Veteránok

Egy német veterán több mint 70 éves. Míg az amerikaiaknak vannak vietnami veteránjaik, a franciáknak algériai veteránjaik, és az angol királynő alattvalói is szenvedhettek háborús sérülést az utóbbi évtizedekben - a németek legutóbbi háborúja, ugye, mondanom sem kell, 1945-ben ért véget. A Wehrmacht katonái közül ma már kevesen vannak életben, ma már nem vált ki országos érdeklődést, mi történik velük.

Ez persze nem mindig volt így. A háború utáni évtizedekben nemcsak szociális, hanem politikai kérdés is volt a náci hadsereg katonáinak sorsa. Nem véletlen, hogy a velük foglalkozó szervezetek többségét még ma is több-kevesebb szélsőjobboldali gyanú lengi körül. Aki a Wehrmacht egyenruhájában harcolt, arról nem mindig volt könnyű eldönteni, hogy a háború áldozataként segítséget - vagy Hitler kiszolgálójaként büntetést érdemelt-e. A kínos tévedéseket nem lehetett teljesen kizárni. A 90-es évek elején például egy német közszolgálati tévémagazin kiderítette, hogy szabályos német nyugdíjat folyósítanak Lettországban élő volt SS-tiszteknek. Sőt, még az is előfordult a Szövetségi Köztársaságban, hogy kifejezetten háborús bűnösöknek fizettek nyugdíjat, és ha az illető bíróság elé nem került - vagy nyomozó újságírók le nem leplezték - akkor ennek semmi akadálya sem volt. A törvény lazaságai miatt egyetlen háborús sebesülés elég volt ahhoz, hogy valakit háborús áldozatnak minősítsenek. Háborús bűnök elkövetése a törvény szerint nem kizáró ok. Pedig a történet másképp kezdődött. 45 után néhány évig a szövetséges megszálló hatalmak nem engedélyezték, hogy német katonák szociális juttatásokat kapjanak, és ezt a tilalmat csak 49-ben oldották föl. Attól fogva a németeken múlott, kinek mennyit fizetnek.

Ami a mai vagy még inkább a jövendő helyzetet illeti, most a véletlenek kellemetlen egybeesése okoz zavart. A német hadseregnek évek óta takarékoskodnia kell. Azért is, mert általában is le kell építeni az állami költségvetés hiányát, és azért is, mert már nincs szükség akkora és olyan hadseregre, mint akkor, amikor még a NATO és a Varsói Szerződés határán nézett egymással farkasszemet a kelet- és a nyugatnémet hadsereg. A mostani tervek szerint a takarékosság áldozataivá válhatnak a hadiözvegyek is. Előkészületben van ugyanis a katonák ellátásáról szóló törvény módosítása. A törvénynek persze azok a fontos részei, amelyek olyan, sok katonát érintő ügyeket szabályoznak, mint például a szolgálatteljesítés közben bekövetkezett balesetek következményei. De a törvényben szerepel a hadiözvegyek ellátása is. Talán nem tévedünk, ha arra gondolunk, hogy itt az ösztökélhette takarékosságra a minisztériumi hivatalnokokat, hogy Németországnak ma már nem túl sok hadiözvegyről kell gondoskodnia. Csakhogy miközben a bürokrácia malmai szép lassan őröltek, a világpolitika közbeszólt. Német katonák megint fegyverrel vonulnak külföldre: békét őriznek a Balkánon, és újabban csatlakoznak az afganisztáni háborúhoz is. Csak véletlen egybeesés, de a hivatásos katonák érdekvédelmi szervezete mégis joggal ostorozza a törvényhozókat: pont akkor kurtítanák meg a hadiözvegyek ellátását, amikor - több mint félévszázad elteltével - ismét előfordulhat, hogy német katonák harc közben lelik halálukat.

2001. december