A kis Lebowski

Sokan vannak, akik szeretik a pénzt. Sokan vannak, akik emiatt bajba kerülnek. De a berlini angoltanár esete valószínűleg egyedülálló.

A városszéli panel-lakótelepen a szomszédság, majd nem sokkal később a helyi sajtó akkor figyelt föl a tanárra, amikor megjelent a rendőrség, és bankrablás gyanújával egy kicsit elvitte. A rendőrök alaposak voltak: golyóálló mellényben, kibiztosított pisztollyal várták a tanárt, majd órák hosszat házkutatást tartottak. Nem is eredménytelenül. A hálószoba-szekrényben kis híján három és fél ezer eurót találtak, méghozzá friss bankjegyekben, részben egymás után következő sorszámokkal. A lakás egy másik pontjáról majdnem kétezer euró került elő, szintén bankjegyekben. Az angoltanárt aznap nem engedték az iskolába, hanem a rendőrségre vitték, és négy óra hosszat kihallgatták, barátságosan felajánlva, hogy akkor jár a legjobban, ha beismerő vallomást tesz. Pláne, hogy a kirabolt takarékpénztári fiók pénztárosa azt vallotta, hogy felismerte a tettest, aki egyébként is régi ügyfelük. Sőt, már korábban gyanút keltett, amikor az euró bevezetése után, szinte az utolsó pillanatokban nagy összegeket fizetett be márkában.

Az angoltanár természetesen nem kívánta viszontlátni a nevét a sajtóban. Azt kérte, hogy Lebowski néven írjanak róla, mert kedvenc filmhőse a nagy Lebowski. Nevezzük tehát mi is Lebowskinak, legyen ő, mondjuk, a kis Lebowski. 39 éves, nős, két gyermek apja, németet és angolt tanít. A kihallgatása utáni napon újra bement az iskolába, hiszen vizsgaidőszak volt, és nem lehet hiányozni. Amikor egy nagy berlini napilap riportere fölkereste, a dohányzóasztalon egy kupac angoldolgozat várt arra, hogy a tanár kijavítsa őket. És kiderült, mennyire szereti a pénzt a kis Lebowski. Annyira, hogy imádja a frissen nyomott bankjegyek szagát, gyűjti a használatlan bankókat. Szenvedélyévé vált, hogy végigjárja a pénzautomatákat, szétválogatja a bankjegyeket, és sorszám szerint összerakja őket. Külön kupacba teszi a sima, soha össze nem hajtott pénzeket, és a kevésbé szépeket teszi félre arra a szinte másodlagos célra, hogy fizessen velük. Ha a kis Lebowskinak szerencséje van, akkor vannak tanúk, akik emlékeznek erre, például a mosógépszállítók, akik - Németországban igen szokatlan módon - húszmárkásokban kapták meg az új mosógép árát. De azok nem gyűretlen bankjegyek voltak - hívja föl a figyelmet egy fontos mozzanatra a kis Lebowski. És talán a tanártársai is emlékeznek még arra a kínos esetre, amikor nyolc évvel ezelőtt, közös dolgozatjavítás közben százmárkások potyogtak ki a könyvespolcból, mert a kis Lebowski óvatlanul vette le a nyelvtankönyvet. A feleség pedig nyilván nem fog lakatot tenni a szájára, amikor elmeséli, hogy három évig tartott, amíg rábeszélte a férjét, hogy legalább azokat a bankjegyeket fizesse be a bankban, amelyek nem teljesen gyűretlenek. Így adódott, hogy az utóbbi másfél évben a kis Lebowski 14.000 márkát vitt a közeli takarékpénztárba. Ez egy kisautó ára - nem csoda, hogy a pénztáros megjegyezte magának a kisportolt alakú férfit, és rá gondolt, amikor nemrég egy álarcos, pisztolyos rabló jelent meg előtte.

A mentő tanúkra szüksége is lesz a kis Lebowskinak. A vizsgálat még folyik. A rendőrség hallgat, egyelőre tehát nem tudjuk, hogy a kis Lebowski félreértés áldozata - vagy éppen olyan bankrabló, akinek meglehetősen eredeti magyarázat jutott az eszébe.

A kis Lebowskit most nyugtalanítja, mi történik a rendőrségen. A vizsgálat következményei beláthatatlanok, a kis Lebowski nem tudhatja, vajon a bűnjelként lefoglalt friss bankjegyeket a rendőrök nem hajtogatják-e össze.

2002. június