Maschendrahtzaun

"Maschendrahtzaun". Önök most valami ellenállhatatlanul mulatságosat hallottak. Németország hónapok óta ezen röhög. A lemezt írd és mondd hétszázezer példányban adták el. Egy country-melódiáról van szó. Tárgya, az a bizonyos Maschendrahtzaun, amely nélkül az igazi -- legalábbis echt német -- cowboy útra sem kel, nem egyéb, mint közönséges drótkerítés, az a fajta fonott drótkerítés, amely Magyarországon is a leghétköznapibbnak számít. Ha netán nem értették volna egészen pontosan, az azért lehetett, mert a hölgy, aki mondja -- szász. Ez már félig elég a komikus hatáshoz: az összes német dialektus közül a szász az, amelyet a többi német mulatságosnak talál. Hogy miért, az nem ide való, hanem talán egy nyelvtudományi műsorba, mindenesetre a német kabaréknak is állandó és biztosan bejövő poénja, ha valaki szászul szólal meg.

A hölgy, akit hallottak, Regina Zindler, munkanélküli és egy Auerbach nevű faluban lakik. A történet pedig egy fülemüle-pör. Zindler asszony bíróságról bíróságra járt, mert a szomszéd hóbogyó-bokra ráhajlott az ő drótkerítésére, és a drótkerítés a hóbogyó-bokor miatt nem száradt meg rendesen, és fokozott rozsdásodásra lett hajlamos. Zindler asszonynak, sajnos, sem a helyi, sem a másodfokú bíróság nem adott igazat, így aztán a sérelem a nyilvánosság elé került. Regina Zindler egy népszerű délutáni jogi tévéműsorban panaszolta el, hogy rozsdásodik a drótkerítés.

A sokadik "Maschendrahtzaun" hallatán már a stúdióban is kuncogott a közönség. Talán ezért, talán másért, de a műsort látva megindult az agya Stefan Raab tévés műsorvezetőnek és énekesnek. Megírta a country-nótát, és a dal egy héten belül fölkerült a sikerlistára. A munkanélküli Zindler asszonynak ez jó is volt meg nem is. Jó azért, mert lemezenként tíz pfenniget kapott a jogdíjból. Ami, ha jól szorzom össze a példányszámmal, akkor 70.000 márka, nem kis pénz. De nincsen öröm üröm nélkül. Amint Önök is sejthetik, a sok-százezerszer hallható "Maschendrahtzaun" nem a legjobb színben tüntette föl ezt az egyszerű asszonyt. A falu a szájára vette szegényt, egy hétig kórházba is került, idegösszeomlással. Alig mozdul ki hazulról. A falubéliek készségesek nyilatkozgatnak a tömegesen érkező riportereknek: persze, Zindler asszonynak már korábban is volt bírósági ügye, meg beadványokat gyárt, meg nyilatkozatokat közöltet a helyi újságban. Valakit állítólag kövekkel is megdobált. A falubeliek irigyek. Éveken át mindenkit csak piszkált, most meg egyszerre meggazdagodik. Az egyik szomszédnak közben az újságírókból is elege lett, és táblát akasztott ki a kerítésére, mondván: "Itt nincs felvilágosítás a hóbogyóról". A helybéli számítógépkereskedő viszont jól járt. Mióta a dalnak saját honlapja van, azóta sokan érdeklődnek a világháló iránt. A járási szimfonikusok a küszöbön álló farsangra már a szám zenekari változatát próbálják. A legújabb az, hogy abból a bizonyos kerítésből ismeretlenek kivágtak egy darabot szuvenírnek. És ha már úgyis új kerítés kellett, egy kereskedelmi tévé és egy vidéki lap szervezésében a nevezetes kerítés további darabjait is eladták, egy szeletet tíz márkáért. A bevétel az amnesty international számláját gyarapítja. A rajongók azonban nem nyugszanak: alig telt bele egy nap, és az új drótkerítést is ellopták. Az országúton pedig nemrég valaki leszerelte az "Auerbach" táblát és azt tette a helyébe, hogy "Große Maschen-Draht-Zaun-Stadt". A vicces tábla azóta a helytörténeti múzeumban van, de nem állítják ki, mert Regina Zindlernek így is elég baja van, továbbra is csúnyán össze van veszve a szomszédokkal. Miközben Németország nevet és Stefan Raab énekel, Regina Zindler élete még jobban el van rontva.

2000. január