Christopher Street Day

Szivárványszínű zászló lengett a múlt héten a berlini városháza előtt. Ez megtörténhetett volna korábban is, hiszen nem ez volt az első eset, hogy Berlinben nagy felvonulással ünnepelték a homoszexuálisok nemzetközi napját, a Christopher Street Day-t. De a homoszexuálisok lobogóját az eddigi, konzervatív polgármester nem engedte felhúzni, az idén viszont pár nappal a felvonulás előtt, egy átmeneti tartományi kormány élén, a szociáldemokrata Klaus Wowereit lett a kormányzó polgármester. Wowereit azzal vált hetek alatt helyi politikusból országosan ismert emberré, hogy a miniszterelnök-jelölése előtti percekben pártjának kongresszusi küldöttei előtt kimondta az azóta szállóigévé nemesedett mondatot: "Meleg vagyok, és ez így is van jól". Úgyhogy pár nappal később már nem volt akadálya a szivárványszínű zászlónak. Legalábbis a berlini tartományi kormány épülete előtt. Mert akadt kerületi városháza, ahol konzervatív többségű a képviselőtestület, és ott csak egyes képviselők lógathatták ki magán-akcióként a zászlót egyik-másik ablakból. Az idei Christopher Street Day sikerét ez nem befolyásolta. Sőt, az idén először a szövetségi parlament elnöke is szólt az egybegyűltekhez. A három és fél milliós Berlinben félmillióan vonultak végig a belvároson, igen vidám, és mitagadás, nem kifejezetten konzervatív ízlés szerinti jelmezekben - vagy éppen jelmeztelenül.

Mindjárt a menet élén haladt a meleg és leszbikus rendőrök szervezetének kocsija. A platón üldögélő egyenruhás rendőrnél érdeklődtem, milyen a melegek helyzete a rendőrségnél.

Itt nagyobbak a problémák, mert a rendőrség nagyon konzervatív, és nem túlságosan fogadnak el minket. De végül is ez egy folyamat, és lassan javul a helyzet. Már nem kell félnünk, de még mindig sok kolléga van, aki nem meri nyilvánosan vállalni, hogy meleg vagy leszbikus.

Egy most általános érvényű kérdés: a meleg rendőrnek nyilván tudnia kell, hogy a nem rendőr melegeket megvédik-e a nem meleg rendőrök, hiszen a homoszexuálisok manapság is támadásoknak vannak kitéve.

Mostanában már megvédik őket. Időközben új irányelvek érvényesek és erőteljesebb a felvilágosítás is a rendőrségnél. Az egyes rendőrök gondolhatnak, amit akarnak, de ma már az a helyzet, hogy a melegeket alig éri hátrányos megkülönböztetés.

Talán a felvételről is hallatszik, hogy a hangulat már délután a tetőfokára hágott. Egyenruhás és láthatólag komoly rendőrünk vajon egyetért-e azzal, hogy a felvonuláson ennyire sok a szex?

Nem feltétlenül. A tulajdonképpeni célunk politikai. Vagy legalábbis eleinte az volt. Ma inkább arról van szó, hogy mindenki fogadjon el minket, az - idézőjelben szólva - "normális" lakosság is. Az a lényeg, hogy egyre hétköznapibbá váljon a dolog, és ehhez egy kis show is hozzátartozik. Nem biztos, hogy előnyös, de hozzátartozik.

Ami a normalitást illeti, a menetben valamivel később fiatal párral - illetve ezúttal igazán pontosnak kell lennem - férfival és nővel találkozom, a férfi karján kicsi gyerek. Önök ugye nem melegként vagy leszbikusként vonulnak fel? - érdeklődöm tapintatosan, és ezt már csak azért is szükségesnek érzem, mert éppen a napokban hallottam a tévében, hogy Németországban másfélmillió gyereket nevelnek melegek vagy leszbikusok. De ezúttal nem erről van szó.

Tulajdonképpen nézelődni jöttünk. Voltam már korábban is, itt mindig történik valami, olyan vidám az egész.

És mit gondol a kormányzó polgármester megnyilatkozásáról, a homoszexuálisok egyenjogúságáról - kérdezem, és válaszként azt a mondatot hallom, amely az első porosz királytól, Nagy Frigyestől származik, és a porosz tolerancia ismert jelszava:

Mindenki a maga módján legyen boldog

Következő interjúalanyunk egy fiatal szőke lány, és az immár megszokott biztonsági kérdés után megtudjuk, hogy barátnőivel együtt leszbikusként van jelen.

