Át a falon

Alighanem a világ legdrágább bicikliútja ez. Még akkor sem lehetne megbecsülni, mennyibe került, ha nem is számítjuk a halálos áldozatokat és a politikai károkat. De még azt sem lehet megmondani, hogy pénzben mennyibe került az évekig tartó nagy építkezés, a berlini fal mentén húzódó határsáv, másik nevén halálsáv kialakítása. Legfeljebb azt tudjuk megmondani, hogy most mennyit költenek rá. Berlin városa nem kevesebb mint négy és fél millió márkát áldoz arra, hogy rendbehozzák a határsávnak azt a fontos részét, amely mind a mai napig a katonásan szigorú "menetoszlop-út" névre hallgat. Arról a keskeny aszfaltútról van szó, amely az igazi berlini fal és a berlini falat a keleti oldal felől védő másik fal között húzódott. Ezen az úton járőröztek a határőrök, többnyire a Trabant katonai változatával, a gyűjtők körében még ma is népszerű "Kübelwagennel". A fal leomlása után, amikor még frissek voltak az emlékek, a a legfeltűnőbb helyeken a falnak még a nyomát is eltüntették. De aztán jöttek a turisták, és magam is tanúsíthatom: az ember nehezen tölthet el hosszabb időt a Brandenburgi kapu közelében anélkül, hogy meg ne jelennének a külföldi turisták, és térképpel a kezükben meg ne kérdeznék, hogy merre van a berlini fal. A falra tehát határozottan igény van. Legalábbis a fal helyére. Ezért aztán néhány éve a turisták által frekventált belvárosi részeken kockakőből vagy fémlapokból kirakták a fal vonalát. A belvárostól távolabbi részeken azonban enélkül is látható, merre húzódott a fal. A Nyugat-Berlint körülvevő, 160 kilométer hosszú határ nagyjából 80 százalékán még mindig megvan a járőrök eredeti aszfalt-útja. A város sebei lassan gyógyulnak - és most a gyógyításnak azt a módját választották, hogy az egykori határőrök egykori útját hivatalosan átminősítik bicikliútnak. Az első táblákat pár napja helyezték el. A javaslat a berlini képviselőház zöld frakciójától származik. A zöldek nagy biciklibarátok, magam is láttam már a Brandenburgi kapunál egy tisztességben megőszült és országosan ismert zöld parlamenti képviselőt biciklijén a parlament felé kerekezni.

Aki ismeri a mai német szokásokat, az nem lepődhet meg azon, hogy a fal helyén nem egyszerűen bicikliútról van szó, hanem hivatalosan úgy hívják, hogy "tanösvény kerekezőknek és gyalogosoknak". És igaz, ami igaz, az ifjabb korosztálynak felér egy kis történelemórával a kirándulás. A bicikliút mentén látható például a kevés megmaradt őrtorony egyike. Őrtoronyból olyan kevés van, hogy ezt már műemlékké nyilvánították. Piacgazdaságban ez azonban nem könnyű dolog, miután az őrtorony magánterületre került. Hiába, nem hallgattak azokra, akik váltig hajtogatták, hogy szükség van a falra, mert különben bejön a kapitalizmus. Így is történt, az őrtorony egy szép, új, vízparti lakóház bejáratánál találta magát, a biciklitároló és a kapu előtt. A háztulajdonos pedig le akarja bontani, mert úgy véli, hogy műemlék ide vagy oda, a látvány csökkenti a lakások értékét. A tulajdonos bírósághoz fordult, a vita még folyik.

Az őrtorony viszonylag épségben megmaradt, csak jól összefirkálták. Az aszfaltút is megvan, de amikor a napokban elbicikliztem rajta egy darabig, meg kellett állapítanom, hogy elég hepehupás. Hiába, az NDK-időkben tartották karban utoljára. Ezért aztán most Berlin városa rákölti ezt a bizonyos négy és fél millió márkát az út rendbehozatalára. A zöldek a képviselőházban fel is szólaltak, sürgetvén, hogy az út legyen használható rokkantkocsival, görkorcsolyával és gyerekkocsival is. A felújításon túl pótlásra is szükség lesz. Egon Krenz, a fal miatt elítélt egykori pártvezető alighanem megnyugodva tér aludni börtöncellájában, tudván, hogy ahol egy évtizede felszámolták a fal nyomait, ott most állami pénzből újjáépítik a hiányzó szakaszokat. A berlini képviselőház a gyalogosok és a biciklisták pártján van.

2001. október