Féreg a sajtóban

Ahol az igazi katonák nyakában a dögcédula lóg, ott a fémlapocska helyett egy kis perec fityegett. Gyengéd célzásként arra, hogy Bush amerikai elnök nem sokkal korábban majdnem megfulladt egy ropitól. A rajz egyébként is hatalmas siker volt, a Spiegelnek ez a tavalyi címlapja plakátokon is megjelent, még egyes amerikai lapok is lehozták annak illusztrálására, mit gondolnak a németek az ő elnökükről. A nagy hamburgi hírmagazin még az iraki háborús készülődés elején jelent meg a kétértelmű Bush-Krieger, vagyis "bozótharcosok" feliratú címlappal. A gúnyrajzon Bush elnök izmos rambóként, hatalmas csodafegyverrel a kezében vezette hasonlóan harcias csapatát, a védelmi és a külügyminisztert, az alelnököt és a nemzetbiztonsági tanácsadót.

Ez persze inkább csak szelíd irónia. Egyébként sem biztos, hogy egy amerikai elnök, aki a valóságban hol texasi csizmában, hol repülős bőrdzsekiben mutatkozik, egyáltalán sértésnek tekintheti-e, ha Rambó szerepében ábrázolják vagy - ahogy ez is gyakran előfordul a német lapok karikatúráin - vadnyugati cowboyként, aki fürge kézzel rántja elő a coltját. Ahhoz fogható igazi sértésre, mint amit a londoni Sun követett el a francia elnökkel szemben, a német sajtóban nehezen találhatnánk példát. Amikor egy berlini napilap külpolitikai szerkesztőjénél érdeklődtem, mi volt a leggonoszabb címlap, amelyen külföldi politikus szerepelt, akkor hosszas gondolkodás után a Spiegel karikatúrája jutott eszébe a 80-as évekből, amikor Kohl kancellárt kisfiúként rajzolták le, amint engedelmesen Reagan amerikai elnök ölében ül. Amiből láthatjuk, hogy annak idején, amikor még állt a berlini fal, másképp nézett ki a német-amerikai viszony, mint manapság, de azt is láthatjuk, hogy nagyon durva sértéseket nem vágnak a külföldi államférfiak fejéhez. Igaz, a német politikusoknak sem kell a becsületükbe vágó szidalmaktól tartaniuk. A német sajtó hangneme nem éppen kíméletes, de stílusát tekintve alapjában korrekt. Kérdésemre mind a komoly berlini napilapnál, mint a piacvezető hamburgi bulvárlapnál egyértelmű elhatárolódással nyilatkoztak az angol sajtó rossz szokásairól. Az ilyesmi a brit bulvárra jellemző, Németországban még a bulvársajtó is többet ad a méltóságára. Egyébként is: az angol humor közismerten durvább, mint a német - mondták az itteni kollégák.

A nagy bulvárlapnál azzal a példával igyekeztek megvilágítani a különbséget, hogy amikor a Sun féregnek minősíti Chirac francia elnököt, az vélemény, és a német bulvárlap ezt nem engedné meg magának, amint hogy azt sem, hogy egy gusztustalan állattal hasonlítson össze valakit. Amit viszont tény - vagy legalábbis amit a bulvárlapnál tényként kezelnek -, azt kihegyezett formában nyomtatják ki. A Schröder-kormányról például azt közölték, hogy rövidek a lábai. Ez egyértelmű: amire Magyarországon azt mondják, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, arra a németeknél az a szólás járja, hogy a hazugságnak rövidek a lábai. Miután a bulvárlap úgy vélte, hogy a kormány hazudik, mert a választás után mégis emelte az adókat, ehhez az egyszerű olvasók által is érthető egyszerű fogalmazáshoz folyamodott.

Hogy a német sajtó miért jólneveltebb, mint a brit, arra nehéz lenne egyértelmű választ adni. Itt ezt szokták meg. Nem a német sajtó a különleges, hanem a brit - válaszolták, amikor ezt firtattam. Az angol-amerikai szokásokhoz képest itt a politikusok magánéletét is viszonylag tiszteletben tartják. Annak idején a német kommentátorok nem győzték kifejezni rosszallásukat, miért feszegetik annyira az Egyesült Államokban, mi is történt az Ovális irodában Clinton elnök és a fiatal gyakornoklány, Monica Lewinsky között. A politikusok magánélete már a német sajtóban sem számít teljesen tabunak, de bizonyos határokat nem illik túllépni. Néhány hónapja Schröder kancellárnak sem annyira a hazai, hanem a brit bulvársajtóval gyűlt meg a baja, olyannyira, hogy még bírósághoz is fordult. Míg a német lapok elnézést kértek a bizonyítatlan házasságtörési híresztelésért, a londoni Mail on Sunday nem hagyta magát a német bíróságtól megfékezni, és fenntartotta magának a jogot, hogy Schröder félrelépéséről cikkezzen. Tette ezt annak ellenére, hogy egy hamburgi bíróság több mint 200.000 eurós büntetés terhe mellett eltiltotta a londoni lapot a híreszteléstől. De az ítélet csak a Németországban terjesztett lappéldányokra vonatkozott, ezért odahaza a Mail felhívást tett közzé - mindenesetre német nyelven is -, hogy ha olvasói bármit tudnak, ami kellemetlen lehet Schröderre nézve, telefonáljanak vagy küldjenek e-mailt. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Európai Unióban valóban nincs minden egységesítve, egyebek mellett a bulvárlapok módszerei sem.

2003. március