Elsősorban szórakozni jöttünk.

De hát ez egy politikai tüntetés. Vagy nincs semmi követelésük, semmi problémájuk?

Tulajdonképpen nincs

A gondtalanság egyik magyarázata az lehet, hogy a lányok Nürnbergből jöttek Berlinbe, és a nagyvárosokban kevesebb gondjuk van a homoszexuálisoknak, mint kisvárosban vagy falun. És mit gondolnak arról, hogy Klaus Wowereit a nyilvánosság elé állt magánéletének titkával?

Nagyon jó volt, hogy megtette, mert ettől másoknak is megjön a bátorságuk, hogy ki merjenek menni az utcára.

Lassan a hosszú menet végére érünk. Több párt is saját kocsival vonult föl, képviseltette magát a melegek és leszbikusok ökumenikus keresztény munkaközössége is, és végül fölbukkan a demokratikus szocialisták, a PDS kocsija. A PDS a volt NDK állampárt utóda, mostanában próbál szakítani a honeckeri örökséggel és megérkezni a német demokráciába. Miközben az egyik fiú orra alá dugom a mikrofont, a mellette ülő lány feltűnés nélkül cukorkát csempész a zakóm zsebébe. Amikor később megnézem, a csomagoláson ez olvasható: "PDS - In aller Munde". Ami azt jelenti, hogy mindenki a PDS-ről beszél, de a bonmot a bonbonon sokat sejtetően kétértelmű, bár lehet, hogy csak az alkalom miatt. Úgy is érthetjük, hogy: "minden szájban benne van". A fiú, aki természetesen nyíltan vállalja, hogy meleg és szocialista, gyors agitációval ismerteti a politikai mondanivalót:

A baloldal mindig azért harcolt, hogy a melegek és leszbikusok egyenjogúak legyenek, ennyiben ez ősi baloldali ügy. A konzervatívok pedig mindig megakadályozták a melegek és leszbikusok egyenjogúságát.

A pártok közötti ilyen különbségről még lesz szó. A melegek és leszbikusok egyenjogúságát pedig az is jelzi, hogy a karneváli jellegű felvonuláson jó néhány ismert cég is megjelent szponzorként. Gyorsétterem, kávé, ital, cigaretta, a berlini közlekedési vállalat, és mások. Az egyik ismert cigarettamárka kocsijáról, az alkalomhoz illő ötlettel, olyan sípot osztogattak, amelynek tényleg fütyülő formája volt. Amikor utólag megkérdeztem a cigarettamárka reklámmenedzserét, Petra Dorindorffot, így magyarázta el, hogy miért vettek részt a rendezvényen:

Egyszerűen úgy gondoljuk, hogy ez nagyon vonzó rendezvény. Szokatlan rendezvény, sok szórakozással. Célja a nyitottság és a tolerancia, és ez megfelel azoknak a tematikus súlypontoknak, amelyek a mi márkánkat jellemzik

- mondja menedzsernyelven a márkamenedzser.

És azért áll közel a céghez, mert vidám és nyitott, vagy azért, mert homoszexuális?

Nem csak azért. Inkább fordítva mondanám: az, hogy homoszexuális rendezvényről van szó, nem akadály a számunkra.

- mondja a márkamenedzser, magyarázatul hozzátéve, hogy az ő célcsoportjukba minden 18 éven felüli dohányos beletartozik, tehát értelemszerűen a melegek és leszbikusok is.

A berlini Christopher Street Day parádé és Klaus Wowereit kormányzó polgármester megnyilatkozása után nem mulaszthattuk el, hogy komoly politikust is megkérdezzünk. Volker Beck, a Bundestag Zöld parlamenti csoportjának jogi szakértője a legismertebb, de mondhatjuk így is: szinte az egyetlen olyan országos politikus, aki régóta nyíltan vállalja, hogy homoszexuális. Fárasztó parlamenti hét után találkozunk az irodájában. Szabadkozom, nem kell-e az újságíróknak elnézést kérniük, amiért állandóan ügyeletben lévő homoszexuális politikusként mindig neki kell nyilatkoznia.

