Pénz és foci

Ha egy olyan világsztár, mint Pavarotti milliókat kereshet, akkor miért ne kereshetne milliókat egy híres focista is? És a focista nem tehet arról, hogy míg Pavarotti egyedül énekel, esetleg harmadmagával, addig a focihoz legalább tizenegyen kellenek. És ha már a csapat milliókat keres, akkor nem maradhatnak le az edzők és menedzserek sem.

Hogy ezt ki fizeti meg? Hogy a német foci tényleg milliókat ér-e? Amit a szurkolók eddig néhány korsó sör mellett vitattak meg, az most országos ügy lett. Mert eddig Leo Kirch fizetett, ő pedig most csődöt jelentett. A Kirch-féle televíziós és filmbirodalom bukása a háború utáni Németország legnagyobb csődje. Egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Nem tudni például, hogy kihasználja-e a lehetőséget a Kirch-birodalom egy kisebbségi tulajdonosa, Berlusconi olasz miniszterelnök és tévétulajdonos, és ha igen, akkor mikor és hogyan teszi be a lábát a német médiapiacra.

És akkor még itt a foci, Kirch csődjének egyik oka és egyik következménye. Kirch nem utolsósorban abba bukott bele, hogy túlbecsülte az előfizetéses tévében rejlő lehetőségeket. Németországban, ahol rengeteg a szabadon fogható csatorna, nem hasznot, hanem veszteséget hozott a Premiere nevű mozi- és sportcsomag. Kirch sportközvetítésekkel próbálta népszerűvé tenni ezt is, és a Kirch-csoport több más adóját is, például a SAT1-t. Kirch, aki évtizedeken át a nagyra nőtt kisvállalkozó sikeres példája volt, mostanra egyszerűen elszámolta magát. A legutóbbi licitáláskor évi 375 millió eurót kínált a német NB I., a Bundesliga közvetítési jogaiért, és azt remélte - ma már látszik, hogy hiába remélte -, hogy a pénz az előfizetéses tévében visszatérül. Mi is történt Kirch-hel és mi történik a német focival? Egy sportközgazdászt kérdeztem, Jörg Heydelt, a kölni Német Sportfőiskola docensét, a sport-marketing és a sport-menedzsment szakértőjét.

Heydel: Kirch úr, bár nem volt sok versenytársa, mégis mindig nagyon magasra emelte a tétet. A Bundesliga közvetítési jogainak legutóbbi odaítélésekor a közszolgálati tévék már annak az összegnek a felénél kiszálltak, amit Kirch később fizetett. Ügyesebb tárgyalási taktikával talán kevesebbért is megkaphatta volna. Az egyesületeknek ez persze jól jött. Nekik most az okozza az összes gondjukat, hogy nem képeztek tartalékokat, főleg a kisebb egyesületek nem. Annyira akarták a sportsikereket, hogy az egész pénzt játékosokra költötték. Vagyis végső soron csak a profi focisták és tanácsadóik jártak jól.

Ez figyelemre méltó ellentmondás. Az egyesületek üzleti alapra helyezik a tevékenységüket. A Borussia Dortmundot már bejegyezték a tőzsdén, ezt a Bayern München is tervezi, de még vár vele. A Bayer Leverkusen is gazdasági társasággá alakult át, de vannak még klubok, amelyek hagyományos, egyesületi formában működnek. Szóval, megy az üzlet, de arra az egyszerű üzleti igazságra nem gondolnak, hogy tartalékokat képezzenek. Pedig vannak egyesületek, amelyeknél a bevételek fele is a Kirch-féle tévépénzekből származik.

Jörg Heydel

Heydel: A profi sportegyesületek - főleg a német labdarúgásban - gazdasági vállalkozások, és mint ilyeneknek, számolniuk kell azzal is, hogy az üzletmenet nem csak fellendülőben lehet. Különösen akkor kell tartalékokat képezni, ha valaki nagyon erősen függ egyetlen bevételi forrástól. A probléma azonban európai méretű. Azt mondanám, hogy a német egyesületek még szolidan gazdálkodnak. Nem képeznek ugyan tartalékokat, de rendszerint nem is költenek többet, mint amennyi bejön. Olaszországban, Spanyolországban az egyesületek előszeretettel adósodnak el, megveszik a legjobb játékosokat, és nagyobb nemzetközi sikereik vannak, mint a németeknek, akik nem tudnak ennyi pénzt kiadni. De ez az egyre növekvő költekezés egyfajta halálos spirál.

Akkor most egész Európában vissza kell fogni a kiadásokat - vagy csak a német egyesületek kerülnek bajba és elveszítik a legjobb játékosaikat?

Heydel: Rövid távon előfordulhat, hogy ha Németországban a bevételek nem a kívánatos és a szerződés szerinti mértékben folynának be, amit egyébként nem tartok valószínűnek, akkor egyik-másik egyesület nem tudná megfizetni a legjobb játékosait, és azok hamarosan jobb szerződéseket kötnének, valószínűleg Dél-Európában. De középtávon inkább azt hiszem, hogy egész Európában konszolidációra lesz szükség, mert éppen Olaszországban és Spanyolországban már hosszabb ideje számítani lehet az összeomlásra.

