Turistaparagrafusok

Ha csótányok vannak a szobában -- mínusz tíz százalék. De nem több, mert -- így ítélkezett a bíróság -- aki olyan déli országba utazik, mint Tunézia, annak számolnia kell azzal, hogy a tisztaság nem olyan tökéletes, mint Németországban. A bíróság szerint ahhoz tehát nincs joga a turistának, hogy a csótányok miatt korábban hazautazzon, és visszakérje az utazás árát.

Nemhiába nagy utazó nemzet a német, a német bíróságok elé rengeteg ilyen utazási ügy kerül. Annyira, hogy "frankfurti táblázat" néven segédeszköz is van, és egyre több bíróság ennek alapján számol. Ha nincs kilátás a tengerre: 5 - 10 százalék. Ha több mint négy órát késik a repülő: az aznapra eső díjból 5 százalékot lehet levonni. Ha piszkos a strand: 10 - 20 százalék. És így tovább. Vannak azonban kockázatok, amelyeket vállalni kell. A bíróság például nem tette felelőssé az utazási irodát, amiért ismeretlenek betörtek a szerencsétlen turista által bérelt nyaralóba. Aki tízezer márka értékű ékszert az éjjeliszekrényben tart, pláne, amikor a hotelszobának sincs biztonsági zárja, az is hiába számít kártérítésre. Nem válthatta pénzre a fájdalmát az a turista sem, aki elesett a strand lépcsőjén. Mégpedig azért nem, mert a baleset az utolsó napon esett meg, és a bíró úgy látta: majdnem két hét elteltével a turistának már tudnia kellett, hogy az utolsó lépcső 80 centire van a földtől. Nem hatotta meg a bíróságot az az utazó sem, aki megszakította atlanti hajóútját. Az alperes indoklása: a hajó viharba került, és neki ettől halálfélelme támadt. A bíróság indoklása: előre tudni lehetett volna, hogy az Atlanti-óceán északi felében viszontagságos az időjárás. Azért viszont jár a kártérítés, mégpedig 15 százalék, ha az utazási iroda a beígért tisztességes repülőgép helyett egy olcsó légitársaság húszéves gépére ülteti az utasokat. Még akkor is, ha a géppel egyébként nincs különösebb baj. A bíróságok indokolt esetben azt is kiszámolják, milyen veszteség éri az utazót, ha nem kap meg valamilyen szolgáltatást, például elmarad a búvároktatás. A kártérítés alapja ilyenkor az, hogy a turista fölöslegesen tölti az idejét, amit másra szeretett volna fordítani. A fájdalomdíj kiszámításához ilyenkor például azt vehetik figyelembe, hogy mennyi pénzt keresett volna, ha ez alatt az idő alatt inkább dolgozik. Amire szüksége is lehet, hiszen meg kell keresnie a pénzt, amiből a legközelebbi, immár teljes élvezetet nyújtó nyaralását kifizeti.

1999. szeptember