Strukturális cenzúra

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek több mint két éve sajtószabadsági megbízottja is van. Ezt a posztot egy volt német szociáldemokrata parlamenti képviselő, Freimut Duve tölti be. Kis apparátussal Bécsből figyeli, hol kell beavatkozni a sajtószabadság védelmében. Duve a héten Berlinben a német parlament külügyi bizottságában számolt be arról, mit csinál. Ezután újságírókkal beszélgetett, és kihasználtam az alkalmat, hogy megkérdezzem tőle, mi a véleménye a Magyarországon a közszolgálati kuratóriumok körül folyó vitáról.

Freimut Duve

Duve: Ha Magyarországon működik a jogrend és lehetségesek a viták -- és a vita éppen folyik Magyarországon -- akkor ilyen kérdésekben nem kell beavatkoznia egy olyan gyenge hivatalnak, mint az enyém, amelynek 6-7 munkatársa van és 54 ország van rábízva. Ha azonban a helyzet annyira kiéleződik, hogy az az érzésem támad, hogy állami beavatkozás történik a sajtószabadság ellen, akkor bekövetkezhet az a pillanat, hogy partneremhez, a külügyminiszterhez fordulok, ahogy más államoknál is megteszem. Eddig csak figyeltünk. Nemrég adtam át néhány Magyarországgal kapcsolatos dolgot annak a munkatársamnak, aki a balkáni államokkal foglalkozik. Eddig nem láttunk okot a beavatkozásra.

A következő kérdésben felidéztem, hogy a vitában a magyar kormány részéről elhangzott, hogy a BBC kormányzótanácsának az elnökét a miniszterelnök nevezi ki, és Portugáliában is a kormány nevezi ki annak a testületnek a tagjait, amely a közszolgálati televíziót és rádiót felügyeli.

Duve: Nagy-Britanniában a BBC felügyelőtanácsa viszonylag jó, semleges konstrukciót jelent, így a kormány közvetlen beavatkozásának korlátai vannak. De kicsit mulatságos lenne, ha akár Németországból, akár Angliából vagy Franciaországból azt mondanánk, hogy nem létezik olyasmi, hogy a politikai pártok egyáltalán nem avatkoznak be. Ezt nem mondhatjuk, mert tudjuk, hogy az irányító testületek részéről vannak beavatkozások a közszolgálati rádiók és televíziók életébe. Hadd hivatkozzam a saját példámra. Azt hiszem, én voltam az első, aki önként lemondott kuratóriumi tagságáról, amikor 1980-ban parlamenti képviselőnek választottak. Nekem személy szerint az a határozott véleményem, hogy a politikusoknak nincs keresnivalójuk a médiákat felügyelő testületekben. Sajnos, nem sikerült elérnem, hogy a példámat mások is kövessék. Úgy gondolom, hogy a társadalmi csoportoknak, a politikai pártoknak, a szakszervezeteknek, a munkaadóknak is képviseltetniük kell magukat, de olyan formában, hogy média-szakértőket delegálnak, akik az ellenőrző szerepüket már függetlenül látják el. Ez idealistának hangzik, de ebben a kérdésben elég radikális vagyok -- mondja Freimut Duve, majd visszatér a kérdésre, a magyar kormány BBC-s hivatkozására. -- Nem mondhatom egyszerűen azt, hogy a magyar kormány érvelése teljesen hamis, de Nagy-Britanniában vagy Németországban olyan konstrukció működik, hogy egyetlen országnak sem ajánlanám, hogy egyszerűen azt állítsa: azok úgy csinálják, mi pedig most közvetlen kormányzati ellenőrzést csinálunk. Vannak ugyanis alapelvek, és ezekhez Magyarországnak és másoknak is tartaniuk kell magukat.

Ami ezeket az alapelveket illeti, ezeknek a sérelmét az Európa Szervezet 54 tagállama közül Freimut Duve médiamegbízott elsősorban tőlünk keletre és délre tapasztalja. Ukrajnát, Oroszországot, Üzbegisztánt és főképp Szerbiát emlegeti.

