Itt van az amerikai eltemetve

Az amerikaiak szeretik a jelképes gesztusokat - írja Németország leggonoszabb szatirikus magazinja, a Titanic, és ezen az alapon a Titanic olvasói máris akcióba léptek. Küldik a csontokat Ginny Brown-Waite amerikai kongresszusi képviselőnek. Előre kell bocsátanom, hogy ártalmatlan csirkecsontokról van szó, hiszen, mint említettem, az akció csupán jelképes jelentőségű.

A történet természetesen az iraki háborúval függ össze, még pontosabban azzal, hogy az amerikaiak alaposan megsértődtek a háborút ellenző régi európaiakra, a franciákra és a németekre. Olyannyira, hogy - egyelőre csak kósza gondolatok szintjén - az amerikai katonák visszavonása is szóba került, és ezt a képviselő asszony nagyon komolyan vette. Törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a több mint fél évszázada halott amerikai katonák visszavonására vonatkozna. A javaslat szerint az Egyesült Államoknak pénzzel támogatnia kellene azokat az amerikai családokat, amelyek hazaszállíttatnák rokonaiknak, a Franciaországban és Belgiumban eltemetett második világháborús halottaknak a csontjait. A képviselő asszony azt írta a törvényjavaslat indokolásába, hogy sok amerikainak az az érzése, a francia kormány nem értékeli azt az áldozatot, amelyet az amerikai katonák hoztak a franciák szabadságáért.

A havonta megjelenő Titanic, amely a politikai szatírának meglehetősen gonosz válfaját űzi, tettre szólította olvasóit. Ássák föl a kertjüket, és ha amerikai katonát találnak, hantolják ki a csontokat, és küldjék el a képviselő asszonynak. Ha nem találnak, akkor lakjanak jól sültcsirkével, majd - jelképes akcióként - postázzák a csirkecsontokat Amerikába. Fontos, hogy csomagolás előtt főzzék ki a csontokat - ajánlotta a részletekre is ügyelő szerkesztőség. És lőn. Ginny Brown-White floridai lakóhelyén, Brooksville-ben a rendőrség pénteken megerősítette, hogy gyanús szagot árasztó csomag érkezett Németországból. A biztonsági szervek nem találtak benne mérgező anyagot, valószínűleg csirkecsontról van szó, de a laboratóriumi vizsgálat még tart.

Egy Titanic-olvasó kompozíciója

Hogy ez az egész elég nagy marhaság? A Titanic védelmében annyit talán hozzátehetünk, hogy az amerikaiak kezdték. Mint nemrég a hírekből értesülhettünk róla, tiltakozásul nem egyszerűen átkeresztelték, hanem a szabadság szent nevével ruházták föl a sültkrumplinak azt a fajtáját, amelynek Amerikában eddig francia neve volt. A french fries-ból freedom fries lett. A Titanic attól tart, hogy ennek már nem lesz vége: a történelemkönyvekben a francia forradalmat átírják szabadság forradalomra, a mozikban a Francia kapcsolat helyett a Szabadság kapcsolatot vetítik, a szexben hozzá kell szokni a szabadságozáshoz, sőt, az amerikai gazdasági szakkifejezések között a franchising helyett freedomising fog szerepelni.

2003. március