Archív viccek

Magyarul kissé csikorog a fordítás, de hát németül nem tárcsázzák, hanem választják a telefonszámokat. A viccbéli telefonbeszélgetés tehát így szól: "Halló, itt Müller." - "Akkor bocsánat, rosszul választottam." "Nem kell bocsánatot kérnie, mindannyian rosszul választottunk.".

A vicc errefelé nem szorul magyarázatra, két hónappal a parlamenti választás után, amikor az újraválasztott szociáldemokraták népszerűsége a mélyponton van. Terjednek tehát a Schröder-viccek, megerősítve az ismert tételt, amely szerint akkor jók a viccek, amikor rossz a helyzet.

- Az országnak megint új, közös cél kell! - Megvan!! (A berlini Tagesspiegel karikatúrája Schröder kancellárról)

Egy ismert irodalomkritikus máris arról elmélkedett, hogy a politikai vicc inkább a diktatúrákra jellemző ugyan, de a demokráciákban is terjed, amikor a polgárok úgy érzik, hogy a hatalmon lévők túl sokáig vannak hatalmon. És mivel Schröder kancellárnak minden valószínűség szerint még legalább három éve és tíz hónapja van hátra, ez nagyon soknak tűnik, ezért a német partikon és kocsmákban a polgárok a viccekkel engedik ki a gőzt. Nem meglepő persze, hogy a viccek jelentős része korábbi rendszerek korábbi vicceinek a fölmelegítése. Én annak idején még az OTP-vel és a Szovjetunióval hallottam azt, amit most a Schröder-kormányról mesélnek.

Egy nénike bemegy a takarékpénztárba, és be szeretne fizetni ezer eurót, de aggódik, mi lesz a pénzével, ha tönkremegy a Sparkasse. "Akkor beszáll a tartományi bank" - mondja a bankpénztáros. - "De ha a tartományi bank is tönkremegy?" - "Akkor beszáll a szövetségi bank." - "De ha a szövetségi bank is tönkremegy?" - "Akkor lemond a szövetségi kormány. De nem megér az magának ezer eurót?"

Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a régi viccek mellett nagy a kereslet a vadonatúj paródia iránt is. Elmar Brandt hangutánzó művész adó-dala, amely múlt hétfőn került a boltokba, napok alatt 250.000 példányban fogyott el. Ez az a dal, amelyben a kancellár egy népszerű spanyol sláger dallamára ilyeneket énekel: "amit ma megígérsz, megszegheted holnapra", vagy: "Meg vagyok választva, most már nem küldhettek el, ez a szép a demokráciában".

Elmar Brandt és a Schröder-maszk

Aki viszont igazi régi viccekre vágyik, az beszerezheti a vadonatúj NDK vicckönyvet. Most, ősszel jelent meg. A könyvben a legszebb vicc az, hogy a viccek nemcsak német alapossággal sorszámozva vannak, hanem meg is vannak magyarázva. Ami jól jelzi, hogy több mint tíz év elteltével az NDK már magyarázatra szorul. A vicceket egy internetes portálon gyűjtötték össze, és a továbbra is meglévő NDK-nosztalgiát mutatja, hogy a keletnémetek buzgón hozzászólnak a viccekhez, és felidézik emlékeiket a korabeli viszonyokról. Többen is megírták például, milyen nehéz volt elintézni a legegyszerűbb javításokat is, ily módon egészítve ki az autóellátás emlékezetes helyzetéről szóló viccet, amely így szól:

Az NDK-polgár leadja a Lada-megrendelését, és közlik vele, hogy tíz év múlva jöhet az autóért. "És délelőtt jöjjek vagy délután?" - "Nem mindegy magának, hogy tíz év múlva délelőtt vagy délután jön?" - "A délelőtt azért nem lenne jó, mert akkor jön a vízszerelő."

A vicckönyv előszava büszkén állítja, hogy a legnagyobb NDK-viccgyűjteményt tartjuk a kezünkben - ennél több NDK-viccet legfeljebb a titkosrendőrség, a Stasi archívumában lehet találni.

Persze, a viccek többsége ismerős más országokból, sőt más rendszerekből, de vannak kevésbé ismert NDK-specialitások is. Például az NDK-gépeltérítőről, aki a kölni repülőtérre irányít egy NDK belföldi járatot. Nyugat-Németország kellős közepén sakkban tartja az utasokat, akik mindannyian NDK-polgárok. Kelet-Berlinben összeül a Központi Bizottság, és valakinek eszébe jut, meg kellene kérdezni, mire készül a géprabló, ha nem teljesítik a követeléseit. A válasz: tízpercenként szabadon enged egy túszt.

Szintén Németország kettéosztottsága sugallta azt az NDK-viccet, amely szerint Erich Honecker kedvenc sportja a bob. Mindenhol fal, és közben meredeken lefelé.

Kedvesek a gazdasági, pontosabban hiánygazdasági viccek is. Ezt hallgassák meg: "Mit csináltok, elvtársak?" - "Bontjuk a téglagyárat." - "De hát téglára szükség van!" - "Azért bontjuk."

2002. november