Újságírófeleségek

Először is tudni kell, hogy a német politikusok gyakran nősülnek. A mostani kormány két első emberét, Gerhard Schrödert és Joschka Fischert a politikai együttműködésen kívül az is összeköti, hogy mindketten a negyedik feleségüknél tartanak. Amikor a tavalyi választás után az a példátlan eset történt, hogy az új kancellár hivatali autója a megszokott csillagos Mercedes helyett a négykarikás Audi lett, akkor a jólértesültek abban vélték megtalálni a magyarázatot, hogy Schrödernek is és az Audinak is négy gyűrűje van.

A kancellár és a vicekancellár új felesége egyaránt újságíró. És ezzel nincsenek egyedül. Eichel pénzügyminiszter is újságírónőt vett el, csak az a különbség, hogy nála nem a házasság új - az 16 éves -, hanem a különélés. Nem is sorolom a sajtóval frigyre lépő politikusokat, hiszen a magyar hallgató úgysem ismeri őket. Beszéljünk inkább a háttérről. A magyarázat kézenfekvő: a politikusok azokat a nőket veszik el, akikkel a leggyakrabban találkoznak. Márpedig Schröder előző felesége, Hiltrud - a harmadik - már annak idején panaszkodott: jó, ha napi három percet beszélget a férjével. Lehet persze, hogy Schröder már akkor háttérbeszélgetésekre húzódott vissza a Focus hetilap csinos munkatársával, Doris Köpffel - a negyedikkel. Szintén a munka boronálta össze a népszerű brandenburgi tartományi politikust, Matthias Platzeck-et és a brandenburgi televízió riporterét, Carla Kniestedtet. A tavalyelőtti nagy árvíz napjaiban mindketten állandóan ott voltak a gáton, ráadásul utána ugyanabban a szállodában laktak. Az elvált férfi az első interjú után felfigyelt a vörös újságírónőre, úgyhogy további 14 interjúra vállalkozott - és végül arra a sorsdöntő kérdésre is igennel válaszolt, azóta is élettársak.

A sajtó főleg a szociáldemokrata és a zöld politikusoknak jelent egyúttal partnerközvetítő szolgálatot is, a konzervatívok továbbra is inkább a háziasszonyként és társasági hölgyként működő feleségeket kedvelik, de ez alól is van kivétel, például a berlini közlekedési miniszter, aki egy berlini napilap, a Morgenpost szerkesztőjét vezette oltár elé. A politikusok nem válogatósak: rádió, tévé és újság egyaránt jó, de az az irányzat kibontakozni látszik, hogy a politikai tudósítókat kedvelik. Ez érthető is: mint minden férfi, a miniszter és a kancellár is megértésre vágyik. És ki érthetné meg őket jobban, mint valaki a belpolitikai vagy a parlamenti rovattól?

Fordítva a dolog még alig működik: a női politikusok közül kevesebben mennek hozzá újságíróhoz, bár vannak néhányan, aki jó példával járnak elöl. Az ő köreikben azonban inkább az figyelhető meg, hogy a férjek közül feltűnően sok a tudós. A férfi politikusok közül a legkövetkezetesebb viszont Joschka Fischer külügyminiszter, aki most 51 éves. Miután 13 év elteltével otthagyta őt harmadik felesége, Claudia Bohn tévériporter, Fischer egy kis szünet után újabb újságírót talált magának -- és nyilván hosszú távra tervez. Amikor a Zöldek parlamenti sajtóirodáján összeismerkedett Nicola Leske-vel, akkor a kolléganő még csak gyakornok volt.

1999. október