A labda kerek

Az edzés délelőtt tízkor kezdődik. A háború utáni hétfőn délelőtt tízkor. Akkor megint ott lesz Bagdadban az iraki nemzeti válogatott edzője. Legalábbis így tervezi Bernd Stange, aki pár napja tért haza családjához, Jenába. Stange nem politizál, ellenzi a háborút, és az utolsó pillanatig - pontosabban addig, amíg nemrég a német nagykövetség távozásra szólította föl a német állampolgárokat - ott maradt Bagdadban.

Hogyan került egy keletnémet edző a Közel-Keletre? Elsősorban azért, mert munkanélküli is volt, és meg is volt sértődve. Német kluboknál alig, vagy csak pár hónapra kapott állást. Próbálkozott Ukrajnában is, ahol újgazdagok alapítottak futballcsapatot, elment Ománba és Ausztráliába, de hiába. Ománban, ahol 2001-ben a nemzeti válogatott edzője volt, annyira nem volt szerencséje, hogy tíz hét elteltével, eredménytelenségre hivatkozva hazaküldték. Odahaza a német klubok később már csak azért is elutasították, mert kiderült, hogy az NDK-időkben együttműködött a titkosszolgálattal, a Stasival. Ez nem meglepő, mivel a sportolók azon kevesek közé tartoztak, akik külföldre utazhattak az NDK-ból. De mivel manapság úgyis sok az állástalan edző, Bernd Stangéra nem volt szükség.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor otthon, a tévé előtt nézte végig a német válogatott győzelmét a skóciai Glasgowban. Berti Vogts edző büszkén nyilatkozta, hogy ez azért nagy dolog, mert német nemzeti tizenegy még sohasem nyert Glasgowban. Ez volt az a pillanat, amikor Bernd Stange kiesett a fotelból. Merthogy az ő vezetése alatt az NDK-válogatott egyszer már győzött Glasgowban 1:0-ra. Akkor én már nem is számítok németnek? - kérdezte keserűen, és amikor ajánlatot kapott Bagdadból, nem sokat habozott. Aláírta a négy évre szóló szerződést, azzal a záradékkal, hogy háború esetén hazarepülhet. Végre volt mit tennie, és nem utolsósorban sok-sok pénzt is kapott. Dolgozott benne a becsvágy is: ha jól felkészíti az iraki focistákat, akkor 2006-ban a németországi világbajnokságon végre bizonyíthat.

Tavaly októberben kezdett el dolgozni Bagdadban. Iraknak akkor már nem volt túl jó sajtója. A német lapok Szaddam Husszein csatlósának minősítették Bernd Stangét, de ő minden reggel meggyőzte magát, hogy a politika és a sport két különböző dolog. Egy német riporter arról érdeklődött az edzőnél, hallott-e már arról, hogy az iraki olimpiai bizottság elnöke nem más, mint Szaddam Husszein egyik fia, akit gyilkosként ismernek, meg hogy hallott-e már arról, hogy Irakban kínzásoknak vetik alá azokat a sportolókat, akik nem győznek. Bernd Stange hallott ilyesmiről, de biztosíthatja a német újságolvasókat, hogy az ő focistáit senki sem bántotta. Ő maga pedig még sohasem dolgozott ilyen szabadon, őt senki sem próbálta meg befolyásolni - mondta pár hónapos iraki pályafutásáról az edző, anélkül, hogy összehasonlításokra ragadtatta volna magát az NDK-időkkel vagy az azóta eltelt évekkel.

Bernd Stange, még Bagdadban

Mióta vissza kellett jönnie Németországba, Bernd Stange minden nap fölhívja a segédedzőt Bagdadban, és ellátja utasításokkal. Az edző egyébként sem tétlenkedik a németországi kényszerpihenő közben. A jövő héten fölkeresi a Német Labdarúgó Szövetséget, és megpróbálja elintézni, hogy ha Irakban háború lenne, akkor az ő válogatottja német pályán játszhasson. Április 5-én kell lejátszani a meccset Vietnam ellen. Ha az irakiak nem állnak ki, akkor kiesnek az olimpiai selejtezőből. Kell-e ezek után magyaráznunk, hogy Bernd Stange miért minősíti egyszerűen hülyeségnek az Irak ellen tervezett háborút?

2003. február