A német klubok vezetői egyelőre nem beszélnek összeomlásról, legalábbis nyilvánosan nem. A héten - szinte röptében - válságtalálkozót tartottak a frankfurti repülőtér mellett egy szállodában, majd egy focimeccsnyi idő elteltével közölték, hogy nincsen semmi baj, a német foci "jó áru", és ennek az árunak továbbra is meg fogják kapni az árát. A hirtelen jókedvet az okozta, hogy a Kirch-tévék, bár csődeljárás alatt vannak, a csődbiztos irányításával továbbra is működnek, és a Bundesliga tavaszi fordulójára még kifizetik a hátralévő százmillió eurót. De azért nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: tényleg olyan jó áru a német foci?

Heydel: A német foci nem olyan rossz, mint amilyennek feltüntetik, bár nyilván voltak már sikeresebb időszakai is. A Bundesliga, mint áru értéke elsősorban a csapatoktól függ, a Bayern Münchentől a Sankt Pauli-ig. Amíg előfordulhat, hogy a Sankt Pauli megveri a Bayern Münchent, addig a szurkolók érdeklődnek ez iránt az áru iránt. Ezért azt gondolom, hogy a foci, mint áru, Németországban továbbra is jól eladható.

Rendben van, de ha a Kirch-csoport csődje után nem kapnak ennyi pénzt a klubok, akkor lemennek a profi-focisták fizetései?

Heydel: Legkésőbb középtávon a játékosok fizetéseinek vissza kell menniük egy normális szintre, ami még mindig elég magas lesz. Ennek európai szinten kell megtörténnie. És akkor fog működni a rendszer, hiszen a klubok más bevételi forrásokra nemigen tehetnek szert, a tévépénzeknél pedig úgy látszik, elérték a plafont.

Ha már végig a pénzről van szó: a csődöt jelentő Kirch-tévék helyét most elfoglalhatják a közszolgálatiak? Jörg Heydel sportközgazdász úgy látja, hogy az igazi pókerjátszma még nem kezdődött meg. De ha majd elkezdődik az alkudozás...

Heydel: Most kiesett egy fontos versenytárs, ezért a többiek helyzete igen kedvező. Árcsökkenés lesz a tévéközvetítések díjában. Ez előnyös lenne a közszolgálatiaknak, de azt is meg kell gondolni, hogy a foci olyan áru, amely magán alapon is finanszírozható és piacra dobható. Akkor pedig fölvetődik a kérdés, hogy a közszolgálati tévék feladatához ez hozzátartozik-e, nekik is licitálniuk kell-e.

A célzás egyértelmű: a közszolgálati tévék végül is elsősorban a polgárok pénzéből gazdálkodnak. És a polgárok már adtak leckét abból, hogy mire adják szívesen a pénzüket és mire nem. Leo Kirchnek, a tévémágnásnak azt mutatták meg, hogy szeretik a focit, de nem annyira, hogy tömegesen fizessenek elő Kirch tévéjére. A Kirch-csőd napjaiban pedig Schröder kancellárnak kellett szembesülnie azokkal a közvéleménykutatásokkal, amelyek szerint óriási többség mondja azt, hogy az állam ne vállaljon kezességet a fociklubok bankhiteleiért. Amikor úgy látszott, hogy a klubok tavaszi bevétele elmarad, Schröder és néhány más politikus az átmeneti időre helyezte kilátásba a kezességet, de az ötletet napokon belül el kellett felejteniük.

A kölni sportfőiskola docense, Jörg Heydel hangsúlyozza, hogy politikáról nem akar nyilatkozni, de azért megvan a véleménye.

Heydel: Taktikailag nem volt bölcs dolog ilyen korán a nyilvánosság elé lépni. Talán csak szerencsétlen véletlen volt. Erre mindenki azt mondta, nem finanszírozunk focistákat, akik úgyis milliókat keresnek. De ha odáig fajult volna a helyzet, hogy Kirch nem fizet, és egyszerre a Bundesliga kilenc klubja kifejezetten csődbe jut, ezért összeomlik a Bundesliga, akkor biztosan nem lett volna ilyen nagy a politikai botrány.

Vagyis, a foci népszerű, de van egy határ, aminél többet az adófizetők és a tévé-előfizetők nem szánnak rá. Nyilván nem véletlen, hogy Németországban a Kirch-csoport fizetős tévéje megbukott.

Heydel: A foci sohasem volt nyereséges a tévében. A reklámblokkok ellenére gazdaságilag sohasem térült meg az a pénz, amit a közvetítési jogokra és a gyártási költségekre fordítottak. A focit mindig drágábban vásárolták meg, mint amennyit ért, mert másképp számították az értékét. Érzelmileg, a tévécsatorna megítélése szempontjából tartják értékesnek, ezzel csalogatnak olyan közönséget, amely a többi műsort is megnézi. A futball mindig a tévécsatornák mozdonya, imidzs-hordozója volt - magyarázza Jörg Heydel sportközgazdász.

2002. április