Postamunka

Ilyenkor, karácsony előtt a csomagról mi más jutna eszünkbe, mint az ajándék. De a német sajtó leleplező újságírói éppen idejében gondoskodtak arról, hogy megrendítsék a németek bizalmát a postában, és elvegyék a kedvüket attól, hogy bármit óvatlanul becsomagoljanak és útjára indítsanak. A nyomok egy kis bajorországi céghez vezettek. A kézbesíthetetlen csomagokat ennek a cégnek adja el a posta, a csomagok tartalmát pedig a turkálóban olcsón kiárusítják. A postának ez a legjobb üzlet: duplán keres a csomagon. Egyszer beszedi a portót a feladótól, aztán keres pár eurót azon, hogy eladja a kereskedőnek.

A történet sajnálatos módon mintha megerősítené a rosszindulatú postás-vicceket. A postások akár a csomagokat felbontva is megpróbálják ugyan kinyomozni a kézbesíthetetlen csomagok címzettjét vagy feladóját, de itt kezdődnek a furcsaságok. A bajorországi turkálóban felbukkant például egy pályázat, amelynek feladója, egy képzőművészeti főiskolás a képei mellett az összes adatát is elküldte, ahogy egy pályázathoz kell. A postások mégsem jöttek rá, ki lehet a címzett és a feladó. Nem kis meglepetést okozott az újságíróknak, de a feladóknak is, hogy a posta nem bukkant árulkodó nyomra a nemzetközileg ismert csomagküldő áruházak eredeti csomagolású áruinál sem. A Quelle és a Neckermann azóta is csodálkozik, miért a posta árulja kéz alatt az ő termékeiket.

A postásoknál ügyesebbeknek bizonyultak a rendőrök is. Amikor a turkálóban fegyver, lőszer, kábítószer és effélék kerültek elő a csomagokból, akkor a nyomozók elég hamar megtalálták a címzetteket vagy feladókat. A rendőrök szerint a postásoknak többnyire csak néhány betűcserével vagy téves házszámmal kellett volna megbirkózniuk. A rendőröknek viszont így sikerült letartóztatniuk több kábítószer-kereskedőt vagy újfasiszta irományok egy terjesztőjét. Az persze rejtély, hogy ha a postások fölbontották a kézbesíthetetlen csomagokat, és kábítószert vagy fegyvert találtak bennük, miért ragasztották vissza akkurátusan, és küldték tovább a kereskedőhöz. Csak nem azért, mert a rendőrségnek ingyen kellett volna odaadni, a kereskedő meg fizetett érte?

Az már szinte mellékes, hogy vajon mitől bíznak ennyire a német postában azok, akik csomagban küldik el cinkosaiknak a hamis útleveleket, a gyerekpornót, fegyvert, lőszert, kábítószert. Állítólag találtak már amerikai pilóta-engedélyt és iraki jogosítványt is. Lehet, hogy a terrorizmus elleni harc ilyen egyszerű: csak figyelni kell a postai csomagokat? Kérdés persze, hogy ki figyeljen oda? Mert a német postások már akkor feladták a hiábavalónak látszó küzdelmet, amikor azt kellett volna megállapítaniuk: vajon merre keressék a címzettjét annak a csomagnak, amely sok vöröskeresztes adománygyűjtő zsákot tartalmazott, tele aprópénzzel.

2002. december