Papírházasság

Ha valaki történetesen teniszcsillag, üzletember és gazdag, akkor nem árt vigyáznia. Boris Becker tehát, amikor 1993-ban elvette Barbarát, előrelátóan házassági szerződést kötött. Boris és Barbara aláírta, hogy ha netán elválnának, akkor Barbarának be kell érnie ötmillió márkával, és nem követelhet további tartásdíjat. Mit tesz Isten, Németország népszerű álompárja, a vörös, kékszemű Boris és a fekete hajú, fekete bőrű Barbara tavaly év végén mindenki meglepetésére elvált.

A meglepetésből kijutott Borisnak is. Kiderült, hogy a házassági szerződés nem sokat ér, mert Barbara amerikai állampolgár. Münchenből egyenesen Floridába ment a gyerekekkel, ott perelte be Borist, és nagyon úgy nézett ki, hogy amerikai bíróság előtt nem kötelező a német házassági szerződés. Boris és Barbara ezért végül peren kívüli egyezséget kötött, és ezt Borisnak állítólag 30 millió márkája bánta, a szerződésben kikötött ötmillió helyett. Meg is jelent az egyik újságban egy berlini családjogász magyarázata, amely szerint vegyes házasságoknál olyan házassági szerződést ajánlatos kötni, amely a külföldi jognak is megfelel. Ennek már csak azért sincs akadálya, mert a házassági szerződésbe a felek bármit belevehetnek. A ritka kivételek közé tartozik, hogy nem lehet kikötni "tartásdíjat" arra az időre, amikor maga a házasság éppen fennáll, a válás után pedig nem lehet megfosztani a gyerekeket a nekik járó tartásdíj törvényes minimumától. De azt például írásba lehet foglalni, hogy a szerződő felek miképpen teljesítik az ágyban házastársi kötelezettségüket. Legtöbbször persze nem ilyesmiért ugrasztják a közjegyzőt, hanem a pénz miatt. Amiből aztán az is következhet, hogy nemcsak egy jó házassággal, hanem egy jó válással is meg lehet gazdagodni. Hála az előrelátó szerződésnek, Verona Feldbusch, egy volt német szépségkirálynő és a kereskedelmi tévék egyik legszörnyűbben beszélő műsorvezetője 1996-ban mindössze négyhetes házasság után félmillió márkás lelépéssel vált el Dieter Bohlentől, a Modern Talking egyik felétől.

A probléma azonban nem korlátozódik a szépekre és gazdagokra. Németországban minden harmadik, sőt, nagyvárosokban minden második házasság válással végződik. Közjegyzők és ügyvédek tehát azzal ajánlják magukat, hogy idejében és jutányosan házassági szerződést készítenek. Vannak ugyanis olyan esetek, amelyekben a polgári törvénykönyv általános szabályai nem bizonyulnak jó megoldásnak. Például, ha az egyik házastárs vállalkozó. Az általános szabály az, hogy a házasság idején elért vagyongyarapodás alapjában közös. Váláskor tehát meg kellene osztani a cég vagyonnövekedésének értékét is - ez azonban gyakran csak akkor fizethető ki pénzben, ha a vállalkozást eladják. Az idejében megkötött házassági szerződés elkerülhetővé teszi az ilyen megpróbáltatást.

További speciális esetekben sem szűkölködik a német ügyvédek példatára. A kétkeresős, gyermektelen pároknak azt ajánlják, hogy megosztott vagyonra szerződjenek. Mi értelme lenne osztozkodni, sőt, tartásdíjat megítélni olyanoknál, akik az esküvő előtt is biztosan megállnak a lábukon, és a válás után is eltartják magukat? A szerződést azonban célszerű úgy megkötni, hogy ha mégis lesz gyerek, akkor automatikusan életbe lép az általános szabály, nehogy a gyerekek húzzák a rövidebbet, vagy nehogy rosszul járjon az a házastárs - többnyire a feleség -, aki lemondott kereső foglalkozásáról a gyereknevelés miatt.

Házassági szerződést bármikor, tehát a házasság közben is lehet kötni. Szakértők azonban úgy látják: ilyenkor már nehezebb, mert vajon ki menne bele engedményekbe, ha nem kap érte ellenszolgáltatást. Amit úgy is érthetünk, hogy a kiszolgáltatottabb fél - többnyire a feleség -esetleg annak fejében köt szerződést és mond le törvényes jussáról, hogy a szerződéskötés után bekötik a fejét. Ha így van is, utólag sajnos nem lehet reklamálni. Több németországi bírósági ítélet támasztja alá, hogy a házassági szerződést akkor is be kell tartani, ha ezáltal valamelyik félre - többnyire a feleségre - olyan terhek hárulnak, hogy akár szociális gondozásra szorul, netán nincs miből eltartania a gyerekeket.

Furcsa helyzetek adódhatnak a nyugdíjjogosultság körül is. Akik az alapesetnek számító vagyonjogi konstrukcióban élnek, azoknál nemcsak a megszerzett javakat osztják ketté, hanem a várható nyugdíjjogosultságot is. Hogyan fordulhat ez a fonákjára? Példa: a férj ingatlanai bérbeadásából vagy vállalkozása jövedelméből él. Ez öregkorára is biztos megélhetés, de nem jár utána nyugdíj. A feleség ápolónő, és nem túl magas fizetése után levonják tőle a nyugdíjjárulékot. Válás esetén, mivel a férj nem nyugdíjjogosult, az ápolónő szerény nyugdíjának a fele a férjet illetné, ha nem szerződnének másképp. Jogi szakértők jó néhány példával tudják igazolni, hogy a hagyományos, háziasszony-szerepre épülő házasság már nem egyeduralkodó, és ennek megfelelően a házasságok is sokfélébbek annál, semhogy a polgári törvénykönyv minden házasságot kielégítően szabályozzon.

De legjobb, ha elfelejthetünk minden jogi finomságot. Amíg a házasság jól működik, addig a házassági szerződés nem egyéb, mint egy elfelejtett papír valamelyik fiókban.

2001. június