Duve: A legdrámaibb a 98 október 20-i belgrádi sajtótörvény. Annak idején vettem a bátorságot, hogy két nappal később ezt a sajtó elleni hadüzenetnek minősítsem -- és az is lett belőle. Lényegében minden egyes független médiumot bepereltek, és a becsületsértésért kiszabott büntetések százezer dollárnál kezdődnek. Egyedül az ennek a törvénynek az alapján kiszabott, bár még be nem hajtott büntetések összege 30 millió dollár körül mozog. Vagyis: a jugoszláv állam állandóan megpróbálja mesterséges büntetésekkel nyomás alá helyezni valamelyik médiumot. Ez a helyzet Ukrajnában is, ezt nyilvánosan bíráltuk, és más országokban is. Mindig kettős hatást érnek el: egyrészt az állam megpróbál még egy kis pénzhez jutni, de mindenekelőtt megpróbálja elhallgattatni az újságot vagy az adóállomást. Mégpedig nemcsak azt, amelyikről szó van, hanem a többit is megfélemlítik.

Az Európa Szervezet médiamegbízottjának a szakkifejezése erre a jelenségre: strukturális cenzúra.

Duve: Ez azt jelenti, hogy minden olyan eszközzel kísérleteznek, amely a poszt-szocialista világban rendelkezésre áll. Még lehet ellenőrizni a szerkesztőségek irodabérleti díját, a nyomdáknak adott megbízásokat, a rendőrség időnként ellátogathat a szerkesztőségekbe. Ha a jogrend nem teljesen megbízható, ha a bírák nem teljesen függetlenek, akkor ezek olyan beavatkozási formák, amelyek a cenzúrához hasonlóan hatnak. Különösen a becsületsértési pereket bíráljuk

-- mondja Freimut Duve, utalva a már említett belgrádi példára. De Ukrajna is alkalmas példa erre a gyakorlatra, főleg a pár nappal ezelőtti bányaszerencsétlenség után.

Duve: Ha drámai dolgokra -- vegyük például a bányákat -- az újságírók azért nem hívják fel a figyelmet, mert nem akarják, hogy becsületsértésért beperelje őket a gazdasági miniszter, akkor nem születnek meg az újságcikkek, és elmarad a sajtó hozzájárulása az ország stabilizálásához és reformképességéhez. Pedig napjainkban ebben látom az újságírás fontos szerepét, amely túlmutat a 19. századi szellemi hagyományokon. Időközben a kritikus újságírásnak fontos szerepe van a műszaki, gazdasági és környezetvédelmi döntésekben is.

A sajtóbeszélgetés a hét közepén zajlott, azóta olvastam, hogy Latin-Amerikában sem éppen könnyű az újságírók dolga. Szinte hihetetlen, de Kolumbiában 1977 óta 170 újságírót öltek meg. Kolumbia egyik legbefolyásosabb napilapjának, az El Tiemponak a főszerkesztője a múlt héten utazott külföldre, mert egy gerillavezér halálosan megfenyegette. A főszerkesztőt egyszer már majdnem egy évig fogva tartották. Európában ritkábban ölnek újságírót, de az Európa Szervezet médiamegbízottja e szavakat is kiejti: "cenzúra gyilkossággal".

Duve: ... Ez nem az állam, de sajnos, ha nem is gyakran, de túl sokszor fordul elő, hogy újságírókat megölnek. Néhány éve Írországban egy újságírónőt lőttek le, aki a maffia ügyeit kutatta. Ez cenzúra gyilkossággal, és mindig az a célja, hogy ne csak egy újságírót tegyenek ártalmatlanná, hanem a többieket is elrettentsék attól, hogy tovább kutassanak.

Lehet, hogy egy újságírót éppen az Európa Szervezet mentett meg. Duve arról számolt be, hogy viszonylag korán közbenjárt Moszkvában a Csecsenföldön elrabolt orosz riporter, Babickij ügyében. Ez azonban nem elég. Az Európa Szervezet médiamegbízottja aggódva figyeli az orosz sajtó állapotát.

Duve: Oroszországban egyre nagyobb problémát okoz, hogy az újságírókkal kapcsolatban fokozódik az áruló-szindróma. Ha az újságíró beszámol valamiről, például egy olyan környezetvédelmi vagy iparpolitikai döntésről, amely nem egészen helyes, akkor egyre könnyebben megesik, főleg vidéken, hogy olyan valakinek tekintik, aki a külföldnek dolgozik. A légkörnek ez a romlása azért baj, mert a glasznoszty és Gorbacsov idejében óriási mértékben gazdagodott az orosz média -- Oroszországban több mint ezer tévéállomás van. Ezért kell figyelmeztetnünk Oroszországot, hogy az utóbbi tíz év hatalmas, szinte szellemi forradalmát most az a veszély fenyegeti, hogy befagy.

2000. március