Igaz, ők egy névrokonra gondoltak: Gorbira, a főtitkárra, aki azokban az időkben az NDK-beli változások jó szelleme volt. Berlin nem is maradt hálátlan: Mihail Szergejevicset azóta Berlin díszpolgárává avatták.

1999. november