Tévétörök

Mi német televízió vagyunk, és elsősorban németeket foglalkoztatunk. Ezt a felvilágosítást kaptam az első német közszolgálati televízió, az ARD műsorigazgatóságán, amikor arról érdeklődtem, hány színesbőrű vagy török műsorvezető jelenik meg a képernyőn. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen attól, hogy valaki német, még lehet színesbőrű vagy török. Német anyanyelvű, német iskolát végzett német állampolgárok százezreinek a szülei vagy nagyszülei származnak Törökországból vagy Afrikából, nem is beszélve a Nyugat-Németországban évtizedeken át állomásozó amerikai katonák leszármazottairól. Ha viszont így vesszük, akkor a tévéknél azt válaszolják, hogy a származás nem számít, kizárólag a rátermettség, azt pedig sehol sem tartják nyilván, hogy a kollégák közül kinek milyen színű a bőre.

Ebből máris láthatjuk, hogy a német televízióknál hivatalosan nem is támogatják, de nem is gátolják az idegenes külsejű vagy nevű kollégák alkalmazását. Kérdésemre nem győzik hangsúlyozni, hogy csakis a szakmai alkalmasság számít. Igaz, amikor a második közszolgálati tévénél, a ZDF-nél érdeklődöm, olyan eszmefuttatásokat hallok, amelyek a politikailag általában kínosan korrekt Németországban nekem szokatlannak tűnnek. Egy illetékes azon morfondírozik, hogy a török lányokat másképp nevelik, külön iskolába járatják, más a kulturális hátterük. Ha nem kerül be elég török a tévébe, akkor biztosan ők maguk tehetnek róla, miért nem járnak többen egyetemre. Sőt, az illetékes még azt is megkockáztatja, hogy gondjaik lehetnek a német nyelvvel. Ez persze pár százezer itteni törökre igaz, de másokra biztosan nem. Németországban jóval kétmillió fölött van a török kisebbség létszáma, és ha vannak török üzletemberek, színészek, ügyvédek, írók, akkor miért ne lennének olyanok, akik képernyőre kerülhetnek? Vannak is, de csak mutatóba. Ami már csak azért sem a képzettségükkel vagy a nyelvtudásukkal függhet össze, mert ugyancsak a ZDF illetékese mondja, hogy olyan nem-német tévés, aki nem kerül a képernyőre, szép számmal akad a munkatársaik között.

Érdekes, hogy bár Németországban összehasonlíthatatlanul kevesebb fekete él, mint török, a képernyőkön jóval gyakrabban lehet tejeskávészínű vagy fekete bőrű műsorvezetőkkel találkozni, mint törökökkel. A műholdas és kábeltévék révén Magyarországon is nyilván sokan ismerik a 33 éves Arabella Kiesbauert, osztrák anya és ghanai apa gyermekét, aki 1994 óta minden hétköznap délután csacskaságokról cseveg közönségével. Amikor arról érdeklődtem volna nála, milyen szerepet tölt be egy színesbőrű műsorvezető egy német tévében, udvariasan visszautasította az interjút, mondván, hogy ezzel a témával nem szeretne foglalkozni. Hogy ennek mi van a hátterében, arról legföljebb találgathatunk. Talán ő is abból indul ki, hogy nem a színes bőre, hanem a színes egyénisége miatt választották ki.

Cherno Jobatey

A közszolgálatiaknál országos ismertségre tett szert a berlini születésű, de sötét bőrű Cherno Jobatey, aki immár tíz éve a ZDF reggeli műsorának egyik vezetője, és egyébként is gyakran jelenik meg a képernyőn. Az ARD-nél egy fekete fiú, Pierre Geisensetter vezet egy koraesti párkereső műsort. De a közszolgálatiaknál kevés az ilyen kivétel. Amikor érdeklődöm, rajta kívül csak egy indiait tudnak említeni, aki egy tudományos magazint vezet. A kereskedelmieknél már többen vannak, a német nyelvű zenei csatornákon pedig rengeteg a fekete műsorvezető. A Viván ők teszik ki a műsorvezetők egyharmadát, ami elég szép arány ahhoz képest, hogy Németországban a színesbőrűek aránya alig haladja meg a fél százalékot. Az országosan ismert színesbőrű német hírességek közé tartozik még az arab származású Nadja abdel Farrag, ismert nevén Naddel, korábban egy ismert erotikus tévéműsor vezetője, vagy például Sabrina Setlur, a legjobb rap-énekesnő, akinek felmenői Indiából valók.