Beck: Nem kell bocsánatot kérni, de azt kell mondanom, hogy ebből is látszik, mennyire nem vált még megszokottá a dolog, ha a polgármester úr megnyilatkozása ilyen vihart kavar. Akkor lesz majd normalitás, ha egy politikai vagy gazdasági vezető bejelenti, hogy meleg, és utána egy újságíró se kér tőlem interjút.

Itt azért érzek egy kis ellentmondást: miért kell bejelenteni? A szexualitás egyébként is magánügy, valamint a politikusok magánélete nem feltétlenül tartozik a nyilvánosságra. Ha a meleg politikusnak beszélnie kell róla, azzal csak azt erősíti meg, hogy a helyzet még nem normalizálódott. Miért beszéljen róla a homoszexuális, ha a heteroszexuális nem?

Beck: Ha valaki azt mondja: meleg vagyok, tulajdonképpen nem mond mást, mint azt: nem vagyok nős, nincs is barátnőm, hanem barátom van. Ez csak a családi állapot jelzése, amit mások is megadnak. Csak éppen a melegeknél ez vihart kavar. Pedig ezzel semmit sem mondtunk a nemi életünkről.

Vegyünk egy példát. Joschka Fischer külügyminiszter, aki már a negyedik feleségénél tart, nemrég úgy nyilatkozott, hogy hányingere van attól, ahogy a bulvárlapok leskelődnek utána és a felesége után. Ilyesmire gondol a homoszexuális politikus, Volker Beck is?

Beck: Az ilyesmit én is kikérném magamnak. Nem engedem, hogy a sajtó beszámoljon a magánéletemről. Újságíró nem jöhet a lakásomba, fényképész különösen nem. A partneri viszonyom nem tartozik a nyilvánosságra. Az emberek tudhatják, hogy van egy barátom, de hogy hogyan élünk, az magánügy, erre sem a közvélemény, sem a sajtó nem formálhat jogot. Itt egyértelmű határt húzok.

Volker Beck nem ért egyet azzal, hogy vannak politikusok, akik felhasználják a magánéletüket politikai célokra. Mint mondja, ez visszaüthet, és arra a példára hivatkozik, amelyet Schröder kancellár, még tartományi miniszterelnök korában előző, vagyis harmadik feleségével mutatott, és Volker Beck megjegyzi, hogy Schröder nem tanult az akkori nyilvános családi viszályból, és új feleségét is sokat szerepelteti a nyilvánosság előtt. De hát ezt mindenki maga dönti el - jegyzi meg Volker Beck.

Még egy kérdés Klaus Wowereit-ról. Miután bejelentette, hogy meleg, a német konzervatívok majdhogynem megsértődtek. Nem győzték bizonygatni, milyen alaptalan gyanúsítgatás, hogy ők választási kampánytémát csináltak volna a titokból, hiszen a német konzervatívok vannak már olyan felvilágosultak, hogy ez nekik nem ügy. Ezért a maguk részéről azt a gyanújukat szellőztették meg, hogy Wowereit kampányfogásnak szánta a bejelentést.

Beck: Akkor a CDU-nak is meglett volna a lehetősége, hogy ugyanezt csinálja, mert a konzervatívoknak is van egy meleg vezető politikusuk a városban. Ha úgy gondolják, hogy ez olyan jó választási trükk, miért nem teszik meg ők is?

Ha már itt tartunk: jól látjuk-e, hogy vannak különbségek a pártok között. A legtöbb homoszexuális a Zöldeknél van, a legkevesebb a konzervatívoknál. Volker Beck felidézi, hogy a Zöldek kezdettől fogva nyíltan kezelték az ilyesmit, az alapító tagok között is, és már az első politikusaik között is voltak homoszexuálisok.

Beck: Úgy is mondhatjuk, hogy a Zöldek nyitották ki azt az ajtót, amelyen most Wowereit úr átlépett. A szociáldemokraták ezt most kezdik, Wowereit úr a második szociáldemokrata tartományi politikus, és van egy képviselőtársunk a Bundestagban is, aki vállalta magát. A PDS-nél van két leszbikus, viszont a CDU/CSU-nál és az FDP-nél, annak ellenére, hogy sok meleg politikus van, egyik sem veszi a bátorságot, hogy megmondja.

2001. július