Hajléktalanok és lakástalanok

A kettő Németországban nem ugyanaz, legfeljebb annyiban hasonlítanak egymásra, hogy egyik csoport tagjai sem kényszerülnek a szabad ég alatt csövezni a hideg téli éjszakákon. A lakástalan nem igazi hajléktalan. Németországban, ahol időnként rá kell csodálkoznunk, mennyire sűrű szövésű még mindig a sokat emlegetett szociális háló, pusztán jelentkeznie kell az önkormányzatnál annak, akinek nincs lakása. Ettől lakást nem feltétlenül kap, de valamilyen fedelet a feje fölé mindenképpen. Erre törvény kötelezi az államot. A hajléktalanság ellen a legjobb védekezés a megelőzés. Ez persze ott kezdődik, hogy az általános szabályok szerint a szerény jövedelműek eleve jogosultak lakbérpótlékra, vagyis normális esetben az emberek túlnyomó többsége valamilyen szerény lakást mindenképpen fenn tud tartani, igénybe véve azt, hogy az önkormányzat hozzájárul a lakbérhez. Ha valakit az a veszély fenyeget, hogy semmiképp sem tudja fenntartani a lakását, akkor tanácsadó és családsegítő szolgálatokhoz fordulhat. Ennek is tulajdonítható, hogy a három és fél milliós Berlinben a legutóbbi hivatalos adatok szerint csak hat és félezer nyilvántartott lakásnélküli él. Őket az önkormányzat átmeneti szállásokon helyezi el. Még az is megesik, hogy panziókat bérelnek - persze, ezeken a helyeken nem turistákkal vegyesen laknak a lakástalanok, hanem az egész panzió szociális intézménnyé alakul.

Mindebből következik, hogy a szó szoros értelmében vett hajléktalan viszonylag kevés van Berlinben. A nyilván nem tartott, segélyt nem kérő igazi csövesek számát 2 és 4 ezer közé becsülik. Egész Németországban 20-30 ezer között lehetnek. Ők azok, akikre a téli hideg napokon és éjszakákon gondolni kell. Berlinben az éjszakai szállások, melegedőhelyek fenntartásában az önkormányzatok mellett igen nagy szerepet vállalnak az egyházak. Talán furcsán hangzik, de a többnyire templomokban berendezett éjszakai melegedők a "Nachtcafé" - éjszakai kávéház névre hallgatnak. Az adományokból és az egy-egy templom körül csoportosuló önkéntesek erejéből annyira futja, hogy hetente néhány éjszaka tartanak nyitva, tehát a tucatnyi templom német alapossággal megszervezett menetrend szerint váltja egymást az ügyeletben. A "Nachtcafé"-kban tényleg van kávé, tea és egy kis ennivaló, már csak azért is, mert a hajléktalanok közül sokan nem tudnak aludni éjszaka. Aki viszont szeretne, az polifoam matracokon lefeküdhet a templomokban.

A hajléktalanoknak szóló ajánlatok különböző szintűek. Természetesen, ha valaki részeg vagy ha háziállatot tart - és Berlinben láthatólag sok hajléktalannak van kutyája - akkor kevesebb helyre jut be, de mindenképpen akadnak olyan helyek is, ahová bárki behúzódhat. November elseje óta a hajléktalanok ismertebb helyeit körbejárja a Kältebus, mondhatjuk így is: a fagybusz, és összeszedi a rászorulókat. Az önkormányzattól és az evangélikus egyház diakóniai szolgálatától is azt tudtam meg, hogy Berlinben mindig több az éjjeli szállás, mint amennyien jelentkeznek.

Annak, hogy Berlinben viszonylag kedvező a helyzet, az is az oka, hogy a fővárosban túlkínálat van lakásból. Vagyis, sokkal kisebb az esély arra, hogy valaki nem talál alacsony bérű, szerény lakást. Sokkal rosszabbak a viszonyok például Münchenben, ahol hihetetlen lakáshiány van, és ahol még a diákok egy részét is csak konténerekben tudják elhelyezni. De a már említett törvény ott is érvényes: a nyilvántartott lakástalanokat el kell helyezni. Legföljebb be kell érniük egy konténerrel.

2001. november