A Postbank és a sajtó

Korlátozhatja-e egy bank, történetesen a német postabank a sajtószabadságot? Miután a német sajtóban rövid vita folyt a dologról, a válasz az lett, hogy nem, és a Postbank visszakozott, újra megnyitotta a jobbszélen tanyázó hetilap, a berlini Junge Freiheit számláját. A Postbank eredetileg arra hivatkozott, hogy szélsőséges szervezetek számláját nem vezeti. Csakhogy a szélsőjobboldali lap védelmében olyanok is szót emeltek, akiktől első pillantásra ezt talán nem várná az ember. A Junge Freiheit mellett kiálló múltheti fizetett hirdetés aláírói között jó néhány ismert konzervatív mellett ott volt például az egyik legnagyobb hírmagazin, a jobboldalinak nem mondható Focus főszerkesztője, Helmut Markwort is. A gyakran idézett voltaire-i mondással egybehangzóan Markwort azt mondta, hogy nem ért egyet a Junge Freiheit véleményével, de neki az a véleménye, hogy a lap képviselhesse a saját véleményét. A berlini Tagesspiegel rövid kommentárja arról értekezett, hogy ha egy bank politikai szempontok alapján válogathatja meg az ügyfeleit, akkor sokan veszélybe kerülhetnek, jobb- és baloldalon egyaránt. Ha a Junge Freiheit náci lap lenne, akkor be kellene tiltani, de mivel legálisan működik - annak a határán, ami még éppen megengedhető -, rá is érvényes a sajtószabadság - írta a liberális Tagesspiegel. A Postbank végül is arra hivatkozva változtatta meg az álláspontját, hogy még egyszer megnézte az alkotmányvédelmi hivatal jelentését, és megállapította, hogy a Junge Freiheit szerepel ugyan, de nem túl részletesen. Más kérdés, hogy a Postbank felmondta az NPD számláját is, azét az újfasiszta pártét, amelynek betiltását éppen a héten kérte a kormány. A Postbank nyilvánosságra hozta, hogy szélsőbaloldali szervezetek számláját sem vezeti. A bank üzleti szempontból nem tartja érdektelennek a szélsőséges szervezetek számláit, de feltehetőleg attól tart, hogy ha ilyen számlákat vezet, akkor elveszít más, fontos ügyfeleket.

2001. február