Maschendrahtzaun 2.

Örömmel jelentem, hogy a szomszéd átültette a hóbogyócserjét, úgyhogy most már biztos, hogy nem rozsdásodik a drótkerítés. Műsorunk rendszeres hallgatói tudják, miről van szó. Ha azt gondolják, hogy ezzel a fülemüle-pörrel nem kellene ennyit foglalkoznunk, higgyék el, műsorunk alaposan elmarad a német újságok és főleg a magántévék mögött. Egy egész ország figyelte, mi történik a kis szászországi faluban a drótkerítéssel. A múltkor ott hagytuk abba a történetet, hogy a főszereplő, Regina Zindler sok pénzt keres, mert szerepel a slágerben ezzel az egyetlen szóval, de el van rontva az élete, mert a falu a szájára vette. Azóta újabb fejlemények vannak. A drótkerítésből a rajongók újabb darabokat loptak el. Az egyik kereskedelmi tévé pedig egy hétvégére valóságos népünnepélyt rendezett és helyszíni közvetítést adott Auerbachból. Nem hittem volna el, ha nem látom. Miután a hányatott sorsú kerítéstulajdonos, Regina Zindler egyszer tetőtől talpig rózsaszín joggingban volt látható a tévében, németek tömegei akadtak, akik képesek voltak pénzt adni azért, hogy ugyanolyan rózsaszín joggingban feszíthessenek és megjelenjenek a tévé képernyőjén, transzparenssel, mint egy május elsejei felvonuláson. Sajnos, Regina Zindler ezt nem láthatta, mert egy másik kereskedelmi tévé, amelynek saját nézettségénél talán csak a boldogtalan Regina Zindler lelki nyugalma volt fontosabb, elvitte a konkurencia orra elől az egyszerű szász asszonyt, egészen Párizsig. Meg akarták menteni a szegény asszonyt attól, hogy az egyik tévé a nappalijából adjon élő közvetítést. Így az egyik tévé csak a rózsaszín joggingos ünnepélyt közvetíthette Zindler asszony falusi háza elől, közben a főszereplő a másik tévé költségén Párizsban előkelő éttermekben étkezett. A két tévé össze is veszett. Viszont ennyi törődés hatására Regina Zindler és szomszédja kibékült. A szomszéd -- természetesen tévékamerák kereszttüzében --- távolabbra ültette a cserjét.

Regina Zindler nem sokkal később egy harmadik tévéműsorban lépett föl, és a talk-show-ban bevallotta, hogy szívesen csinálna még egy lemezt. Énekelni nem tud, de szívesen mondana megint valamit. Persze, nem azt, hogy Maschendrahtzaun, hanem ezúttal valami mást. Hogy mit, azt talán sose tudjuk meg, mert a tréfás kedvű Stefan Raab, aki country-nótát írt a drótkerítésből, valahol egymillió példány körül már maga is megijedt, milyen szellemet szabadított ki a palackból, és nem akar több ilyen dalt.

A Német Újságírószövetség elnöke a hóbogyócserjéről és a drótkerítésről egy rádióinterjúban azt mondta: ezek annak a szemétnek a jelképei, amit a tévék produkálnak, hogy emeljék a nézettségüket. Elnézőbb újságírók viszont példákat soroltak arra, hogy igenis ez a valóság. Németországban rengeteg a fülemüle-pör, részben azért is, mert sok ember köt jogsegély-biztosítást, vagyis a biztosítója fizeti az ügyvédi költségeket. Kiderült aztán, hogy a német bürokrácia -- minden ellenkező híreszteléssel szemben -- nem elég alapos. Nem határozták meg központilag, hogy a tuja cserjének vagy fának számít-e, márpedig ezen múlik, hogy nyírni kell-e vagy sem. Emiatt is rengeteg a vita a szomszédok között. A helyzet komolyságát jelzi, hogy idén januártól törvény teszi lehetővé, hogy a bagatell ügyek ne kerüljenek bíróságra, hanem peren kívül lehessen egyezkedni. Hogy mi mindenről van szó, arra a drótkerítés apropóján számos példát olvastam. Dortmundban egy professzor kétméteres kerítéssel vette körül a házát, szögesdróttal és egy felirattal, amely szerint automata fegyverek őrzik a házat. A szomszéd, egy szájsebész fenyegetve érezte magát, és bírói ítélettel távolíttatta el a berlini fal kicsinyített mását. A professzor erre egy egész sor bádog madárijesztőt állított fel a telekhatáron. A szájsebész erre a garázsára fölszerelt egy tarka szélzsákot, amely megsértette a professzor légterét. Végül a szélzsák és a madárijesztők eltávolítására is bírósági ítélet született. És azt már el se mondom, amikor valaki a szomszédját utánzó bábut akasztófára lógatta föl a telekhatáron. A bíróság nem értékelte az akasztófahumort és elítélte az amatőr hóhért.

Ha fülemüle-pör-ügyben ennyi az érintett, tulajdonképpen nem is csoda, hogy országos ügy és sláger lett a hóbogyóból és a drótkerítésből.

2000. január