Kacajkutatás

Alapjában háromféle ember van a világon: olyan, aki tud számolni és olyan, aki nem.

Ez egy vicc, mégpedig az a vicc, amely különösen a belgáknak tetszik. Ez az egyik első eredménye annak az angol tudományos vizsgálatnak, amelyről szilveszterkor röviden már beszámoltam, miután a német lapok örvendezve közölték: az angolok elismerték, hogy a németeknek mégis jó a humorérzékük. Amihez, ha a belga humor híve lennék, csak annyit fűzhetnék hozzá, hogy - háromféle ember van a világon: olyan, aki mindent elhisz a tudósoknak, meg olyan, aki nem.

A tudós, akiről szó van, Richard Wiseman, hivatásos bűvészként kezdte pályafutását, legalábbis ezt közli magáról az interneten. Talán nem véletlen, hogy mióta pszichológus lett, egyetemi kutatásainak témái közé tartozik a csalás, a hazugság és a természetfölötti jelenségek tanulmányozása, ezen kívül szeret sok embert bevonni a kísérletekbe. A most zajló kutatás célja annak megállapítása, hogy milyen vicceken nevetnek az emberek és miért. Az interneten bárki, bármelyik országból bekapcsolódhat. A képernyőn angol viccek jelennek meg, például ilyenek:

A hal bemegy a kocsmába, a csapos megkérdi, mit kér? A hal azt mondja, vizet.

A képernyő alján be lehet jelölni, mennyire jót nevettünk. Az összesítés alapján az eddigi következtetések nem túl meglepőek, de hát az is a tudományos eredmény, ha megerősítik mindennapi tapasztalatainkat. Például - ha a háromféle ember közül azokhoz tartozunk, akik hisznek az ilyen felmérésekben - immár elkönyvelhetjük, hogy a férfiak az erőszakos és szexista vicceken nevetnek, a nők viszont fogékonyabbak a szójátékokra. Sajnos, az eredmény nemzetközi összehasonlíthatóságát korlátozza, hogy a szóviccek persze angol nyelvűek. Ráadásul, ha lefordítjuk, se lesznek jobbak, mint például ez sem:

Bemegy egy ember a kocsmába, hóna alatt egy darab aszfalttal. Azt mondja a csaposnak: "Kérek egy korsóval, meg egy korsóval az útra."

Az ember nem szívesen szól bele a tudósok dolgába, de lehet, hogy a felmérés pesti viccekkel más eredményt hozott volna. Mindegy, most már kénytelenek vagyunk beérni ezzel a vizsgálati anyaggal. Magyarok nem vagy legalábbis nem sokan vettek részt az internetes akcióban, mi nem szerepelünk a rangsorban, ezért kívülállóként szemlélhetjük, hogy más nagy nemzetek humorérzékére milyen fény vetült. Maguk az angolok - tiszteletre méltó önkritikával - annyit állapítanak meg saját magukról, hogy mintha a "Folytassa" típusú vicceket kedvelnék. Talán emlékeznek még rá: a filmvígjátékként vetített "Folytassa..." sorozat nem éppen rafinált, intellektuális poénjaival igyekezett megnevettetni a közönséget. Most, az interneten közzétett tudományos elemzésben az angol humor jellegzetes példájaként egy olyan szóviccet tesznek közé, amely úgy kezdődik, hogy elmegy valaki az orvoshoz, mert valami zöldség lóg ki a fenekéből. Nem is folytatom. Aminthogy Berlinből jelentkezve azt is hozzá kell fűznöm, hogy ha a legjobbnak kikiáltott viccet a németek találták a legmulatságosabbnak, az nem éppen a németek fejlett humorérzékét mutatja. Hanem talán inkább azt, amit már régóta sejtettünk: a németek igazából a hülye vicceken nevetnek a legjobban.

Valamivel jobb humorérzékről tesznek viszont tanúbizonyságot például a világhálón szörfölő francia kísérleti alanyok, akik ezt a viccet tették az első helyre:

"Ön egy drága ügyvéd. Ha adok 500 dollárt, felel két kérdésemre?"
"Hogyne. Mi a második kérdés?"

A finnek viszont a jelek szerint az iskolás, a mi fogalmaink szerint Móricka-vicceken nevetnek. Náluk ez volt a nyerő:

Új tanárnő érkezik az osztályba, és mindjárt ki szeretné próbálni, amit a pszichológia tanfolyamon tanult. "Aki úgy gondolja magáról, hogy buta, az álljon fel" - mondja, mire a kis Johnny pár pillanat múlva föláll. "Johnny, úgy gondolod magadról, hogy buta vagy?" "Nem, tanító néni, csak olyan rosszul esik nézni, hogy egyedül tetszik állni".

2002. január