Primitív német bennszülöttek

Hová megy az ember, ha távoli népek egzotikus szokásait szeretné tanulmányozni? Németországba. A válasz mindjárt érthetőbb, ha hozzáteszem, hogy a szóban forgó kutató fekete-afrikai, egészen pontosan Kamerunból való. Flavien Tiokou Ndonko-nak hívják, a yaoundéi egyetemen tanít, és amikor először Németországba utazott, nem akart hinni a szemének. Azt látta, hogy valaki becézget egy kutyát és meg is csókolja. Amikor Kamerunban a kutya egyszerűen csak egy állat, maradékot eszik, nincs neve, nem jár pszichológushoz és manikűröshöz.

Kamerun valamikor régen német gyarmat volt, és ily módon az egyik olyan helyszín, ahol a németek egzotikus, primitív dolgokat kerestek. Ugyancsak a gyarmati idők öröksége, hogy ha a németekről van szó, akkor a legfontosabbak közé tartozik, hogy az akkor épített stabil házakra való tekintettel a kameruniak nagyra becsülik a német építészetet. Emellett a németeket dolgosnak, fegyelmezettnek, jogtisztelőnek tartják és Kamerunban a jobbak Mercedes-szel járnak. De hogy a németek kutyatemetőket tartanak fenn!? Flavien Ndonko-nak eleinte azt sem hitték el a tanítványai a yaoundéi egyetemen, hogy a németek sok pénzt adnak ki kutyaeledelre, sőt, kutyajátékszerekre. Mi persze nem csodálkozunk, de az az igazság, hogy az antropológia és szociológia afrikai tudósa azt mondta: etnológiai értelemben primitív kultúrát talált Németországban, amikor útnak indult, hogy -- szakmájához híven -- idegen, távoli, egzotikus dolgokat keressen. Nem titkolja egyébként, hogy tudományos munkáját mintegy ellensúlynak szánja azzal szemben, hogy annak idején a németek gyarmatosítók voltak Kamerunban. A tudós német ösztöndíjjal három évet töltött Németországban. Időnként -- például, amikor kutya-szépségszalonokban folytatott megfigyeléseket -- a fejéhez vágták, miért nem foglalkozik inkább azzal, hogy Afrikában éheznek, de ő nem hagyta magát eltéríteni szándékától. Empirikus kutatásaihoz az is hozzátartozott, hogy kutyás családnál bérelt szobát, és amikor a gazdi elutazott, ő sétáltatta Boriszt.

Flavien Ndonko nemrég a neves egyetemi városban, Tübingenben egy nemzetközi kulturális antropológiai kongresszuson előadást tartott a németekről és az ő kutyáikról. Az előadás szövegét a berlini Tagesspiegel is közölte, a Süddeutsche Zeitung pedig interjút készített a tudóssal. A Tagesspiegelnek persze nem esett nehezére németországi fényképekkel még jobban kiemelni a helyzet komikumát, például egy nyugágyban sütkérező vagy egy szépségszalonban időző kutya képével. Az afrikai kutató azonban nem arra törekszik, hogy nevetségessé tegye a németeket, hanem inkább aggódik annak láttán, hogy sokaknak a kutya pótolja a családot, a barátokat vagy akár a szerelmet. Végül is a legtöbb fejlődő ország a nyugati haladáshoz igyekszik alkalmazkodni. Márpedig "micsoda haladás az -- kérdezi Flavien Ndonko --, ha olyan embereknek, akik nem éheznek, akik kényelmes életet élhetnek, kutyákra kell alapozniuk a társadalmi életüket? Milyen társadalom az, ahol a kutyák gyakran több szeretetet kapnak, mint az emberek?" A Süddeutsche Zeitung riportere közbeveti: "Nem túloz Ön egy kicsit?" "Nem -- hangzik a válasz --. Félek, hogy Afrikában ötven év múlva mi is itt tartunk majd. És hogy néz majd ki a helyzet akkor Németországban? Valószínűleg senki sem találja majd túlzásnak, ha a kutyáknak keresztelőjük lesz vagy ha házasságot kötnek emberekkel."

1999. október