A bíró esete a rendőrfelügyelővel

Korábban ilyen címekkel izgalmas olasz társadalmi krimik futottak. Amiről most szó van, az nem olasz, hanem német, és nem krimi, hanem bohózat. Viszont a történetet az élet írta. A helyszín Wiesbaden, a Rajna-parti tartományi főváros, amely egyben a szövetségi bűnügyi rendőrség központjának is helyet ad. Ott dolgozik és egy városszéli zöldövezetben lakik egy fiatal rendőrfelügyelő. Az ő szakmájában természetes, hogy mindent megtesz a közbiztonságért. Családi házának bejárata fölé tehát lámpát szerelt, hogy elriassza, de legalábbis bizonytalanná tegye a betörőket. Azóta áll a bál a csöndes polgári villanegyedben. A 60 wattos izzótól nem tud aludni a szemközti bíró. A lámpa pont bevilágít a hálószobába, és a 42 éves bíró a sok polgári peres ügy után éjszakánként nem tudja nyugodtan nyugovóra hajtani a fejét. Lehúzhatná a redőnyt, de akkor nem szellőzik kellőképpen a szoba. A bíró álmatlanul forgolódik. Mire többhónapos dühöngés után rászánja magát, hogy átmenjen az új szomszédhoz, már olyan hangulatban van, mint az egyszeri sógor, aki elment a kaszát kölcsönkérni.

A rendőrfelügyelő ekkor még barátságos. Kicseréli a hatvanas izzót negyvenesre, de a lavinát már nem tudja megállítani. Nem sokkal később a bíró bepereli a rendőrfelügyelőt: ha nem oltja le a villanyt, ítéljék félmillió márkás bírságra vagy ültessék le fél évre. A bíró kollégái húzódoznak, de nincs mit tenni: egy jogállamban valakinek a fülemüle-pöröket is tárgyalnia kell. Az igazságszolgáltatás gépezete beindul. Szakértőt rendelnek ki, aki megállapítja, hogy tízméteres távolságból a lámpa legfeljebb egy gyertya fényerejével világít be a hálószobába. A tárgyalást vezető bírónő megpróbálja kompromisszummal megmenteni kollégáját a szégyentől. Személyesen járja végig a lámpaboltokat, és végül azt javasolja, hogy a rendőrfelügyelő a bejárat fölött cserélje ki a lámpát olyanra, amely lefelé világít. A városi bíróság elnöke felajánlja, hogy saját zsebéből fizeti ki a párszáz márkás beruházást, de ez a pénz kevés ahhoz, hogy az ügyet le lehessen állítani. A rendőrfelügyelő apja, a ház tulajdonosa, egy volt pilóta a bíróra hárítja a felelősséget. Mi nem veszünk új lámpát, vegyen a bíró sötétítő függönyt.

Félő, hogy a bírón már ez sem segítene. Az élete tönkre van téve, a szomszéd lámpájának kínzó fénye miatt egy ideje a pincében alszik. Megrendült a hite a jogállamban is, mióta az ügyészség visszautasította, hogy testi sértésért vizsgálatot indítson a rendőrfelügyelő ellen. A villany azóta is ég, a legutóbbi tárgyalási napon a felperes bíró még mindig kártérítést, fájdalomdíjat követelt, de az ügy nehéznek bizonyult, a tárgyalást vezető bíró elnapolta a döntést.

2001. július

Miért kerül a bíró a bíróság elé, és hogy kerül a villanykörte a múzeumba? Műsorunkban tavalyelőtt számoltunk be róla, de az ügy azóta is foglalkoztatja a bíróságokat. A legutóbbi ítélet fejenként 1.200 eurós büntetéssel sújtotta a bírót és élettársát, becsületsértés miatt.

Az elsőfokú bíróság még elutasította a bíró panaszát, de másodfokon már - félmillió márkás rendbírság vagy hathavi elzárás terhe mellett - a rendőrt arra ítélták: ne hagyja égve éjszakánként a villanyt a bejárati ajtó fölött. A rendőrfelügyelő erre kicsavarta az addigra már csak 40 wattos izzót, és jótékony célra elárverezte. Akadt is vevő, miután az ügy akkor már országos ismertségre tett szert. A bírót a sajtó egyszerűen csak a lámpás bíró néven emlegeti. Az árverésen elkelt villanykörte egy wiesbadeni múzeumba került.

A rendőrnek és családjának nagyjából 5.000 eurójába került a bírósági lámpa-ügy, ráadásul a szomszédok ferde szemmel néznek rájuk. Különösen azóta, mióta a környéken megszokott barna ablakaikat lecserélték fehérre. Ilyen rendzavarás nem mindennapos ebben a csöndes polgári utcában. Közben a bíró zavartalanul dolgozott a bíróságon, a rá kiírt ügyeket rendben letárgyalta. A helyi lapokban viszont dühös olvasói levelek jelentek meg. A polgárok azt írták, hogy nem szeretnének olyan bíró elé kerülni, aki ennyire eltéveszti a mértéket.

A lámpás bíró pedig a villanykörte kicsavarása után sem tudott nyugodtan aludni. Az zavarta, hogy a gonosz szomszéd attól fogva a konyhájában és az előszobájában égette a villanyt. A bíró úgy gondolta, hogy aki ilyen szörnyűségre képes, az egy jogállamban nem lehet rendőr. A gondolatot tett követte. A bíró hatoldalas bejelentést intézett a szövetségi bűnügyi hivatal elnökéhez. Megírta, hogy a rendőrfelügyelő a jogállam ellensége, ami nem is csoda, hiszen a neve alapján ítélve lengyel származású. Ráadásul több mint 300 törvénysértést követett el, és megfenyegette a bírót, hogy felgyújtja a házát. Az egészből persze - azon kívül, hogy a rendőrt Zboralskinak hívják- egy szó sem volt igaz, és a bíró bíróság elé került. Meg is állapították, hogy megsértette a rendőrfelügyelő becsületét. Az elsőfokú ítélet még friss. Ha a lámpás bíró továbbra is álmatlanul forgolódik, nagyon valószínű, hogy van ideje gondolkozni a fellebbezésen.

2003. február