Nazan Eckes

Török műsorvezető viszont kevés van. A csekély nézettségű RTL2 egyik hírolvasója Nazan Eckes, egy török lány, aki német férje vezetéknevét viseli. Ennél nagyobb közönség előtt mutatkozhatott be a Pro7 képernyőjén Németország első török műsorvezetője, Arzu Bazman. Ez azonban nem tartott sokáig, mert 60 adás után megszűnt a műsor, a Morning Show. Arzu azóta is sikeres fiatal színésznő. Az ő ügynökével, Jana Kunath-tal beszélgetve arról érdeklődtem, miért nem jutott korábban senkinek sem az eszébe, hogy török műsorvezetőt keressen? Jana Kunath sem érti, de azt mondja:

Azt hiszem, létezik egy előítélet, amely szerint a törökök nem beszélnek rendesen németül. Ezenkívül Németországban a női műsorvezetők többnyire hűvösek és szőkék.

Mégis, 1999-ben a Pro7 kifejezetten török nőt keresett műsorvezetőnek. Vajon miért?

Arzu Bazman

Sohasem mondták meg, hogy miért, sőt egy kicsit titoktartásba burkolóztak. Úgy tettek, mintha tulajdonképpen majdnem véletlenül keresnének török nőt. Az a gyanúm, hogy a világra nyitott, multikulturális képet akartak nyújtani.

És ha ez így van, miért egy kereskedelmi tévének jutott eszébe, miért nem a közszolgálatiaknak?

Mert a közszolgálatiaknál olyan sokan belebeszélnek. Azt hiszem, a Pro7 fiatal adó benyomását kelti, fiatal nézőknek. Biztosan a fiatal törököket is meg szerették volna nyerni. A Morning Show-t főleg olyanok nézik, akik korán mennek munkába. Azt hiszem, egy kicsit el akartak menni az MTV és a Viva felé, azok nyíltan multikulturálisak.

És vajon miért van az, hogy több a színesbőrű és kevesebb a török a képernyőkön, amikor a való életben ez pont fordítva van?

Azt hiszem, ennek van valami köze ahhoz, hogy a vérükben van a szving. A feketék nagyon lazák. Németországban általában, ha valaki elé nem raknak oda egy íróasztalt, az nagyon merev a kamera előtt. Ami pedig a törököket illeti, ők hihetetlenül komolyak, szinte ünnepélyesek lesznek, ha németül beszélnek. Többen elmagyarázták nekem, hogy az érzelmeik nyelve a török, a németet pedig intellektuális dolgokra használják. A különbség ilyesmikkel függhet össze, nem pedig azzal, hogy a feketéket jobban szeretjük, a törököket meg nem.

Erre persze azt mondhatnánk, hogy ha a törökök ilyen komolyak, akkor kiváló hírolvasók lehetnének, de a német tévéhíradókban munkatársként alig bukkannak föl az itt élő törökök. A filmekben, tévésorozatokban viszont igen. A "Szomszédok"-típusú folytatásos szappanoperák olyan híven tükrözik a német életet, hogy a szereplők között is vannak törökök. Igen népszerűek a törökök a kabarékban. Kifejezetten nagy igény van arra, hogy jöjjenek a törökök, és a maguk módján dolgozzák fel a német-török súrlódásokat, akár mondjanak török-vicceket a képernyőn. A német tévékrimikben pedig - ahol egyébként, de ez másik történet, folyamatosan csökken a felügyelők és nő a felügyelőnők száma - egyre több a fekete, a török és a jugoszláv nyomozó. De nem válogatnak bármilyen szerepre nem-németet. A kelet-berlini születésű és színiiskolát végzett fekete színészt és rendezőt, Pierre Sanoussi-Bliss-t a legtöbben a ZDF krimi-sorozatából ismerik, a müncheni bűnügyi rendőrség munkatársaként. Vele már előfordult, hogy a közszolgálati ZDF-nél azért nem kapott meg egy főszerepet, mert fekete. Ezután így morfondírozott egy interjúban: miért nem hívnak meg egy feketét még a válogatásra sem, ha egy lelkész vagy egy vidéki körorvos szerepéről van szó? Ha már az első török műsorvezető ügynöke színészeket is közvetít, megkérdeztem, ő mit tud erről.

Nekem is volt ilyen tapasztalatom. A törökök nagyon ritkán kapnak, hogy úgy mondjam, "normális" szerepeket, hanem legtöbbször az etnikumuknak megfelelő szerepeket osztják rájuk. A török szerepeket bízzák törökökre. Meg kell jegyeznem, hogy ilyesmi mindenütt előfordul. Az ügynökségünknél van egy kétméteres, szőke, kékszemű férfi. Ha külföldön forgat, mindig nácikat játszatnak el vele.

2002. október