Hamis interjúk

Hogy miért játszik Courtney Love amerikai énekesnő a saját melleivel? A választ magától az énekesnőtől olvashatták a német olvasók, a válasz érdekes is lehetett, de most már az az érdekes, hogy a válasz nem volt igaz.

Sőt, a kérdés sem. Az egész interjút a szerző találta ki, a Hollywoodban élő svájci német Tom Kummer, egy szabadúszó újságíró. Amire az utóbbi napokban fény derült, és ami a Süddeutsche Zeitung Magazin két főszerkesztőjének az állásába kerül, az a német sajtótörténet egyik legnagyobb hamisítási botránya. Kummer tucatszámra szállította a kitalált vagy összeollózott sztár-interjúkat. Az egyik legnagyobb botrány -- mondom, mert nyilván sokan emlékeznek például arra az esetre is, amikor a Stern drága pénzért megvette és folytatásokban közölte Hitler naplóját, szintén egy ügyes hamisítványt.

Előre kell bocsátanom, hogy a Süddeutsche Zeitung -- vagy röviden SZ -- Magazin nem azonos a legnagyobb példányszámú minőségi napilappal, a Süddeutsche Zeitunggal. A Magazin szerkesztősége önálló, a színes hetilapot a közös név köti össze az anya-újsággal, és az, hogy péntekenként a napilap mellékleteként jelenik meg. A napilapot persze ennek ellenére igen kellemetlenül érintette, amikor kiderült a dolog, hiszen a Süddeutsche Zeitung joggal büszke oknyomozó újságíróira, és most az a veszély fenyegeti, hogy a Magazin felületessége miatt a napilap tekintélye is meginog. Ezért a napilap adta meg a kegyelemdöfést a Magazinnak, amikor a hétvégi számában két teljes oldalon dokumentálta a hamisított interjúk történetét. Ezután már nem sokáig váratott magára a hétfő esti hír, amely szerint a két főszerkesztőnek távoznia kell a Magazin éléről.

Kár értük, mert éveken át a német újságírás egyik legjobban megírt és legszórakoztatóbb lapját adták az olvasó kezébe. Eredeti témákat, egyéni feldolgozásban adtak közzé. A magazin koncepciója az volt, hogy gyakran a valóság és a szatíra határán egyensúlyozott, olyannyira egyébként, hogy nem riadt vissza a hamisított interjúktól sem, csak éppen a mostani botrány tárgyával ellentétben a szatirikus célzattal gyártott interjúkat legkésőbb a következő számban leleplezték. Az SZ-Magazin ezt kreatív újságírásnak nevezte, és bár nem ez töltötte meg az egész hetilapot, a kreációk többnyire igen jól sikerültek. Ennek most már befellegzett. Az egyik távozó főszerkesztő, Christian Kämmerling -- még elbocsátásának híre előtt -- azt mondta: az volt a mottónk, hogy a határokat feszegessük. Most, hogy azt kérdezik, igaz-e vagy sem, a munkánk nagy része lehetetlenné válik.

A Magazin kreatív újságírásával szemben a most leleplezett szabadúszó, Tom Kummer koncepciós újságírásnak vagy éppen koncepciós művészetnek nevezte, amit művelt, és nem különösebben tagadta, hogy amit csinál, annak több köze van szórakoztatáshoz, mint a valósághoz, hogy az újfajta újságírásban bizonytalan a határ a valóság és a fikció között. Sőt, nyíltan vállalja, hogy radikálisan szakított az "úgynevezett újságírással". Kummer arra hivatkozik, hogy az SZ-magazinnál tudták, hogy így dolgozik, és hagyták is. Hogy ez így van-e, azt nehéz lenne kideríteni. A főszerkesztők utólag bánják, hogy nem ellenőrizték alaposabban az interjúkat. Ha csak egyszer is elkérik a hangfelvételt, kiderült volna, hogy nem is volt interjú. Gyanús jelek pedig voltak bőven. Akadtak olvasók, akik megírták, hogy honnan ollózta össze a szerző a sztárok szájába adott szavakat. Hollywoodban a kollégák látták, hogy Kummer nem jár el a sajtóértekezletekre sem, és azt is tudták, hogy ilyen hosszú interjúkat a sztárok csak nagyon kivételesen adnak. Itt, Németországban többen emlékeztek arra, hogy pályájának elején, más lapoknál Tom Kummer már belebukott a hamisított interjúkba, de az SZ-Magazin főnökei azt hitték, hogy Kummernek benőtt a feje lágya és nem követi el ismét ugyanazt a hibát.

Hát elkövette. A Süddeutsche Zeitung -- a napilap -- pedig a bankjegyekről kölcsönzött szavakkal mért megsemmisítő ítéletet a Süddeutsche Zeitung Magazinra: "Aki interjúkat hamisít vagy hamisított interjúkat szándékosan kinyomtat, az csődbe sodorja a sajtószabadság demokratikus gondolatát".

2000. május