Beautycheck

Számítógéppel manapság már szinte mindent lehet csinálni. Még szépségkirálynőt is. Az igazi szépségkirálynőre nézve ez sajnos szomorú, mert a mesterséges vetélytárs sokkal szebb, mint az igazi. De hát a tudományért valakinek áldozatokat is kell hoznia.

A tudományos vizsgálatot a regensburgi egyetem pszichológiai tanszéke végezte, azzal a céllal, hogy közelebb jussunk a szépség titkához. Ezt a titkot sokan, régóta kutatják, de csak nemrég áll rendelkezésünkre a morphing, az a számítógépes eljárás, amelynek a hatékonyságát a videoklipek és a reklámok szorgalmas nézői nyilván ismerik. Arról az eljárásról van szó, amelynek segítségével arcokat lehet minden átmenet nélkül, kiváló minőségben egymásra úsztatni, átváltoztatni, cserélni. Kitartó munkával és nem csekély technikai előkészületekkel a regensburgi pszichológusoknak sikerül előállítaniuk azokat a szép, csúnya és átlagos arcokat, amelyekkel közvéleménykutatást végezhettek - és igen meglepő eredményekre jutottak.

Az átlagemberek, akiket egy regensburgi üzletközpontban szembesítettek a fotókkal, az igazi, élő, és egyébként többnyire nem is csúnya embereket rendre csúnyábbnak találták, mint azokat az arcokat, amelyeket a kutatók tökéletesítettek, átlagosan szép arcok kitartó számítógépes keresztezésével. Hasonlóképpen jártak a kutatók egy modell-ügynökség szakértőivel. Alig volt élő ember, akit alkalmasnak találtak a feladatra. Modellnek majdnem csupa olyan lányt és fiút válogattak ki, aki nem is létezik. A kutatók kénytelenek voltak megállapítani: manapság az igazi szépség olyasmi, amit élő ember nem tud elérni. A mai átlagember szépségideálja a reklámokban, a tévében, a színes folyóiratokban látható arcokból alakul ki, olyan arcokból, amelyeket szinte a felismerhetetlenségig átalakítottak - mellesleg hasonló számítógépes módszerekkel, mint a kutatók a kísérletben.

Így járt az idei Miss Germany is. A német szépségkirálynőt és udvarhölgyeit úgy fényképezték le, ahogy a többi kísérleti alanyt: hátul összefogott hajjal, magas nyakú fehér trikóban, kikészítetlen arccal. A vásárlás közben leszólított bajorok körében ezek az arcok igen mérsékelt tetszést arattak - annál több pontot kaptak azok az arcok, amelyeket a szépségkirálynők vonásaiból a számítógép állított össze.

Az igazi Miss Germany...	...és a géppel gyártott szépségkirálynő

Nemcsak a szépségkirálynőket érte meglepetés, hanem magukat a kutatókat is. A minden korábbinál tökéletesebb számítógépes módszerek hatására megdőlt néhány korábbi feltételezés, amelyet még egymásra másolt fekete-fehér fotók mutogatásával állítottak föl korábbi kutatók. Kiderült például, hogy az átlagemberek nem az átlagos arcokat találják szépnek. Nem, hanem minél szebb arcokat másolnak egymásra, annál kedvezőbb az összhatás, mégpedig a férfiak arcát nézve még inkább, mint a nőknél. Amit persze - kevésbé tudományos módon - úgy is értelmezhetünk, hogy a nők általában maguktól is szépek, a férfiaknál már komolyabb beavatkozásra van szükség a szépséghez.

Kiderült továbbá, hogy a korábbi elméletekkel szemben nem feltétlenül a szimmetrikus arcok szépek. Fordítva inkább igaz, hogy akinek ferde a képe, az nem nagyon szép, de a szép arcoknak nem kell feltétlenül szimmetrikusnak lenniük. Az is meglepő, hogy a szépség talán legfontosabb összetevője az, amire talán nem mindenki gondolna: a szép bőr. A különféle módon összekevert és számítógépesen utókezelt arcok összehasonlításából kiderült, hogy ez a tényező számít a legtöbbet: a sima, hibátlan bőr. Mégpedig a férfiaknál is.

A férfi és a női szépség között egyébként nem olyan nagy a különbség. A regensburgi pszichológusok megállapították, hogy a legtöbb ismérv mindkét nemnél hasonló: kreol bőr, keskeny arc, kevés háj, telt ajkak, sötét szemöldök, sűrű, sötét szempillák. Ehhez már csak keveset kell hozzátenni. A nőknél fontos, hogy keskeny legyen az orruk, és ne legyen karikás a szemük. A férfiaknál a lefelé keskenyedő arc és a markáns áll fontos, valamint, hogy ne kezdjenek kopaszodni.

Már önmagában ennyi jó pontot is kevesen tudnak összegyűjteni, de igazából a nők helyzete szinte reménytelen. A számítástechnika jóvoltából sikerült igazolni azt a tételt is, hogy az igazán szép nőknek olyan az arcuk, mint egy gyereknek. Nagy fej, magas homlok, nagy kerek szemek, apró orr. A gyerekarcú szexbálvány régi és ismert példánya Brigitte Bardot - idézik föl a kutatók. De Bardot szépsége semmi ahhoz, amit ma elő lehet állítani. Hogy emögött mi rejlik, arról megoszlanak a vélemények, amelyek az ősidőkre visszanyúló magyarázatokkal szolgálnak. Egyes elméletek szerint régen előnyös volt minél fiatalabb nőket választani, mert ők még sok gyereket tudtak szülni. Mások szerint éppen ellenkezőleg: az érett asszonyok látványa azt sugallta, hogy ezek a nők már nem gyerekek, szülőképes korba érkeztek. Hogy az ősember végül hogyan döntött, arról csak találgathatunk, de a regensburgi bevásárlóközpont közönségének a véleménye egyértelmű volt.

Az ideális nő (aki nem is létezik...)

Miután a kutatók az egyetemisták és a fotómodellek mellett néhány óvodás arcát is fölhasználták, sikerült előállítaniuk az igazi gyereklányok arcát. A német szépségkirálynők arcát többféle arányban vegyítették az óvodásokéval. Az eredmény megdöbbentő. A kísérleti személyeknek alig tíz százaléka szavazott úgy, hogy a létező, a kutatók által érett asszonynak nevezett típus szép. A többi kilencven százaléknak azok az arcok tetszettek, amelyekben tíztől ötven százalékig terjedő gyermek-vonás volt elrejtve. Vagyis megint az derült ki: a legszebb nők azok, akik nem is léteznek.

Itt abba is hagyhatnám, de van komoly tanulság is. A szépség igenis számít. Amikor a kísérleti alanyoknak tulajdonságokkal kellett felruházniuk az arcokat, a szebbekhez rendelték a jó tulajdonságokat, a kevésbé vonzóakhoz a rosszakat. Ha belegondolunk, hogy az arcok többségének a szeméből vagy arckifejezéséből valójában semmit sem lehetett volna kiolvasni, lévén, hogy nemlétező, számítógéppel gyártott arcokról volt szó, akkor ez elég szomorú. A pszichológusok azzal vigasztalnak minket, hogy a valóságban csinos ruhával, jó frizurával ellensúlyozhatjuk kevésbé vonzó külsőnket, de sajnos a kutatók is elismerik: sokszor, amikor az első benyomás számít, a szép emberek előnye behozhatatlan.

2002. augusztus