Fekete sors Brandenburgban

Tolószékben ül, és hihetetlen önuralomról tesz tanúbizonyságot. Öt év elteltével visszatért a tett helyszínére. A helyszín a Berlintől délre fekvő kisváros, Mahlow, ahol öt évvel ezelőtt bőrfejűek megtámadták és nyomorékká tették a jamaikai származású, fekete bőrű brit állampolgárt. Noël Martin alvállalkozóként dolgozott egy építkezésen, amikor utolérte az a sors, amely Brandenburgban és más keletnémet tartományokban nem mondható éppen szokatlannak: a bőrszíne miatt üldözőbe vették, és az autós üldözésnek az lett a vége, hogy többkilós követ dobtak a kocsijára, az autó fának rohant, és ezzel a fekete férfi addigi élete egy csapásra véget ért. Azóta nyaktól lefelé béna, állandó ápolásra és kíséretre szorul.

Ez eddig - mint mondtam - nem szokatlan Brandenburg tartományban, amely az élmezőnyben foglal helyet a szélsőjobboldali támadások németországi statisztikájában, és ebben a statisztikában súlyos, sőt halálos végű támadások is szerepelnek. Ami nem mindennapos, az az, hogy Noël Martin visszatért Birmingham-ből Mahlow-ba, azzal a kinyilvánított céllal, hogy beszélgessen az ottani fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal, és a szó szoros értelmében az élére álljon egy kampánynak, amely a rasszista erőszak értelmetlenségéről próbálná meggyőzni azokat, akik erre rászorulnak. Tolókocsijában ott haladt az egyik hétvégi menet élén, amikor a három irányból induló tüntetők Mahlow-ban találkoztak. Mellesleg találkoztak néhány bőrfejűvel is, akik közül az egyik a tüntetés peremén hangosan kinyilvánította meggyőződését, amely szerint egy idiótának csinálják itt a cirkuszt. A többség - ha nem is az elsöprő többség - véleménye Mahlow-ban más volt. A tízezer lakosú kisvárosból két és félezren mentek el tüntetni a rasszizmus ellen. A tartományi kormány és a városi polgármester bocsánatot kért, és oly sok szép szó hangzott el, hogy Noël Martin azt mondta: ha mindez öt évvel korábban hangzott volna el, akkor ő most nem tolószékben ülne. Lesz Brandenburgban Noël Martin-alapítvány is, amely lehetővé teszi, hogy az ottani fiatalok megismerkedjenek más bőrszínű és kultúrájú emberekkel.

Noël Martin, amikor a tartományi miniszterelnökkel, Manfred Stolpéval találkozott, azt mondta, hogy előző életéből jól emlékszik a helyzetre, tudja, hogy a volt NDK-ban sokan munkanélküliek és bizonytalanok. De azért ez nem ok arra, hogy agyonüssenek másokat. Ő maga nem érez gyűlöletet, csak azt szeretné, ha az újnácik megfizetnének a bűneikért. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a két tettes nyolc- és ötévi börtönt kapott, súlyos testi sértésért és a közúti közlekedés veszélyeztetéséért. Egyikük jó magaviseletére való tekintettel tavalyelőtt már szabadult, a másik még nem, és neki korábbi büntetéseit is le kell ülnie. Minden jó szándéka ellenére Noël Martin szomorúan azt állapította meg: Mahlow-ban nem sok változott. Kérdés, hogy a következő napokban, ha tolószékében és a biztonságára ügyelő testőrei körében végigjár néhány iskolát, meg tud-e változtatni valamit. Az előjelek nem túl biztatóak. A merénylet helyszínén, annál a bizonyos útmenti fánál, ahová Noël Martin a hét végén tolószékében visszatért, néhány napja kis emlékmű áll. De még az sincs biztonságban: eleve úgy építették, hogy erős fémszerkezet védi.

2001. június